Via Baltica

Reggelente egy fáradt, kialvatlan álarc mered rád a tükörből? Unod magad és unod a helyedet, ahol éppen vagy? Találkoznál boldog finnugorokkal is? Semmi akadálya! Vezess 1600 kilométert, és máris Észtországban vagy! Ha ott sem érzed jól magad, az a te hibád. De ne tagadd, hogy utazni azért jó volt.

Autóval Észtországig elmenni ma már nem nagy kaland. Korábban azért másként volt. Például, a szocialista világban meg sem próbálhattuk. A nagy Szovjetunióba magántulajdonú géperejű járművel lényegében lehetetlen volt bejutni. Ma sem lehet, merthogy nincs Szovjetunió. Az utódállamok azonban megörökölték a határőr elvtársakat, akiknek mogorvasága, rosszindulata rendszerfüggetlen volt. A proletár internacionalizmus, népek barátsága és egyéb magasztos eszmék náluk nem jöttek be: egyszerűen nem szerették a turistákat, és különösen nem a magyar turistákat. A rendszerváltás után távolabbi tájakra eljutva, fölfedezhettük, hogy egymást sem szeretik. Például a litvánok a lengyeleket. Ugyanúgy, mint a szlovákok a magyarokat. Hja, az egykor volt birodalmakra, a közös történelmi múltra másként emlékeznek hódítók és meghódítottak. A litvánok mellett említsük meg a letteket is: e két nép a bürokráciában verhetetlen. A német bürokráciából visszakövetkeztetve ilyenek lehettek a poroszok is – a lettek és a litvánok legközelebbi nyelvrokonai…

A schengeni egyezménynek köszönhetően már határőrök sincsenek (sajnos, egy részük rendőr lett). Az utazókra azonban egy újabb, még nagyobb veszély leselkedik: a globalizáció. Melynek eredményeként Varsó fejlődése döbbenetes. Melynek eredményeként a lengyel fővároson autóval átkelni döbbenetesen borzalmas. Ember, kerüld Varsót!

A Via Balticán

A Via Baltica útvonalát Varsótól számítják Tallinnig (vagy Helsinkiig), de találkoztam már olyan tájékoztató prospektussal is, amely az útvonal vilniusi leágazását is így nevezte. Nekünk magyaroknak tehát még igen hosszan kell autóznunk, hogy Varsóban rákanyarodhassunk a Baltikum felé vezető útvonalra. (Hazaúton azonban feltétlenül el fogom kerülni Varsót!)
Szlovákián át számtalan alternatív lehetőség kínálkozik Lengyelország felé, sajnos közös jellemzőjük, hogy egyik sem jó. Mind lassú és zötyögős. Ha nem kerülünk Pozsony irányába (de minek kerülnénk?), autópályán legfeljebb egy órányit tudunk haladni. Szlovákia felől akárhonnan is jutunk be Lengyelországba, Katowicze vagy Krakkó környékén több útvonal közül is választhatunk, hogy eme városok mellett lendületesen haladhassunk a Via Baltica starthelye, vagyis Varsó felé.

Utunk során rengeteg magyar vonatkozású látnivaló mellett haladunk el, hiszen Szvatopluk nevezetes átverésétől majd ezer évig maga Szlovákia is egy nagy magyar látnivaló volt. A magyar vonatkozásoknak finnugor vonatkozásai is vannak: megtehetjük, például, hogy Nagyszalókon, Hunfalvy Pál szülőhelyén keresztül haladva célozzuk meg Észtországot.
Ha először járunk ezen az úton, Krakkót feltétlenül meg kell tekintenünk. A sok másodlagos nevezetesség futólagos megszemlélése során gondoljunk arra, hogy a Wawelben nyugvó Báthori István lengyel király egykor szintén megjárta a Via Balticát. Krakkó legfőbb finnugor nevezetessége azonban nem ő, hanem Mathias de Miechów, vagyis ahogy Zsirai Miklós könyvéből ismerjük: Miechowi Mátyás.
Mátyás testvérünk a krakkói egyetem rektoraként (1501–1519) több magyar diákkal kapcsolatba került, de baráti viszonyt ápolt a felvidéki Thurzó családdal is. 1504-ben, Budán II. Ulászló királyt (1490−1516) részesítette orvosi kezelésben.
Fő műve, a „Tractatus” finnugor vonatkozásai miatt jelentős a számunkra. Habár a Rénhírek nem soronként fizeti szerzőit, de azért beszúrom a teljes címet: Tractatus de duabus Sarmatijs Asiana: et Europiana et de contentis in eis; Finis descriptio[n]is utriusq[ue] Sarmatie, Mathie de Myechow, arciu[m] et Medicine doctoris. Impressum Cracouie opera et impensis prouidi d[omi]ni Ioannis Haller, cuius Cracouie[n]sis. Anno Christi 17 supra millsimu[m]quingentesimu[m]. In vigilai omniu[m] sanctorum. (Krakkó, 1517.)
Mathias de Miechów a Moszkovia fejedelme által leigázott népek és országok között említi a finnugor Permet, Cziremisszát, Iuhrát és Corelát. Ezt az információt valószínűleg litvániai utazása során szerezte. Kortársa, Siegmund Herberstein nemcsak Litvániáig, hanem egészen Moszkváig jutott diplomáciai útjai során. Ő még többet tudott meg a finnugor népekről. Művében több helyen korrigálta is Mathias de Miechów tévedéseit. Ennek is szép, hosszú címe van: Moscovia, der Haupstat in Reissen durch Herrn Sigmunden, Freyherrn zu Herberstain, Neyperg und Guettenhag, Obristen Erbcamrer und öbristen Erbtruckhsessen in Kärntn, Römischer zu Hungern und Behaim Khü[niglichen] May[estät] etc. Ratcamrer und Presidenten der Niederösterreichen Camer zusamen getragen. Sambt des Moscoviter gepiet und seiner anrainer beschreibung und anzaigung, in wen sy emphangen und gehalten werden, sambt zwayen underschidlichen Raisen in die Mosqua. Getruckht zu Wienn in Osterreich durch Michael Zimmermann in S. Anna Hof. 1557.
E két szerző leszámolt több ókori eredetű földrajzi-történelmi tévedéssel: tőlük tudták meg az európai udvarokban és egyéb udvarházakban, hogy keleten is emberek élnek, nem pedig kecskelábú, egyszemű rémségek, ahogy az ókori szerzők írták. Az oroszokról nemcsak azt tudták meg, hogy emberek, hanem azt is, hogy (indo)európai nyelvet beszélnek. Moszkovia őslakos népeinek felsorolása, néprajzi megfigyelése Miechów és Herberstein által pedig izgalmas lehetőség volt a tudós uraknak: ugyan miféle nyelveken beszélnek ezek az emberek? S lám, kiderült: rokon nyelveken…

Varsóban megcélozva a Baltikumot, szintén több útvonal közül választhatunk. A 61-es út viszonylag döcögős, de egyszer kibírható. Ha a 8-as utat választjuk, akkor az elmúlt években felújított és szélesített, itt-ott autópályává nyilvánított, jó minőségű aszfalton haladhatunk Zambrówig. Onnan egy rövid átkötő úton juthatunk Lomzsába. Ott rátérhetünk a 61-esre, s irány Litvánia. Innen a 61-es végig kiváló aszfalton vezet, az elmúlt két évtizedben szinte az egész útpályát felújították. Ahol még dolgoznak, ott mindenhol láthatjuk az európai projektre, a Via Baltica építésére utaló tájékoztató táblákat.

Az a sok kamion szemből – és éppen egy keskenyebb útszakaszon…

Lomzsát elhagyva nemsokára érintjük Swidry falut. E hely adta nevét a szvidéri régészeti kultúrának. László Gyula szerint ez a mezolitikus népesség az őse a neolitikus fésűs-gödrös kerámia népének, vagyis a finnugoroknak. Ő ugyanis úgy vélte, hogy a finnugor őshaza Északkelet-Lengyelországtól a Baltikumon át az Okáig tartott. Napjainkban finn kutatók származtatják a finnugorokat nyugat felől. Vérmes vita folyik róla. Gyula bácsi nagy sámán volt, sok mindent sejtett, csak még nem tudta pontosan, hogy mit. Másik ötlete, a kettős honfoglalás elmélete fölött pedig a magyar őstörténet kutatói vitáznak.

Budapestről indulva váltott vezetéssel kb. 23–26 óra alatt érhetünk Tartuba vagy Tallinnba. Egyébként célszerű megaludni útközben. Számtalan útmenti motel közül választhatunk. Lehet egy alvással is teljesíteni az utat, de egyedül vezetve autónkat ez is igen fárasztó. A legkellemesebb két-három helyen megszállva utazni. Ekkor néhány város megtekintése is beiktatható. Krakkó, Riga, visszafelé Vilnius ajánlott.

Az új Tartu

A Via Baltica rövid ismertetése olvasható az interneten is. Ugyanott nyomon követhető a vita az út vonalvezetéséről is: Augustów után ugyanis egy mocsáron akarták átvezetni az új nyomvonalat, ami a környezetvédők és az EU projektmenedzsereinek ellenállása miatt szerencsére nem valósult meg. Találunk terveket a Baltikum felé vezető vasútvonalra is, ez lenne a Rail Baltica. A következő 50 évben ne nagyon számítsunk rá (utána meg már minek…).

A szomszéd utca

Tartuban jelenleg 5 fok van, a csípős szélben ronda varjak és sirályok keringenek a folyó és a belváros fölött. Hogy minek jöttem ide?

Karjalai szótár az interneten

Október 15-én felkerült az internetre az a karjalai szótár, amely 1968 és 2005 között jelent meg nyomtatott formában. A szótár a Kotimaisten Kielten tutkimuskeskusban (Hazai nyelvek kutatóközpontjában, Finnországban) készült el. A szótár ún. igazi/tulajdonképpeni karjalai (vienai és dél-karjalai) és aunus (livvi) karjalai adatokat tartalmaz, lűd karjalai adatok nem szerepelnek benne. A szócikkek vienai karjalai nyelven találhatók meg a szótárban. A szójegyzék kiegészül egy bevezetővel, amelyben többek között a karjalai nyelv kutatóiról is olvashatunk. A térkép segítségével pedig beazonosítható az adott példa származási helye.

Ha kétnyelvű szótárként kívánjuk használni a szójegyzéket, csak a finn nyelvre támaszkodhatunk a keresés során. A magyarázatok is finnül szerepelnek a szótárban. A keresést számos szempont alapján szűkíthetjük: kiválasztható a gyűjtemény és a terület, ahonnan a példa származik, illetve megadható az is, hogy például mitológiai szövegben vagy versben való előfordulását szeretnénk megtalálni. A kirosanana (káromkodásként) funkciót beálítva szintén új szavakkal bővíthetjük a szókincsünket egy bizonyos szemantikai mezőt szélesítve. A nyelvtani információ (kielioppitietoa) opció segítségével pedig külön kereshetünk a kérdőmondatok vagy tagadómondatok közt, és többek között elkülöníthetjük egy szó főnévi és melléknévi használatát. Ha a szócikk-keresést választjuk, a karjalaira jellemző speciális karaktereket, például š a nekik megfelelő mellékjel nélküli karakterrel kell helyettesíteni (jelen esetben s-szel). A zöngés zárhangokat (b, d, g) pedig zöngétlen párjukkal (p, t, k). Részletesebb magyarázatot a szótár Hakuohjeet (Keresési útmutató) részében találhatunk. Kellemes böngészést!

Rokon népek napja 2009

A rokon népek napja keretében, amelyet általában október harmadik hétvégéjén ünnepelnek az egyes finnugor népeknél, ma este 18 órakor az ELTE Finnugor Tanszéke élménybeszámolókkal várja az érdeklődő látogatókat. Szó lesz többek között a Kudimkarban megrendezett komi-permják nyári egyetemről, a résztvevők fényképes ismertetést tartanak a városról és a kurzusról.

Az ünnephez más rendezvények is kapcsolódtak. Észtországban október 12. és 18. között több városban (Tallinn, Tartu, Viljandi) koncertekkel, irodalmi estekkel és filmvetítéssel emlékeztek meg erről a napról. Magyarországon, a Balassi Bálint Intézetben pedig kiállítás nyílt a „Vízimadár népei” címmel a finnugor népek arcképeiből. (A kiállítás szervezői: a Balassi Intézet, a Tallinni Magyar Intézet, a Magyarországi Észt Intézet és az Észt Művészeti Akadémia.) A tárlatot november 8-áig lehet megtekinteni a Balassi Galériában.

A rokon népek napját 1928 óta ünneplik Észtországban, és 1931 óta rögzült október harmadik hétvégéje az ünnep időpontjaként. Észtországban a Fenno-Ugria alapítvány rendezi az eseménysorozatot, amely az elmúlt években már egyhetesre nőtte ki magát. (A Reguly Társaság 1991-es értesítőjében részletesen is olvashatunk az ünnep történetéről.)

2009-ben ez az ünnepség még kiegészült a Tartui Egyetemen a magyar nyelv és kultúra szak fennállásának 15. évfordulójával is, amelyről egy háromnapos konferencia (Magyar nyelv a nagyvilágban, magyar nyelv Észtországban) keretei közt emlékeztek meg az észtországi egyetemi városban.

NRVV 13. – Hanti-Manszijszk, főtér 2.

A sportolók emlékművétől a főtérre visszatérve a bal oldalon, a Népek Barátságának Háza oldalában találjuk minden orosz(országi) város elmaradhatatlan tartozékát, a Győzelem parkot. Az oroszok minden, a második világhágháborúhoz köthető eseményt, tárgyat stb. vallásos tisztelettel vesznek körül, az egész világtörténelmet gy szemlélik, mint ami a második világháborban csúcsosodott ki, hogy az ő dicsőséges
győzelmükkel érjen véget. Érdekes módon ugyanazok az emberek, akik tisztában vannak a sztálini elnyomás, a lágerek, a kitelepítések, a kulákosítás minden szörnyűségével, attól a pillanattól kezdve, hogy az első német katona átlépte a Szovjetunió nyugati határát, csak mint a sötét és a tiszta erők közötti küzdelemről képes bezélni. (Azt pedig, hogy ez a nyugati határ azért volt ott, ahol, mert korábban Hitlerrel a legnagyobb barátságban felosztották Lengyelországot,
képesek teljesen kizárni a tudatukból.) Az elesett hősök emlékművei egyfelől személyes kegyeleti helyek – sokan megtalálják saját szüleik, nagyszüleik nevét a névsorokon –, másfelől egyfajta államvallás kultikus helyei: az iskolásokat kiküldik hozzájuk díszőrségbe stb. A hanti-manszijszki Győzelem park leginkább egy mari vagy udmurt szent ligetre emlékeztet, magas nyírfákkal sűrűn
beültetett, elkerített terület, kellemes pihenőhely, kifejezetten kulturált, ami a hasonló jellegű helyekről nem mindig montható el.

Finnugor szempontból számunkra érdekesebb a tér túloldalán álló áruház, mely a Gosztyinnij Dvor (kb. Vendégudvar) nevet viseli. A város kiemelkedő pontján álló épületnek mindenképpen valamilyen helyi
jelleget szerettek volna adni, ennek köszönhető a sátrat felidézni igyekvő bejárat, illetve az épületet borító mozaikok sora. Utóbbiak a hagyományos hanti-manysi életmódot elevenítik meg, külön kiemelve a réntartást, mely Hanti-Manszijszk környékén egyáltalán nem jellemző. (Igaz, a nemzetiségi körzeten belül vannak olyan területek, ahol nagyon is.) Az áruházra belülről ugyanaz jellemző, ami a múzeumra, s általában az oroszországi középületekre: a térkihasználása nagyon rossz. Valójában az áruház inkább különálló kis boltok sora, a
plázákhoz hasonló, de semmiféle plázabenyomást nem kelt, hiányoznak a plázákra jellemző közös pihenőterek. Inkább mintha egy irodaházban nyitottak volna boltokat az irodák helyén. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt belső tere viszont nem tér el a hasonló magyarországi boltokétól.

Arvisura/5

Az Arvisura IV. fejezete a rovásírásokkal foglalkozik. Ez a rövid rész több rovásírásos ábécét tartalmaz, ezeket a türk típusú rovásírás fennmaradt emlékei alapján állította össze Paál Zoltán. E fejezetben megfigyelhető a szerző rendszerszerű gondolkodása: nemcsak történeteket alkot, hanem a történetek köré teljes világot szervez. Különböző korok rovásírásait alkotja meg, pl. a Nagyszombat és Nyitra között élő úzok tárkány ABC-je, vagy a Salgótarján és Balassagyarmat között 955-ben megtelepedett, Kevevárról érkezett Gyarmat törzsének ABC-je, mellyel az összes palóc Arvisura lapokat lemásolták stb.
A legrégebbi, 6010 éves rovásírás, mely Maros fősámán korából származik, érdekes módon már külön jeleket tartalmaz a ’j’ és az ’ly’ jelölésére… Paál Zoltán kidolgozta a tárkány-rovásírás számrendszerét is.

Az V. fejezet tartalmazza a tulajdonképpeni Arvisurákat. Van egy bevezető része is, melynek címe: Palócok Ataisz regéje (rövid összefoglaló). Ez a rész bemutatja az előzményeket, röviden összefoglalja a nagy kataklizma után történteket, egészen a 24 Hun Törzsszövetség megalakulásának idejéig. A fejezet tartalmaz egy térképet is, amely az ősföldet, a Csendes-óceánban valaha létezett Ataisz szigetét ábrázolja. (Az Arvisurák is számos térképet, táblázatot tartalmaznak, ezekről majd később.) Ez a bevezetés ugyanazt a funkciót tölti be, mint egy számítógépes játék kezdő animációja: átvezet a mese fantáziavilágába.
Az Arvisurákat tartalmazó V. fejezet után még számos olyan kiegészítés található, melyek szintén a mesevilág körvonalait rajzolják meg. Ezért, mielőtt a tulajdonképpeni Arvisurákról írnék valamicskét, egy nagyot lapozva, a végén folytatom a mű ismertetését.

A VI. fejezet címe: Mesék az Arvisurákból. Ezek a mesék a 24 Hun Törzsszövetség történetét, tehát az Arvisurák cselekményfonalát nem viszik előre, viszont önállóan is megállják a helyüket. A 11 meséből az első, A Tundrahalmi Vár meséje (alcíme: Szoszva regéje Kr. e. 4040-ből) a világ teremtéséről, az első emberpár megalkotásáról és Kemi-asszony medvebocsának a földre eresztéséről szól. Igen elegyes történet, több helyről kölcsönzött motívumokkal, de leginkább az obi-ugor mitológia hatását tükrözi.

A VII. fejezet az Arvisura fősámán, rovósámán és aranyasszony rend névsorát tartalmazza. E névsor szerint Szalaváré apó a 346. fősámán volt, unokája, Szalaváré Tura a 347., Igor Szalmi pedig a 348. Ez utóbbi fősámán rovósámánjai: Baraca (Paál Zoltán), a csuvas származású Jugravah és Bölön. Ez a Bölön talán azonos lehet a II. fejezetben emlegetett Pataky Bölön partizánnal. Paál Zoltánnak volt egy Pataky László nevű barátja, akivel az Arvisurákról levelezett, Bölön néven talán őt tette meg partizánnak és rovósámánnak.

A FÉRAN (=FÉR mint férfi és AN mint nő) névadó naptár a mű VIII. fejezete. Ez a gigantikus táblázat 386X24=9264 nevet tartalmaz. A táblázatból kiolvasható, hogy Paál Zoltán saját időszámítást is alkotott, a hónapoknak új nevet adott. Az Arvisura-hónapok a holdtölte utáni napokon kezdődnek. Én például az Istenfiak–Tárkányok (=rovósámánok) Havában születtem (nocsak…), annak is az 5. napján. A táblázat szerint a következő neveket kaphattam volna: Bels, Dudas, Belesaka, Baktra, Miromáj, Kéked, Csobán, Nagy-Karácsony, Bacsa, Szelegárd, Agabali, Ecseg. Mivel szüleim nem tartoztak a beavatottak körébe, így lettem Zegernyei (megjegyzem, ezt a nevet is csak bizonyos beavatottak érthetik).
A FÉRAN-naptár az utolsó, 350. Arvisura része, de a szerkesztő különválasztotta a szövegtől.

A IX. fejezetben a szerkesztő részleteket közöl Paál Zoltán leveleiből. Ezek a részletek különböző történeti események írnak le, illetve kommentálnak. Stílusuk ugyanolyan kinyilatkoztatásszerű, mint az Arvisurák szövege: Paál Zoltán közli velünk a történelmi igazságot.

Az Arvisura 1998-as közlését a Forrásmunkák című X. fejezet zárja (egyébként a 2. kötet elején 1997 szerepel a kiadás éveként). Ebben a szerkesztő összegyűjtötte Paál Zoltán utalásait. A szerző által megnevezett források többsége azonban sohasem létezett. Ide sorolom Szőnyi Márton hadtörténeti jegyzeteit, Kőrösi Csoma Sándor írásait és Szalaváré Tura Arvisuráit. Ezeket a partizánok állítólag magukkal hozták Magyarországra, s tőlük Paál Zoltán birtokába kerültek. Nemcsak ez a történet kelt gyanút, hanem a Szalaváré Tura Arvisuráiban lévő személy- és földrajzi nevek is. E nevek nyilvánvalóan egy olyan szerző fantáziájának szüleményei, aki nem tudott arról, hogy a nyelvek változnak, és nem ismerte a névadását inspiráló földrajzi nevek eredetét. Például a Kr. e. 4040–4000 (1–40. m. t. é.= medvetoros év) időkben Miskolc, Ragyolc, Rohonc és Tiszolc nevű szereplők is részesei az eseményeknek, Kosztroma és Dorozsma városai körül zajlanak az események stb. Mindez jól hangzik, de nyilvánvaló, hogy a manysik által rovásírással lejegyzett szövegekben ilyen nevek nem fordulhattak elő, mivel ilyen nevek 6000 évvel ezelőtt még nem létezhettek.