A medveünnep jelentős (és kevésbé szakrális) részét teszi ki a rövid színpadi jelenetek sora. Ezeknek részben nevelő, részben problémamegoldó funkciójuk van, a fellépők a közösség tagjait (egymást is) parodizálják: megsértődni nem szabad, mert ezzel a medve haragját vonjuk magunkra. A medveünnepen egyes figurák rendszeresen megjelennek, ezeket készítették el a kisiki kézművesház látogatói.
A halász és a tolvaj: jelenet morális tanulságokkal. Mögöttük három vadászfigura körülüli a tüzet, és dicsekszenek, versengenek, ki ölt meg több vadat: ironizáló jelenet.
Táncosok.
A zsáktestű, hosszú nyakú figura a daru. Mellette az égi lovas, aki azért ereszkedett le, hogy megtekintse, hogyan folyik a medveünnep. Az előtérben a róka szürke posztóba öltöztetve, farka szalmából van. A nézőkre mászik, megpróbálja őket megharapni, jelenete azzal ér véget, hogy farkát meggyújtják és kimenekül. A kép szélén szankvaltapon játszó férfi.
A barna ruhás, nyírkéregcsíkokból készített szárnyakkal ellátott figura a kakas, mögötte a fehér bundás alak a bagoly. Szerepe szerint mindkettő „megerősítette” a ház sarkait, azaz szakrális értelemben megtisztította őket.
Balra a hét nyilas szent táncot járó ember. Hátára csengő volt kötve, mely akkor szólalt meg, amikor tánc közben előrehajolt. Mellette a barna bundás, csőrös alak a szalonka. Jó madárnak tartották, az őt játszó szereplő ugrándozott. A háttérben a prémszegélyes sapkájú figura az énekes. Általában egyszerre három-kilenc (de mindig páratlan számú) énekes is énekelt, ezek kisujjukat egymásba fűzték, és lassan előre-hátra ringatózva énekeltek. Az énekek több órán át is tarthattak. Mellette kétarcú, négykezű férfi.
(A fenti leírás azt tükrözi, hogy a kisiki kézművesházban mit mondtak a figurákról, ill. szerepükről. A medveünnep részletei, a fellépők alakjai térben és időben különbözőek is lehettek. A mai kisiki felfogásban feltehetően erősen keverednek és új értelmezést nyertek a helyi hagyományok és a szakirodalomban olvasottak.)
Valljuk be őszintén, van valami zavarbaejtő abban, ahogy az oroszok a szimbólumaikhoz viszonyulnak. Nálunk a Kádár-rendszer bukásával eltűntek annak jelképei is, Oroszországban azonban ma is állnak. Bár a sarló és a kalapács alatt legalább annyian kerültek koncentrációs táborokba vagy végezték golyóval a tarkójukban a legkülönbözőbb helyeken, mint a horogkereszt alatt, a sarló és a kalapács alatt valóban világbirodalom jött létre, melyre a lakói igencsak büszkék lehettek, miközben kenyérért álltak sorba. Ennek köszönhető, hogy e jelképeket nemcsak elfogadottnak tartják, de teljes mértékben a magukénak is érzik, sőt, nosztalgiával gondolnak rájuk: elképzelhetetlen, hogy a Kremlről levegyék a vörös csillagot, hiszen milyen lenne már nélküle (mintha egy német azt mondaná, hogy azért a Bundestag svasztika nélkül nem az igazi), a szovjet himnuszt meg egyenesen visszaállították. Éppen ezért meglepő, amikor homlokegyenest ellenkező folyamatoknak lehetünk tanúi, és a hatalom központilag új jelképeket vezet be, melyek a régieket kiszorítják a helyükről.
Ilyen lépésnek értékelhettük november hetedike november negyedikére való áttolását, de ez legalább annyiban nem jelent meglepetést, hogy a lakosság nagy része elutasította, és a mai napig nem érzi sajátjának az új ünnepet. Ezzel szemben fantasztikusnak mondható a György-szalag karrierje.
A György-szalagot a cári hadsereg használta kitüntetéseken, konkrétan a György-renden. Bár a második világháborútól kezdve a szovjetek is használták bizonyos katonai kitüntetéseken, mint szimbólum gyakorlatilag ismeretlen maradt, és végképp nem illeszkedett a háborús filmek, emlékművek, megemlékezések stb. jelképrendszerébe. 2005-ben, a győzelem 60. évfordulójára vezették be a győzelem jeleként be egy akció keretében, de személy szerint 2007-ben semmi jelét nem láttam a használatának. 2009-ben azonban még ősszel is mindenhol látni lehetett: autók antennáira, bútorokra, monitorokra kötve mindenhol ezek a szalagocskák függenek, melyekről öt évvel ezelőtt valószínűleg kevesen tudták volna megmondani, hogy micsoda, és a második világháborús szimbólumok között aligha nevezte volna meg akárki. (Elterjedését minden bizonnyal az is jócskán segítette, hogy május kilencedike környékén a vodkát is ilyen szalagokkal díszített üvegekben árulták.)
Mindez úgy kapcsolódik Kisikhez, hogy itt még a második világháborús emlékművet is átfestették:
Az új festés alól már kikandikál a régi vörös réteg, mintegy figyelmeztetve arra, hogy Oroszországban alapvetően nem változik semmi, csupán az emlékezet.
A borongós őszi-tél napokon érdemes a talvimasennusban (’téli lehangoltság’) és gyógyításában jártas finnekhez fordulni kellemes zenei élményekért. Például a Turkuban alapított Zen Café együttes kínálta menü igazán felfrissítő lehet a komor, szürke reggelekhez. A zenekar 1992-ben jött létre, nevét Robert M. Pirsig A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete (Zen and the Art of Motorcycle Maintenance) című könyvéről kapta, amire nem biztos, hogy asszociálunk, ha először finnek szájából hallunk a ZENészekről. (Ugyanis a z helyett inkább c hangot ejtenek a hazai rajongók, ahogy a fényképezőgépek is cúmokkal vannak felszerelve ott északon.)
Az együttes felállása többet változott történetük során, eredetileg Kari Nylander (basszusgitár), Samuli Putro (gitár, ének), Mikko Oesch (gitár) és Tuomo Mäkipaavola (dob) tagokkal indult, ma Kari Nylander és Samuli Putro mellett a dobos, Pete Parkkonen fontos alkotórészei a zenes kávénak.
8 albumuk készült eddig el: Romuna (1997) (Romként), Idiootti (1998) (Idióta), Ua ua (1999), Helvetisti järkeä (2001) (Pokolian ésszerű), Vuokralainen (2002) (Bérlő), Jättiläinen (2003, dupla album és antológia) (Óriás), Laiska, tyhmä ja saamaton (2005) (Lusta, buta és szerencsétlen) és a Stop (2006).
Talán zeneileg nem annyira összetett ez a Zen Café-életmű, mégis a számok elgondolkoztató mondanivalójukkal és fülbemászó dallamukkal hosszú távon elkísérhetnek minket. A következő dal duruzsolásának monotonságával talán kizökkenthet minket a „kullast hambaga sihverplaat” (’aranyfogú óralap’; Svjata Vatra Revolutsioon) diktálta egyhangúságból.
Zen Café: Ihminen
tunkkaisia vaatteita
lattialta keräät ja
nyt on kiire
5x kello käy
aamukahvi ruuhkassa
autot, bussit, tungosta
nyt on kiire 5x
kello käy
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet aava ja rannikko
sinä olet tuulia latvoissa
natiseva silta ja nauloja
sinä olet ihminen muistatko
työpaikan käytävä
katseet tuntuu selässä
nyt on lujaa mentävä
5x kello käy
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet aava ja rannikko
sinä olet tuulia latvoissa
natiseva silta ja nauloja
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet aava ja rannikko
sinä olet jälkiä hangessa
nariseva haipakka pellolla
sinä olet tihkua ilmassa
ratiseva hiekka saappaissa
sinä olet syystä ja varmasta
sinä olet varjoja puistossa
pimeällä penkillä kastetta
lähikauppa palvelee
iltaan asti myöhäiseen
maksat leivän hiluilla
8x kello käy
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet aava ja rannikko
sinä olet tuulia latvoissa
natiseva silta ja nauloja
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet ihminen muistatko
sinä olet aava ja rannikko
sinä olet jälkiä hangessa
nariseva haipakka pellolla
Zen Café: Ember
a dohos ruhákat összeszeded a padlóról és most sietni kell az óra ketyeg reggeli kávé a dugóban autók, buszok, tolongás most sietni kell az óra ketyeg ember vagy, emlékszel nyílt tenger és partvidék szél a fakoronákban nyikorgó híd és szögek ember vagy, emlékszel munkahelyi folyosó tekinteteket érzel a hátadon nagyon menni kell az óra ketyeg ember vagy, emlékszel nyílt tenger és partvidék szél a fakoronákban nyikorgó híd és szögek ember vagy, emlékszel ember vagy, emlékszel nyílt tenger és partvidék nyomok a hóban ropogó fagyott fű a mezőn permetező eső vagy a levegőben csikorgó homok a csizmában okból és bizonyosságból vagy árnyékok a parkban harmat a sötét padon a közeli bolt nyitva késő estig apróval fizeted a kenyeret az óra ketyeg ember vagy, emlékszel nyílt tenger és partvidék szél a fakoronákban nyikorgó híd és szögek ember vagy, emlékszel ember vagy, emlékszel nyílt tenger és partvidék nyomok a hóban ropogó fagyott fű a mezőn
Októberben a Via Balticán autózva Tartuig jutottam. Erről beszámoltam a Rénhírek olvasóinak is. A Via Baltica túlsó vége azonban Helsinkiben van.
Tartutól 200 km-t sem kell autózni, s máris a Balti-tenger habjai nyaldossák autónk kerekeit. Hogyan tovább Helsinkibe? Amennyiben ügyesek voltunk, úgy a tengert Tallinnban kell megpillantanunk. Elhaladva az óváros mellett, féljobbra nagy hajók felső fedélzetei látszanak a háztetők fölött. Jó helyen járunk, ezek a hajók viszik tovább az autókat és utasaikat.
Hajók a háztetők felett
Beszállás! A Silja Simphony autókat eszik.
Természetesen lehet előre tájékozódni az interneten az árak és a menetrend felől, és jegy is rendelhető elővételben. A hajójáratok azonban oly sűrűek, hogy ez a mozzanat akár ki is hagyható az úti előkészületekből. A tallinni kikötő honlapja szerint három hajótársaság indít hajókat Helsinkibe. Ezek a kabinnal is rendelkező, személyautókat és kamionokat is szállító hajók kb. 2 óránként indulnak, menetidejük 2-2 és fél óra. Ilyen rövid időre nyilván az utasok többsége nem költözik be egy kabinba, hiszen a hajó vendéglátó egységeiben sörözgetve is gyorsan telik az idő. Ha azonban Tallinnból Stockholmba megyünk, akkor van időnk kipróbálni hajónk különböző szolgáltatásait (szauna, mozi, éttermek, vámmentes boltok stb.). A nagy hajókban több emelet magasságú zárt tér, átrium található. A boltok és bárok előtt távol-keleti zöldségfaragó művész mutatja be tudományát, a légtérben pedig artisták szárnyalnak.
A belső promenád esti díszkivilágításban. Fent dolgoznak a légtornászok.
Tallinnból indulnak kisebb, gyorsjáratú hajók is Helsinkibe. Választhatjuk a Dunáról ismert, nálunk Sólyom néven úszkáló szovjet szárnyashajót (ha ugyan jár még), de a gyorsabb hajók többsége katamarán. Ezek azonban igen érzékenyek az időjárásra. Mivel szinte a víz fölött szárnyalnak, a szelek keltette hullámok annyira dobálják őket, hogy ilyenkor lassabban kell haladniuk. Egy alkalommal én is úgy jártam, hogy az 50 perces menetidő az erős szél miatt másfél órásra nőtt. A nagyobb gyorshajók személyautókat is tudnak szállítani.
A tallinni kikötő előtt
Ha az autónkat Tallinnban hagyva csak egy napra ruccanunk át Helsinkibe, jól válasszuk meg a parkolóhelyet, mert a kikötő közelében elképzelhető, hogy idegenek kitanulmányozzák a csomagtartónk tartalmát. Elég macerás ilyenkor a rendőrségre menni, jegyzőkönyvet felvetetni stb., hogy hazatérve a biztosításunkra azért kapjunk valamennyi kártérítést. Helsinkiből nemcsak Tallinn, hanem Stockholm felé is igen élénk a komphajóforgalom. Ha reggel érkezünk Tallinn felől, egy gyors város- és múzeumnézés után este már tovább is indulhatunk Stockholmba. Hajónk Ahvenanmaa/Åland szigetének érintésével reggel érkezik a svéd fővárosba. A Tallinn–Helsinki–Stockholm háromszögben járó hajók mellett, a fővárosokból indulnak járatok Hamburg felé is, valamint a kisebb városok, például Turku is összeköttetésben állnak a nagyobbakkal.
A Finnjet Hamburgba közlekedik. Ezeket a hajókat a jégzajlás sem zavarja.
Helsinki és Stockholm között irdatlan méretű komphajók közlekednek, ezek finn hajógyárak termékei. Finnországban készült a világ legnagyobb hajója is. Az Oasis of the Seas a Karib-tengeren szolgál, így nem sok remény van rá, hogy finnugorközi utazásainkon kipróbálhassuk.
A hajófedélzeten. Alattunk tizenegy emelet.
A Balti-tengeri személyhajózást két nagy társaság uralja, a Silja és a Viking Line. A Silja Line érdekeltsége a Tallinn–Helsinki között hajózó Tallink is. Az észt és finn főváros között nagy hajókat közlekedtető harmadik társaság, az Eckerö olcsóságával tűnik ki. (Nevezhetnénk fapadosnak, ha ez a hajók világában nem bírna konkrét értelemmel is – gondoljunk csak a fapadokhoz láncolt gályarabokra.)
A hajókázással egybekötött lerészegedés a viking idők óta kedvelt szórakozás a Balti-tengeren. E tevékenységi forma a 2. világháború után új értelmet nyert: a skandináv szárazföldön állami politikává érett alkoholellenes küzdelem a tengereken zátonyra futott, mivel a hajók vámmentes boltjaiban sok és olcsó alkohol volt vásárolható. Nem tudom, hogy napjaink egységes Európájában még mindig olcsóbb-e a hajókon vásárolni, mint a svéd és finn alkoholárusító boltokban, de feltételezem. Megfigyelésem szerint előrelátó svéd vagy finn turista nem száll tengerre kerekes bevásárló kocsi nélkül, melyben a teli sörösrekeszeket szállítja haza. (Persze az is lehet, hogy az olcsó alkoholt már nem a hajón, hanem a tallinni kikötő üzleteiben szerzik be.)
A viking hajó a Stockholm előtti szigeteket kerülgeti
Aki persze autóval utazik, az nem ihat. Így hát mégis csak azt tanácsolom, hagyjuk az autónkat Tallinnban, és Helsinkiben vagy Stockholmban partra szállva fizessünk be egy autóbuszos városnézésre. Visszatérve a hajókirándulásról, amennyiben Tallinnban autónkat is megtaláljuk, ismét nekivághatunk a Via Balticának, immár hazafelé.
A kisiki skanzen hasonló épületeket és eszközöket mutat be, mint a Torum Maa, csak jóval kisebb helyen, jóval szorosabban, illetve néprajzilag is kisebb helyet fed le. Az egész skanzen két-három teleknyi területet foglal el. Kisikhez a hantik három csoportja kötődik.
Száz évvel ezelőtt még nazimi hantik éltek itt. Ők akkor tárgyi-gazdasági kultúrájukat tekintve már egészen eloroszosodtak (azaz a nyugat-szibériai oroszokhoz hasonlóan éltek), de nyelvüket még tökéletesen őrizték. Később, a kolhozosítás során délebbre telepítették őket, mára nyomuk sem maradt, nyelvjárásukról pedig olyan keveset tudunk, hogy az osztjakológia nem is tartja számon a nazimi nyelvjárást.
Kisikben jelenleg elsősorban kazimi hantik élnek, ők a Nazim mentén északról folyamatosan szorították ki először az erdei nyenyeceket, később a nazimi hantikat. Akik ma még beszélnek hantiul, a kazimi nyelvjárást beszélik.
Éltek még Kisikben narimi hantik is. Ők a hantik legkeletibb csoportjához tartoznak, a negyvenes években a Tomszki területről vándoroltak át a Nazimra. Közülük azok, akik még beszéltek hantiul, mind meghaltak, utódaik csak oroszul tudnak.
A múzeum a Nazim menti kazimiak kultúráját mutatja be. Ők réntartók voltak, de a rének mára teljesen eltűntek, csak több mint száz kilométerre északra maradtak meg.
A múzeumot a rénkarámoknál használt kerítés veszi körül.
A múzeum két rönkházat mutat be, az egyik ablakát beverték, ennek köszönhetően akkor is be lehet kukkantani, ha a múzeum zárva van.
A másik ablakát bedeszkázták, kárpótlásul megvan a kéményzáró fedél.
Az elmaradhatatlan kültéri agyagkemence,...
...a nem kevésbé elmaradhatatlan csapda...
... és a végképp elmaradhatatlan lábasház...
...a lépcsővel...
...alatta az egy rönkből készített csónakkal...
... és szánokkal.
A múzeumba érkező csoportokat meg is tudják vendégelni a faasztalok mellett.
A medve fejének tárolására szolgáló állvány, ahol medveünnepet szoktak imitálni külön erre a célra preparált medvefejjel.
Szép időben a hely nagyon kellemes. Ha jobb dolgunk nincs, olvasgatással, eszegetéssel is elüthetjük itt az időt, amíg a hajó visszaérkezését várjuk.
A blog célja az uráli (finnugor és szamojéd) népekre és nyelvekre vonatkozó érdekességek és hírek közzététele.
Moderálási alapelvek
A blogról eltávolítjuk azokat a hozzászólásokat, melyek nem a poszt tartalmára vonatkoznak. Kiemelten vonatkozik ez azokra a hozzászólásokra, mely a magyar nyelv rokonítására való különböző elképzeléseket támogatják vagy támadják. Kérjük, hogy a magyar nyelv rokonítására vonatkozó kérdéseket az olvasók kizárólag az ilyen tárgyú posztokhoz írt hozzászólásaikban, és kizárólag a poszt által meghatározott kereteken belül feszegessék. Az ilyen jellegű problémák megtárgyalására az internet rengeteg más fórumot biztosít.
Minden durva hangnemű, személyeskedő, valaki személyes méltóságát sértő, rasszista vagy más módon kirekesztő hozzászólást tartalmától függetlenül törlünk.
A névtelen kommentelés lehetősége megszűnt
A jövőben nem lehetséges névtelenül kommentelni, mivel a névtelen kommentelők semmilyen azonosítót nem adtak meg, így nem lehetett őket megkülönböztetni. Ugyanakkor bárki kommentelhet álnéven, ha létrehoz egy Blogger- vagy OpenID-azonosítót.