Noszty kari e-esztesen

Ha trendik akarunk lenni és felvenni az információs sztráda ritmusát, akkor felejtsük el a papírlapra vetett sorokat, hiszen ma már néhány kattintással megoldhatjuk a karácsonyi képeslapküldést a számos elektronikus képeslapot kínáló oldal egyikén, amelyeken az ízlésestől a giccsesig, az alpáritól az emelkedettebb humorúig képek ezreiből választhatunk.

A magyar honlapokon is egyre több Mikulás keveredik a karácsonyi lapokra. A Télapó-Mikulás témakörben eleve félrenevelt kortársaimmal együtt most persze még jobban összezavarodom, ugyanis a piros ruhás úriember kezd egyre később érkezni a magyar háztartásokba is, és már nem egyértelmű, hogy zoknit aggasson ki neki az ember, vagy csizmát fényezzen, ahogy korábban tanították, és egyáltalán melyik napon tegye ezt.

Ha kezdünk elbizonytalanodni az ünneppel kapcsolatban, érdemes a gyökerekhez visszanyúlni, vagy legalábbis nagyanyáink korába, amikor is a karácsonyi képeslapokon tisztességes angyalok, egyszerű, patyolatfehér tájak és légszennyezéstől még el nem csúfított, egészséges fenyők álltak (olykor azért egy-egy eltévedt Mikulással).

Ezt az igényt ismerte fel az észt anitques.ee honlap is, amely különböző témakörökben (karácsony, húsvét, születésnap, szerelem stb) számtalan régi képeslapot tartalmaz. Eredetiségüket igazolja, hogy olykor a szorgalmas feladók a képhez tartozó feliratot is kiegészítették személyes jókívánságaikkal. Érdekes módon ez elsősorban az idegen nyelvű (orosz és német) szövegű lapok esetében fordul elő. Találni egy olyan lett nyelvű lapot is a gyűjteményben, amelyet a bővebb tájékoztatás kedvéért további lett nyelvű szöveggel egészítettek ki.

Szereplőiket tekintve a lapok leginkább gyerekeket, manókat és hóembereket vonultatnak fel, a leggyakoribb felirat pedig a Rõõmsaid jõulu pühi! (Vidám karácsonyi ünnepeket!). A havas tájak az új évi lapokon kéményseprővel, lóherével és szerencsehozó malaccal egészülnek ki. (Hogy a szegény disznóknak amúgy milyen fekete karácsonyaik vannak, arról ritkán esik szó, ha csak nem Juice Leskinen balladájában, amely a karácsony igazi természetét tárja fel, legalábbis malacszemszögből.)

Egyes képeslapok nem teljesen érthető módon kerültek a karácsonyi vagy új évi tematikájúak közé, például a hippimintázatú szivarosdobozt ábrázoló példány erős kétségeket ébreszthet az észt ünnepi szokásokat illetően, vagy a mély drámát magába sűrítő orosz feliratos lapocska sem emeli az ünnep fényét. A nők és férfiak viszonyát amúgy is érdemes megfigyelni a képeslapokon, amelyek közül a legtöbb közel sem annyira idilli, mint a mézeskalácsszívpáré.

A közlekedési eszközök közül a szán figyelemre sem méltó, annyira általános, a levlapvilág celebjei már motorizáltak, hiszen a Mikulás is autón jár és az új évben pezsgőspalack-rakétával vagy repülővel sikk átsiklani, vagy ha már szán, legyen kövér a disznó, amely húzza.

A képek további értelmezését az olvasókra bízom, egyúttal bordog kalácsonyt kívánok mindenkinek!

Ajándék

A Rénhírek nem feledkezik meg kedves olvasóiról, és karácsonyi ajándékként egy döbbenetes észt filmmel kedveskedik nekik. (Fogadjunk, hogy senki nem találja ki előre a végét!)






Azoknak pedig, akik még nem tudnak észtül, felhívjuk a figyelmét a http://www.eestikeel.ru/ oldalra, ahol mindenki kedvére válogathat észt nyelvi tananyagokat. Az oldal orosz nyelvű, éppen ezért orosztudásunk edzésére is alkalmas (aki pedig komolyan érdeklődik a finnugor népek iránt, úgyis kénytelen tudni oroszul). Jó szórakozást!

A finnugorok és a szabad szoftverek

A finugor.ru című információs portál a szabad szoftverek melletti diszkrét kampányba kezdett. Legalábbis erre utal, hogy gyors egymás utánban két, a szabad szoftverekről szóló hírt is megjelentettek.

Az első a finnugor nyelvű újságok financiális problémái kapcsán szól arról, hogy míg egy szerkesztőségi munkahely kereskedelmi szoftverekkel való felszerelése százezer rubelbe is kerülhet, addig a kereskedelmi programok szabad variánsaival ez ingyen is megoldható. A cikk operációs rendszerként Windows helyett a Linuxot, szövegszerkesztőként a Microsoft Word helyett az OpenOffice.org-ot, a fényképek szerkesztésére az Adobe Photoshop helyett a GIMPet, tördelőprogramnak Az Adobe InDesign és a QuarkXPress helyett a Scribust ajánlja.

A második cikk arról ad hírt, hogy a NauLinux 5.3 már 23 oroszországi kisebbségi nyelvet támogat, azaz tartalmazza az ezen nyelvekhez való billenytűzetkiosztást, ill. a KDE ablakkezelő és az OpenOffice.org irodai programcsomagjainak adott nyelvű lokalizációit. Ezeken kívül a disztribúció tartalmaz a gépi fordításhoz szükséges eszközöket. Mint a cikk felhívja rá a figyelmet, 2010. január elsejétől a szövetségi kormány nem vásárol több szoftverlicencet az iskolák számára, hanem az erre szükségesnek vélt összeget az iskoláknak maguknak kell kigazdálkodniuk, vagy át kell térniük a szabad szoftverekre.

NRVV 32. – Medvetánc

Hanti-Manszijszk köztéri szobrászatának talán legérdekesebb darabja a medvével táncoló őslakos szobra. A körvonalra feszülő két alak izgalmas kompozíciót alkot, remekül megoldott a figurális és a non-figurális közötti átmenet, ezzel a szobor minden didaxis nélkül érzékelteti a valós és a mitikus közötti átmenetet.


A medvefigura tulajdonképpen egy medvebőr, amely alól „hiányzik” a táncos. A medve arcvonásai is inkább stilizáltak, elnagyoltak.


Az emberarc szintén rejtve van, mintha legalábbis visszahúzódna a pillanatnyi történéstől. (Viszont az arcvonások, a hajviselet nem helyi lakosra utal, inkább jóval keletebbire.)


Mint egy korábbi posztunkhoz írt kommentből kiderült, rendszeres olvasóink sincsenek mindig tisztában a medveünnep fogalmával, ezért szólunk róla néhány szót.

A medveünnep világnézeti hátterében az áll, hogy az obi-ugor népek a medvét szentnek tekintik. A medve Numi-Tórem, a felső isten fia, aki az égben lakott, de unatkozott, és a földi történéseket figyelte. Megtetszett neki a földi élet, és addig könyörgött apjának, míg az egy kosárban le nem eresztette. Ugyanakkor meghagyta neki, hogy rendesen viselkedjen, az embereket ne bántsa. A medve azonban nem hallgatott apjára, önfejű volt, az embereket bosszantotta, lábaskamráikat feldúlta, a bogyószedő asszonyokat ijesztgette stb. Ellentmondásos helyzet alakult ki: a medve isteni eredetű, ezért nem vadászható, ugyanakkor szembefordult apja parancsával, tehát büntethető.

Kompromisszumos megoldás, hogy a medve elvben nem, a gyakorlatban azonban vadászható: a megölt medvét azonban ki kell engesztelni, hogy újjászületve ne bosszulja meg halálát gyilkosain. A medveünnep lényegében tehát engesztelő szertartás. A vadászok már a medve körül igyekeznek eljátszani, hogy nem ők ejtették el, hanem baleset történt, vagy mások (pl. az oroszok) tették. Ezután a medvét nagy tisztességadás közepette a faluba szállítják, egy házban felállítják, feldíszítik, mintegy megvendégelik, étellel, itallal kínálják. A medveünnep általában öt napig tart, ha az állat hím, négyig, ha nőstény, háromig, ha bocs. A medveünnep idején műsort szerveznek, hősénekeket énekelnek, jeleneteket adnak elő a medve, és persze saját maguk szórakoztatására. A medveünnephez kötődik az ún. medveműnyelv: amikor a medvéről beszélnek, más értelemben használják a szavakat, hogy a medve ne értse, miről beszélnek. Így pl. a medvéről nem mondják, hogy megnyúzzák, hanem azt, hogy kigombolják a bundáját. Magát a medvét sem nevezik meg, hanem mindig körülírják, erdei öregnek, apónak stb. hívják. A medve testrészeinek is megvan a maga titkos neve. A szertartás végén a medvét kiviszik, nagy tisztességgel kikészítik. Koponyáját gyakran egy félreeső helyen növő fára akasztják, máskor bundájával együtt a lábaskamrában tartják és továbbra is nagy tisztelet övezi.

Nos, igen, valóban: a medvével nem táncolnak. De ha egy alkotás eleve nem realista, nehéz rajta számonkérni a néprajzi hitelességet...

Putyin aligha tudja, mit beszél

„Teljesen természetes, hogy a mordvin nép történeti jelentőségű lépést tett, amikor az egységes országban való élés és fejlődés mellett döntött” – mondta Putyin orosz miniszterelnök a finugor.ru szerint. Korábban már beszámoltunk róla, hogy a különböző oroszországi népek sorra ünneplik az orosz birodalomhoz való „önkéntes csatlakozásukat”: ezúttal a mordvinok vannak soron, akik kerek ezer éves évfordulóját ünneplik annak, hogy csatlakoztak Oroszország népeihez. Sajnos az nem derül ki, hogy mely történelmi eseményhez kívánják kötni ezt a jelentős eseményt, annyi azonban tény, hogy a történelemkönyvek szerint a mordvin területek valamikor a 15. század végén kerültek orosz uralom alá. Bár 1552-ben, Kazany ostrománál a mordvinok már az oroszok oldalán küzdenek, a 13-15. század során a tatárokkal együtt még az orosz földeket dúlták. Az sem világos, miért gondolja Putyin, hogy ezer évvel ezelőtt a mordvinok egységes népként valamilyen kollektív (demokratikus?) döntést hozhattak.

Putyin további sokkoló kijelentéseket is tesz, szerinte például a mordvinok éppen az Oroszországhoz való csatlakozásuknak köszönhetően őrizték meg sajátságaikat. Ez különösen furcsa kijelentés, hiszen bár a mordvinok alkotják a legnagyobb oroszországi finnugor népet (sőt, a világon magukat mordvinnak – pontosabban erzának vagy moksának – vallók száma meghaladja a magukat észteknek vallók számát), ők élnek a leginkább szétszórtan és ennek következtében az ő nyelvük az egyik leginkább veszélyeztetett. Szétszórtságuk pedig elsősorban abból ered, hogy az orosz állam ellen kitörő parasztlázadásokat az orosz hadsereg többször kegyetlenül leverte, s ennek következtében a lakosság különböző vidékekre menekült. Az pedig vitathatatlan, hogy ma éppen az orosz államiság, ill. az ez által támogatott, gyakran a más nemzetiségűekre akár erőszakkal kényszerített orosz nyelv és kultúra emészti fel a mordvin nyelveket és kultúrát.