Arvisura/8

Ma a 236. Arvisuráról írok. Két okból:
1) Ez a leghosszabb. A 419. oldalon kezdődik és tart egészen az 548.-ig.
2) A 236. Arvisura hatalmas időszakot fog át, a tartalomjegyzék szerint a 20. medvetoros évtől a 4982.-ig, vagyis Kr. e 4020-tól Kr. u. 942-ig. Ezen időszakba beletartoznak a Kr. u. 1. évezred eseményei: ekkor jönnek a Kárpát-medencébe a hunok, az avarok, majd a magyarok. Jogos a kíváncsiságunk, mit ír ezen eseményekről Paál Zoltán?

A 236. Arvisura részekre tagolódik, ezeket a szerkesztő az ábécé betűivel különbözteti meg, A-tól Q-ig. Ezek azonban nem ugyanazon téma különböző variánsai, mint más Arvisurák esetében. Itt nincsenek tartalmi átfedések, ez az Arvisura egyszerűen nagyon hosszú. A 236. Arvisura betűkkel megkülönböztetett részei 12, ún. Oscus tábla tartalmát ismertetik. A 8. Oscus tábla két fejezet (H és I), míg a 12. négy fejezet hosszúságú (N, O, P, Q).

Az oscus nép Itália őstörténetében játszott szerepet. Ismeretesek oscus nyelvemlékek is. A Wikipédia magyar nyelvű szócikke Fodor István könyve alapján (A világ nyelvei. Főszerk. Fodor István. Bp. 1999.) ismerteti az oszk nyelvet. Az angol nyelvű szócikk részletesebb. Térképet is közöl az oscus nép lakóhelyéről, és az oscus nyelvet tárgyaló szakirodalmat is megad a szöveg végén.

Na jó, de mi köze az oscusoknak Szalaváré Turához és a 24 hun törzsszövetség történetéhez?
Turához semmi – Paál Zoltán felsorolása szerint a 236. Arvisura nem volt az obi-ugor ejtőernyős partizán csomagjában. Ez tehát teljesen Paál Zoltán műve. (Persze, azokat az eredeti Arvisurákat sem látta még senki, melyekkel Tura állítólag leereszkedett hozzánk az égből…)
A hunok törzsszövetségéhez az oscusok úgy kapcsolódnak, hogy a 24 hun törzsszövetség lovasai Kr. e. 1400-tól kezdve 100 évenként (vagy 20 évenként, ezt Paál Zoltán keveri) felkeresték az Itáliába települt Arnó-Valetri leszármazottait. (Arnó amúgy avar volt, ő is az Ordosz vidékéről érkezett. Nevét nyilván az Arno folyó neve ihlette.)
Magyarkán (ezt a települést Paál Zoltán térképe a Kaukázusban jelöli, nyilván olvasott Madzsar városáról) csatlakozott a látogatásra indulókhoz egy „Oszkusz nevű juhász bacsa a 22 legényével”, valamint „Halasnak Káló, Várkony és Hetény nevű fia”. Ezek a deli legények a „Korton várának hegyi ünnepélyén a vendégségbe érkező régi sikul [értsd székely] leányokkal Kaláb [= Calabria] és Kampány [= Campania] síkságára vándoroltak”. Megsokasodott népüket „közelebbi szomszédaik, a latinok és umberek a sikulok hatására már egyenesen oscusoknak hívták”. Hát ilyen egyszerű, kérem szépen.
Annak idején, az 1970-es években a Rádiókabaréban ment Ősz Ferenc sorozata, melyben két Krahács megyei atyafi (Agárdi Gábor és Csákányi László) arról beszélgetett, hogy valójában mindenki krahácsi – például a kis Singer is, az amerikai külügyminiszter (= Kissinger). Na, ez a magyaros virtus jelenik meg Paál Zoltánnál. Szerinte mindenki úz, vagyis palóc. Ha esetleg nem, akkor pedig magyar. Ami végül is ugyanaz. („Amikor Ordoszból elindították az egyik, 20 évenként esedékes rokonlátogatást, Halasnak 3 fia is csatlakozott a főként úzokból álló csoporthoz.”)
Na most, ezek az oscusok „Korton várát minden nyári hegyi ünnepélyen felkeresték és a Lukomó képzésre minden 5-5 évben küldtek valakit, akik közül a legfiatalabb rótta a titkos agyagtáblákat…” E táblák másolatait a mindenkori ordoszi rokonlátogatók hazavitték. (Az idézett részleteket lásd a 236(B). Arvisurában, 426.)
Ez a 236. Arvisura Oscus tábláinak hiteles története… Az interneten ezekre a fantázia szülte Oscus táblákra mint abszolút hiteles történeti forrásokra szoktak hivatkozni. Rémes. (Az Arvisura utóéletével, rajongói táborával később majd külön foglalkozom.)

A 236. Arvisura egyébként a Nyugat-római Birodalom történetét ismerteti. Az 1. Oscus tábla tanúsága szerint Romulus és Remus egy rokonlátogatóba indult Ordosz-vidéki székihun lovas és egy sikul lány ikergyermekeiként született. Hasonlóképpen történnek a dolgok évszázadokon át: a történelemkönyvekből ismert eseményeket átszövik Paál Zoltán kitalálmányai. Ezek meglehetősen egyszerű sémák szerint ismétlődnek: a 24 hun törzsszövetség rokonlátogató csoportokat küld a világ minden csücskébe, a vendégségbe érkező snájdig legények pedig beházasodnak a meglátogatott családokba. A kapcsolatok másik mozgatórugója a sámántovábbképzéseken való részvétel. Minden nép időről időre elküldi a törzsi központokba tanulni legjobb fiait-lányait. Időnként az éghajlatváltozások: szárazság stb. is népmozgásokat indítanak el.

Paál Zoltán széleskörű olvasottsággal bírt. A Nyugat-római Birodalom történetét is jól ismerte. Munkamódszerére vonatkozó utalásokat a visszaemlékezésekben nem találtam. Amit összeírt a világtörténelemről, azt én csak sok-sok oldalnyi jegyzet segítségével tudtam volna megírni. Paál Zoltán fönnmaradt jegyzeteiről azonban nem tudok. Lánya, Paál Éva csak annyit említ, hogy apja konyhai kisszéken ülve írt – eleinte kézzel, később írógéppel. Jegyzetekről, segédkönyvekről nem emlékezik meg. Elképzelhetőnek tartom, hogy Paál Zoltán különleges memóriával rendelkezett. Paál Zoltán szakirodalmi ismereteire utal az a fordulat, hogy „375 táján megszüntették az északpannon pénzforgalmat”, valamint néhány ritkábban emlegetett személy szerepeltetése (például ismerte Samo 7. századi szláv fejedelem nevét is).

A 236. Arvisurában sokat olvashatunk a Kárpát-medencei barbaricum és Pannónia földjén zajló eseményekről, a rómaiak és a helyi törzsek békés-békétlen kapcsolatairól. Természetesen Paál Zoltán szerint a Kárpát-medence területére is folyamatosan érkeztek látogatók a 24 hun törzsszövetség képviseletében, így a sok fiktív látogatás és betelepülés leírásának tengerében szinte elvész a hunok majd az avarok és magyarok történetileg adatolható betelepülése. Az események Paál Zoltán előadásában nehezen követhetők – talán éppen azért, mert a leírás túl részletező, és tele van kitalált szereplőkkel és eseményekkel. Ugyanakkor a történeti forrásokból ismert szereplők és események is megjelennek a 236(L-Q). Arvisurában.

Az Arvisurában érvényesül a „mindenki mindenkinek rokona és végeredményben mindenki magyar” koncepció, amelynek jelenlétére már utaltam az oscus és az úz nép kitalált rokonítása kapcsán. Ezt az ősi rokonságot Paál Zoltán a 24 hun törzsszövetségből vezeti le. A rokonság következtében mindenhol ismerik a rovásírást, és a törzsszövetség leszármazott népei még évszázadok múltán is értik egymás nyelvét. Ez a naiv elképzelés Paál Zoltánnál még meseszerű köntösben jelenik meg (habár a szerző mélyen meg volt róla győződve, hogy az igazat írja – isteni sugallatra). Később azonban ezek az átgondolatlan és elnagyolt fantazmagóriák tudományosnak álcázott művekbe is beszivárogtak. Badiny Jós Ferenc művei a Paál Zoltán-féle koncepciót bontják ki, annak naiv bája nélkül.

Jézus magyar származása sem Badiny Jós ötlete. Paál Zoltán a 236(H). Arvisurában ezt írja: „Amikor a názáreti Jézus Ordoszból Tárem-Tibeten és Indián keresztül jövet Uruk városában a kiképzett társaival megalapította az első, sok beavatottal rendelkező, megkeresztelt gyülekezetet, a manda-mada-magya [= magyar] egyisten hívők Urukban királlyá koronázták az uruki zikkuratban őrzött Gilgames koronával.” (472.)

Az avar honfoglalás tárgyalásával a 236. Arvisura meg is haladja a Nyugat-római Birodalom korszakát. Az alapvető dátumok itt is helyesek, és valós, egykor élt szereplői is vannak a Paál Zoltán által kreált történéseknek. A leírás azonban olyan ugrándozó, annyira nem kronologikus rendben halad és annyi benne a fiktív elem, hogy végül is teljesen más történetet kapunk, mint amit a szakirodalomból megismertünk.
Az avar honfoglalás utáni időszak leírása igen sok, forrásokból igazolható adatot is tartalmaz. Paál Zoltán beszámol az avarok és a frankok háborúskodásáról is.
A 8-9. századi események leírásában már helyet kapnak a Kárpát-medence felé közeledő magyarok is: „755-ben … Oposur elrendelte, hogy IV. Csaba kezdje el a magyar törzsnek mint fősámáni törzsnek az áttelepítését Magyarkáról Albélára.” (535.) Ez a mondat jól jellemzi, miként lesz Paál Zoltánnál mítosz a történelemből. A következő tudományos állítás bontható ki belőle: a 8. század közepén az ősmagyarok a Kaukázus északi előteréből a Don alsó folyásának vidékére költöztek. (Magyarka azonos lehet Madzsarral, Albéla pedig Paál Zoltán szerint Sarkellel szemben volt a Don tulsó partján.) Ez az állítás akár még igaz is lehet, mindenesetre szólnak mellette tudományos érvek. A Paál Zoltán-féle interpretáció azonban a kitalált személyek és helyek miatt már mese.

A honfoglalás Paál Zoltán szerint több útvonalon történt. Ebben nem az anonymusi hagyományt követi, hanem szintén a szakirodalomra támaszkodik. Árpád népe az „Oroszúton” jött be, az „uzsoki, vereckei és kőrösi szorosokon”. „A Hunok útján a Megyer vezéri törzs irányításával a Gyarmat-kasszu, Kun-magyari és Gyarmat-ogúz törzs vonult fel Pusztaszerre. A Görög-magyari úton a Jenő, Nyék és Tarján törzsek indultak el Álmos vezetése alatt…” (545.)

Félreértések az ugor–török háborúval kapcsolatban

A Wang folyó versei című, egyébként lenyűgöző blogon olvashatunk Molla Szadik, a közép-ázsiai vallástanító sírjáról. Molla Szadik Vámbéry Ármin társaságában érkezett Magyarországra, és itt vált filológussá, turkológussá.

Sajnos az említett poszt egy pontján annyira hemzseg a tévedésektől, hogy nem hagyhatjuk szó nélkül, mégpedig azért nem, mert közkeletű tévedésekről van szó: áttekintésük nem azért fontos, hogy az alkalmi tévedést igazítsuk helyre, hanem azért, hogy a téves szemléletet kiigazítsuk.

A nyelvészet ekkoriban még a magyar nyelv török eredetét vallotta. Csak jó húsz év múlva robban ki az az „ugor-török háborúnak” nevezett tudományos vita, amelyben éppen az akkorra már finnugor-pártivá lett Budenz fordult szembe Vámbéryval, s amelynek következtében a kizárólagos finnugor eredet vált hivatalos állásponttá. És csak az utóbbi évtizedekben kezd megerősödni az a Vámbéryt némileg rehabilitáló álláspont, hogy a magyar nyelv finnugor alaprétege a sztyeppei nomádság évszázadai alatt olyan mértékben gazdagodott török szókinccsel sőt nyelvtani elemekkel, ami már gyökeresen változtatta meg a nyelvet.

Az valószínűleg egyszerű tárgyi tévedés, hogy Vámbéry hazatérte, ill. Molla Szadik megérkezése és az ugor–török háború kitörése között húsz év telt volna el. Vámbéry 1864-ben érkezett vissza, az ugor–török háború kitöréseként viszont 1869-ben megjelent munkáját, a Magyar és török-tatár szóegyeztetéseket tekintjük. A kettő között alig öt év telt el.

Súlyos tárgyi tévedés, hogy a „nyelvészet ekkoriban még a magyar nyelv török eredetét vallotta”, hiszen Sajnovics János már 1770-ben bizonyította a magyar és a lapp nyelv rokonságát, Gyarmathi Sámuel pedig a magyarnak több más finnugor nyelvvel való rokonságát is. Igaz, ettől a kérdést még nem tekintették lezártnak, de a magyar és a török nyelvek rokonságát hasonló meggyőző erővel nem bizonyította senki. A finnugor rokonság mellett tette le a voksát Reguly Antal (akinek kutatásait az akadémia is támogatta) és Hunfalvy Pál is. Semmiképpen nem állíthatjuk tehát, hogy a török rokonítás volt az uralkodó: legfeljebb azt állíthatjuk, hogy a török rokonítás még nem volt kizárva, azaz a magyar és a török között fennálló viszonyt még nem tisztázta senki.

A legtöbb megtévesztő állítás Budenz Józsefről hangzik el. Az, hogy Budenz „finnugor-pártivá lett”, azt sugallja, hogy volt finnugor párt, holott a hatvanas években ilyen határok nem voltak, mindenki nyitott volt. 1862-ben még Budenz sem foglalt határozottan állást, sőt, az ugor–török háború kitörésekor még Vámbéry sem tagadta a finnugor rokonságot. Budenznél valóban bekövetkezik egy fordulat, méghozzá 1864-ben, amikor Hunfalvy Pál kiadja Reguly hagyatékának egy részét, A vogul föld és nép címen. Budenz ennek hatására fordul elsősorban a finnugor nyelvek vizsgálata felé, és már 1867 és 1868 során megjelenik Magyar és finnugor nyelvekbeli szóegyezések című tanulmánya. Szintén 1864-ben jelenik meg Erdei- és hegyi-cseremisz szótára, melynek tanulságai valószínűleg szintén erősen befolyásolhatták: a mariban megtalálható nagyszámú tatár és csuvas jövevényszó kimutatása során érthette meg, mennyire fontos az ősi szókincs és a jövevényszavak elválasztása, és hogy a magyarban megtalálható sok török szó szintén másodlagos érintkezés eredménye, azaz jövevényszó lehet. Ez a fordulat azonban nem „akkorra” válik Budenz „finnugor-pártivá”, hanem pontosan abban az évben, amikor Vámbéry Molla Szadikot Magyarországra hozza. (A Budenzről írottakról részletesen l. Lakó György: Budenz József, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980, különösen 38–42, ill. 46–47.)

A „a kizárólagos finnugor eredet” semmiképpen nem válhatott „hivatalos állásponttá”, hiszen „hivatalos álláspont” sosem volt. (Egyáltalán: kinek a „hivatalos álláspontja”?) Budenz és Vámbéry koruknak egyaránt elismert tudósai voltak, és egyiküknek sem volt akkora tekintélye (pláne politikai hatalma), hogy a másikat erőszakkal hallgattassa el. Sőt, a közvélemény sokkal inkább szimpatizált Vámbéryvel, mint Budenzcel, aki ennek ellenére megnyerte a tudományos vitát.

A fentiekből következik, hogy Vámbéry álláspontja aligha lesz valaha rehabilitálható. Budenz ugyanis éppen arra mutatott rá, hogy a magyarnak a finnugor, ill. a török nyelvekkel mutatott hasonlóságai, párhuzamai más természetűek: a finnugor nyelvek esetében a rokonság, a török nyelvek esetében az érintkezés következményei, amiből az is következik, hogy a finnugor nyelvekkel való kapcsolat régebbi. Budenz felismerte, hogy a finnugor nyelvek „testvérei” a magyarnak, míg a török nyelvek „barátai”. Azt, hogy a török nyelvek milyen mélyen hatottak a magyarra, nem kellett felismerni, mert mindig is tudott volt: ez tehát nem rehabilitálja Vámbéry álláspontját.

Végezetül le kell szögeznünk, hogy Vámbéry a finnugristák körében is elismert tudós, azért, mert bizonyos nézetei tévesnek bizonyultak, érdemei nem évülnek el.

Tényleg fogy-e a türelem?

Lassan véget ér 2009, melyet a komi köztársaságban a komi nyelv évének kiáltottak ki, de valódi eredménye nem igazán látszik: az iskolákban például a komi nyelv oktatása minimális szinten valósul meg, állapította meg a Komi Vojtir (Komi Nép) nevű társadalmi szervezet végrehajtó bizottsága. A finugor.ru beszámolója szerint Valerij Markov, az államtanács helyettes szóvivője élesen bírálta a komi oktatási minisztériumot. Az iskolákban bezárják a komi nyelvi kabineteket (speciális, az adott órák megtartásához felszerelt termeket), az óvodai oktatási programok is elvesztik jelentőségüket. Az iskolák összevonása rendszeresen a komi nyelv oktatásának megszűnésével jár. Új, a komi nyelv oktatásához szükséges tankönyvek már egy évtizede nem jelentek meg. Az állami tulajdonban levő,. a komi könyveket kiadó Komi könyvkiadó megszüntetése után bezárták az utolsó könyvesboltot is, mely komi könyveket árult. Bár a komi 17 éve hivatalosan államnyelv, visszaszorulása és kihalása tovább folytatódik.

A finugor.ru egyébként rendszeresen közöl híreket komi nyelven: e cikkben az orosz szöveget követi egy komi összefogaló is: ennek terjedelme az orosz szöveg terjedelmények harmadát sem éri el. Sajnos hasonló arány jellemző akkor is, amikor a komi változat külön cikként jelenik meg.

Noszty kari e-esztesen

Ha trendik akarunk lenni és felvenni az információs sztráda ritmusát, akkor felejtsük el a papírlapra vetett sorokat, hiszen ma már néhány kattintással megoldhatjuk a karácsonyi képeslapküldést a számos elektronikus képeslapot kínáló oldal egyikén, amelyeken az ízlésestől a giccsesig, az alpáritól az emelkedettebb humorúig képek ezreiből választhatunk.

A magyar honlapokon is egyre több Mikulás keveredik a karácsonyi lapokra. A Télapó-Mikulás témakörben eleve félrenevelt kortársaimmal együtt most persze még jobban összezavarodom, ugyanis a piros ruhás úriember kezd egyre később érkezni a magyar háztartásokba is, és már nem egyértelmű, hogy zoknit aggasson ki neki az ember, vagy csizmát fényezzen, ahogy korábban tanították, és egyáltalán melyik napon tegye ezt.

Ha kezdünk elbizonytalanodni az ünneppel kapcsolatban, érdemes a gyökerekhez visszanyúlni, vagy legalábbis nagyanyáink korába, amikor is a karácsonyi képeslapokon tisztességes angyalok, egyszerű, patyolatfehér tájak és légszennyezéstől még el nem csúfított, egészséges fenyők álltak (olykor azért egy-egy eltévedt Mikulással).

Ezt az igényt ismerte fel az észt anitques.ee honlap is, amely különböző témakörökben (karácsony, húsvét, születésnap, szerelem stb) számtalan régi képeslapot tartalmaz. Eredetiségüket igazolja, hogy olykor a szorgalmas feladók a képhez tartozó feliratot is kiegészítették személyes jókívánságaikkal. Érdekes módon ez elsősorban az idegen nyelvű (orosz és német) szövegű lapok esetében fordul elő. Találni egy olyan lett nyelvű lapot is a gyűjteményben, amelyet a bővebb tájékoztatás kedvéért további lett nyelvű szöveggel egészítettek ki.

Szereplőiket tekintve a lapok leginkább gyerekeket, manókat és hóembereket vonultatnak fel, a leggyakoribb felirat pedig a Rõõmsaid jõulu pühi! (Vidám karácsonyi ünnepeket!). A havas tájak az új évi lapokon kéményseprővel, lóherével és szerencsehozó malaccal egészülnek ki. (Hogy a szegény disznóknak amúgy milyen fekete karácsonyaik vannak, arról ritkán esik szó, ha csak nem Juice Leskinen balladájában, amely a karácsony igazi természetét tárja fel, legalábbis malacszemszögből.)

Egyes képeslapok nem teljesen érthető módon kerültek a karácsonyi vagy új évi tematikájúak közé, például a hippimintázatú szivarosdobozt ábrázoló példány erős kétségeket ébreszthet az észt ünnepi szokásokat illetően, vagy a mély drámát magába sűrítő orosz feliratos lapocska sem emeli az ünnep fényét. A nők és férfiak viszonyát amúgy is érdemes megfigyelni a képeslapokon, amelyek közül a legtöbb közel sem annyira idilli, mint a mézeskalácsszívpáré.

A közlekedési eszközök közül a szán figyelemre sem méltó, annyira általános, a levlapvilág celebjei már motorizáltak, hiszen a Mikulás is autón jár és az új évben pezsgőspalack-rakétával vagy repülővel sikk átsiklani, vagy ha már szán, legyen kövér a disznó, amely húzza.

A képek további értelmezését az olvasókra bízom, egyúttal bordog kalácsonyt kívánok mindenkinek!

Ajándék

A Rénhírek nem feledkezik meg kedves olvasóiról, és karácsonyi ajándékként egy döbbenetes észt filmmel kedveskedik nekik. (Fogadjunk, hogy senki nem találja ki előre a végét!)






Azoknak pedig, akik még nem tudnak észtül, felhívjuk a figyelmét a http://www.eestikeel.ru/ oldalra, ahol mindenki kedvére válogathat észt nyelvi tananyagokat. Az oldal orosz nyelvű, éppen ezért orosztudásunk edzésére is alkalmas (aki pedig komolyan érdeklődik a finnugor népek iránt, úgyis kénytelen tudni oroszul). Jó szórakozást!