NRVV 34. – Megérkezés Belogorjéba

Mint arról már korábban szó esett, Belogorje korábban fontos szakrális helyszín volt: ez volt az Ob szellemének (Ász iki, azaz Ob-öreg) kultuszának helyszíne, itt mutattak be neki áldozatot stb. Sajnos egyet rögtön valószínűsítenünk kell: ez a hely nem azonos a mai Belogorje helyével. Az Ob menti települések ugyanis (legalábbis az utóbbi századokban biztosan) előszeretettel vándorolnak. Belogorjéval kapcsolatban rögtön gyanút kelt a neve, amit egyszerűen Fehérhegynek fordíthatunk. Természetesen nem hófödte csúcsokra kell gondolni, ahogy a falu „totemoszlopának” megalkotója tette, hiszen ezen a környéken a hegyek legfeljebb ha félszáz méterre emelkedhetnek környezetük fölé: akkor van hó a csúcsukon, amikor alattuk is. Inkább olyan hegyre gondolhatunk, melynek meredek oldalán nem telepedhet meg a növényzet, ezért az őt alkotó fehéres kőzetanyag vagy homok messziről feltűnik. Ez azonban önmagában nem segítség, hiszen az Ob mentén sok ilyen hely van. Az azonban biztos, hogy a mai Belogorje a mezős oldalon van. Tudjuk azonban, hogy régebben a települések eleve két helyen voltak, a hegyes és a mezős oldalon egyaránt, s valóban: a régi (száz évnél régebbi) térképek feltüntetnek mindkét oldalon egy-egy Belogorjét. A téli-nyári átköltözősdi viszont feltehetően a ló- és szarvasmarhatartás átvételével, tehát az oroszok megérkezte után alakult ki, ha viszont a település korábbi, akkor a név alapján a hegyes oldalra kell gondolnunk. (Persze leginkább a hanti név lenne érdekes, de ez nem maradt fenn – viszont ha az orosz elnevezés nem is a hanti név fordítása, akkor is igen korán adatolt, tehát amikor az oroszok megismerték, a hegyes oldalon kellett állnia.) A legkézenfekvőbb tehát, hogy Belogorje eredetileg a túloldalon, azaz a mai Kirpicsnij Zavod helyén állt. Néhány jel azonban arra mutat, hogy még korábban Belogorje a mai Hanti-Manszijszk, pontosabban Szamarovo területén is lehetett. Bármelyik verzió is igaz, most már sejthetjük, hogy éppen onnan jövünk, ahová menni szerettünk volna. Mindez azonban nem keseríthet el bennünket, hiszen eddigre megpillantjuk a kikötő mólóját:

Lapra szerelt kikötő.

Mozgásba lendül a személyzet.

Készül a nagy mű.

Így másznak le a hetvenéves nénik, a kisgyerekes anyák,
és a városból hozott nagyképernyős tévé is.

Végül mindenki szerencsésen partra száll, és megkezdhetjük egy új település felfedezését.

Teljes oroszországi kisebbségi karakterkészlet

Mint arról a finugor.ru hírt adott, a ParaType (ПараТайп) cég jóvoltából letölthető egy olyan karakterkészlet, amely tartalmazza az oroszországi kisebbségi nyelv ábécéiben megtalálható összes betűt.

Észt értelmező szótár az interneten

Úgy látszik, megkezdődött az elektronikus szótárak szezonja. Ezúttal az észt értelmező szótár (Eesti keele seletav sõnaraamat) érhető el online. A szótár használata ingyenes és regisztrálni sem kell.

Nyelvfüles észt műsor a neten

Az észt nyelv iránt érdeklődőknek, különösen akiknek nyelvi kérdésekre van kihegyezve a fülük, érdemes belehallgatni a Keelekõrv (’Nyelvfül’) című műsor számtalan adásába, amelyet a Vikerraadio archívumában találhatunk.

Bár ezek az ismeretterjesztő adások legtöbbször valamilyen szűkebb téma köré szerveződnek (etimológiai kérdések, jelnyelv, kognitív nyelvészet, gyermeknyelv stb.), általában vagy a bevezetőben, vagy az interjúalanyokkal folytatott beszélgetés során számos más kérdésre is kitérnek a beszélgetőpartnerek. Igen népszerű téma például a kétnyelvűség, részben az Észtországban élő orosz kisebbség (az ország lakosságának mintegy 22%-a), részben az újabb bevándorlók nyelvhasználata miatt. A műsorban minden hónapban egy adást az Észtországban élő különböző nyelvi kisebbségek megismerésének szentelnek.

Akik a nyelvi kérdések iránt annyira nem érdeklődnek, azoknak is érdekesek lehetnek kétnyelvűségről szóló adások, már csak azért is, mivel különleges életutakról lehet hallani például a csuvas-észt kétnyelvűsséggel kapcsolatban. Milyen esélyei vannak a megmaradásra egy önálló államisággal nem rendelkező, ősi területén is kisebbségi helyzetben lévő nyelvnek Észtországban? (A csuvast Oroszországban többek között a Csuvas Köztársaságban beszélik, a nyelv maga a törökségi nyelvek közé tartozik, bár a műsorvezető, Maris Johannes előhozakodik azzal az elmélettel, hogy a csuvas eltörökösödött finnugor nép).

Vannak olyan adások, amelyek kifejezetten kisebb finnugor nyelvekkel és népcsoportokkal foglalkoznak, többek között az inkerikkel és a lívekkel. Ezekben a részekben az adott közösségek egy-egy Észtországban élő képviselőjét szólaltatják meg. A lív esetében anyanyelvi beszélők híján, Mati Hinttel, a lív nyelv lelkes támogatójával folyik a beszélgetés. Az inkeri nyelvről és identitásról szóló adásból szintén sok érdekeset megtudhatunk erről az eredetileg finn nyelvű népcsoportról, amely a 17. században települt a Leningrádi kerületbe; a második világháború során hol Finnországba telepítették őket (1944-ben a németek által megszállt területekről), hol vissza a Szovjetunióba, miután Finnország kiadta őket keleti szomszédjának. A inkerik azonban csak a sztálini korszak után, és csak részben költözhettek vissza eredeti lakóhelyükre, sokan Oroszország más területein vagy például Észtországban telepedtek le. A műsorban egy észtországi inkeri élettörténetét hallgathatjuk meg, aki elmeséli, milyen viszontagságokon ment keresztül a családja.

A műsor egyes adásai nemcsak meghallgathatók, de (legálisan) le is tölthetők a Vikerraadio archívumából.

Megkezdődött a mari elektronikus szótár tesztje

Mint arról a finugor.ru hírt adott, megkezdődött a mari elektronikus szótár tesztje. A program letölthető innen. Sajnos (egyelőre?) csak windowsos változat létezik. Kissé meghökkentő módon a szótárban való kereséshez ki kell választani a megfelelő kötetet a tíz közül, majd ki kell választanunk a megfelelő címszót, és így olvashatjuk a szócikket. Ezzel azonban a keresés nem sokkal lesz gyorsabb, mint ha a fizikailag létező köteteket lapozgatnánk – de legalábbis jóval elmarad egy jól tervezett elektronikus szótár lehetőségeitől.