An Englishman in Izhevsk

Az alábbi útifilm, bár műsorvezetője kétségtelenül született angol, valójában orosz gyártású, a Russia Today című angol nyelvű orosz csatorna műsora. Tematikája is a szokásos orosz értékrendet tükrözi: Udmurtia két szempontból érdekes, a fegyverek és Csajkovszkij miatt. Számunkra izgalmasabb lenne a középső (kb. a 13. és a 20. perc közötti) szakasz, mely az udmurtokat mutatja be. Ennek szemlélete is tipikusan oroszos, az udmurtok kissé furcsa, mondhatni hibbant népség (érthetetlen módon időnként dalra fakadnak), de csinálnak néhány érdekes dolgot, pl. a perepecset (az angol szövegben az orosz többes számú alakja, a perepecsi szerepel).

A filmben nem hangzik el, hogy a nénik tradicionális vendégfogadó, ill. -búcsúztató dalokat énekelnek, amelyre a vendég teljesen inadekvát (odaátról nézve: bunkó) módon reagál. Hasonló szörnyű udvariatlanság és a házi etikett súlyos megsértése, amikor nemezcsizmájával betrappol a házba. Ráadásul a film úgy állítja be, mintha valóban egy udmurt háztartásba térne be, holott nyilvánvalóan múzeumban (feltehetően a ludorvaji etnográfiai múzeumban) vannak.

Mordvin nyelvjárási szótár az interneten

Folytatódik az elektronikus szótárak dömpingje. Ezúttal Heikki Paasonen Mordwinishes Wörterbuchja érhető el Jack Reuternek köszönhetően. A szótár németül adja meg a jelentéseket.

A keresési módszerek egyelőre kissé fapadosak, de jól használhatók. A főoldalon a kezdőbetűk alapján választhatjuk ki a címszavakat, de kereshetünk a nyelvjárási adatokra, illetve a mai erza irodalmi forma alapján is. Lehetőség van továbbá a címszón belüli alakváltozatokra való keresésre szókezdet és szóvég szerint, továbbá hasonló módon kereshetünk a példatárban is. A szótárat a gyűjtőpontok felsorolása egészíti ki: ez a Paasonen-korabeli, ill. a szovjet (mai?) elnevezéseket, ill. közigazgatási elhelyezkedését is mutatja.

NRVV 44. – Élő formaművészet Bolsoj Atlimban

A régi és az új együttélése mindig érdekesebbnek tűnik, mint a régi és az új külön. Valójában persze a keveredéssel is nap mint nap találkozunk, ezért igazán csak azokra érdemes felfigyelnünk, amelyek számunkra szokatlanok.

Bár Bolsoj Atlim nem a modern építészet fellegvára, a házak többnyire új építésűek,
a vidéki Oroszországban bárhol állhatnának, tájspecifikus jegyeket nem mutatnak.
Ellenben néhány kertben még áll a lábaskamra, amelyet eredeti funkciójában használnak.


Ez a bácsi a legnagyobb természetességgel indul bogyót szedni
a hagyományos nyírkéregputtonnyal.


Ezen a tűpárnán a hagyományos hanti gyíkmotívumot találjuk,
oldalt a globalizációs gyöngykrokodillal szegélyezve.


Az olyan hagyományos eszközök, mint a halszállító szán,
már a modern élet biztosította alkatrészekből épülnek.
A hal tárolására hegesztéssel átalakított olajoshordót használnak.
(Természetesen télen, jég alóli halászathoz.)

Végül a nem is olyan régi és az új keveredésének egy zavarba ejtő példája.
Az iskola kerítésén a Jugra felirat és az ötágú csillag egyaránt fellelhető.
A Jugra elnevezést a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben hivatalosan 2003-tól használják.

Ebben az időben az ötágú csillag már régen nem tartozott a hivatalos állami szimbólumok közé.
(Igaz, a hadsereg szimbolikájának ma is része.)
Nem világos, miért került fel a kerítésre: lehet, hogy csupán régi öntőformát használtak,
és ezt utólag egészítették ki a Jugra feirattal.

A finnugor történészkonferenciák emlékezete

Finnugor konferencia többféle is volt már az idők folyamán. Kezdődött a két világháború között a finnugor kultúrkongresszusokkal. Ebből ötöt is rendeztek. E konferenciákat röviden említi Szíj Enikő: A finn néprokonsági eszme az 1920-30-as években című tanulmányában (megjelent az Őstörténet és nemzettudat című kötetben, 1991-ben). Az 1928-ban Budapesten megrendezett konferenciára szerették volna meghívni a Szovjetunióban élő finnugor népek képviselőit, de a szovjet tudományos akadémia orosz nemzetiségű kutatókat kívánt küldeni. Így hamar kiderült, hogy a Szovjetunióban már új irányzat bontakozott ki a nemzetiségi politikában. A kultúrkongresszusok kénytelenek voltak a szovjet internálásokkal, a nemzetiségek tudatos háttérbe szorításával foglalkozni. E kultúrkongresszusok nem nevezhetők tudományos összejöveteleknek, inkább olyan nagyszabású családi találkozókhoz hasonlíthatnánk őket, ahol a cél mindössze annyi, hogy a távoli rokonok egymásra találjanak s efölött örvendezzenek. A ma létező összfinnugor rendezvények közül inkább a Finnugor Világkongresszusokhoz hasonlíthatnánk, semmint a tudományos eszmecserét szolgáló Finnugor Kongresszusokhoz. A kultúrkongresszusokról rendszeresen beszámolt Bán Aladár a Turán és más folyóiratok hasábjain (lásd itt).

A finnugor egymásra találás átkormányzása a tudományok területére az 1960-as budapesti Finnugor Konferenciával történt meg. Ez a rendezvény ötévenként ismétlődő, tartós tudományos fórummá alakult. Ebben az évben immár a 11. találkozó következik, s közülük a 4., amit Magyarországon tartanak (eddig kettő volt Budapesten, egy Debrecenben, most pedig Piliscsabán lesz). A Finnugor Konferenciák történetét Domokos Péter előadásából ismerhetjük meg, mely a legutóbbi joskar-olai konferencián hangzott el (megjelent a Magyar Tudomány 2006. évi 1. számában). E tudományos konferenciákat már sikerült megszervezni a hajdani Szovjetunió, majd Oroszország finnugor köztársaságaiban. A szervezés gyakran nehézkes volt, olykor-olykor itt-ott kisebb-nagyobb ellenállás is mutatkozott, de a magyar, finn és észt politikai támogatás segítségével csak sikerült 2005-ben Joskar-Olában, a mari fővárosban finnugor konferenciát rendezni. (Még a szovjet időkben, 1980-ban volt az első Finnugor Konferencia egy kisebb finnugor nép területén: Sziktivkarban, a Komi Köztársaság fővárosában.)

A Finnugor Konferenciák jelentősége, mint más tudományos konferenciáké is az utóbbi időkben csökken, illetve e konferenciák a megváltozott kommunikációs térben új arculatot keresnek maguknak. Inkább reprezentatív események, mint a tudományt konkrét eredményekkel előre vivő alkalmak, inkább a személyes találkozást szolgálják, mint a tudományos eszmecserét. A modern és gyors összeköttetést lehetővé tevő eszközök, különösen az internet átalakították az egymástól térben távol lévő tudósok munkáját, megvalósítva a mindennapi érintkezést és konzultációt. Így a konferencia már nem létszükséglet a tudományos életben.

Újabb fejlemény, már a Szovjetunió felbomlása után, hogy finnugor írótalálkozókat is rendszeresen szerveznek. 1989-ben az első ilyen még lényegében spontán módon szerveződött meg Joskar-Olában. Eleinte 2-3 évente, most már pedig rendszerszerűen 2 évente összejönnek a finnugor írók a finnugor világ különböző pontjain eszméket és szép gondolatokat cserélni. 2008-ban rendezték a 10. Finnnugor Írókongresszust, ismételten Joskar-Olában, idén pedig a 11. esedékes, a finnországi Ouluban (beszámoló és riport a 10. találkozóról). Az írókongresszusokat igen gyakran rendezik Oroszország valamely finnugor köztársaságában. A rendezés körüli nagyobb problémákról nem tudni.

Az utóbbi másfél évtized legnagyobb finnugorközi fejleménye a Finnugor Világkongresszus nevű politikai szervezet megalakulása volt. Ebben múlhatatlan érdemeket szerzett Nanovfszky György, Magyarország egykori moszkvai nagykövete. A Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezetének elnöke Rubovszky Éva. A négyévente megrendezésre kerülő kongresszusok közötti időszakban rendszeresen ülésezik a Konzultatív Bizottságnak nevezett végrehajtó testület (magyar koordinátora Pusztay János). A Finnugor Világkongresszus olyan politikai intézmény, melynek tekintélyét az esedékes összejövetelen megjelenő államelnökök is jelzik. 2008-ban, Hanti-Manszijszkban, az 5. világkongresszus ünnepélyes megnyitóján részt vett és beszédet mondott az Észt Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Magyar Köztársaság és az Oroszországi Föderáció elnöke is. A magyar államfő ekkor jelentette be, hogy a következő világkongresszus hazánkban lesz, Komáromban…

A napjainkban sikeresen működő finnugor tudományos, művészeti és politikai konferenciák után emlékezzünk meg végre címadó tárgyunkról, egy csendben kimúlt fórumról, a Finnugor Történészkonferenciáról. A Finnugor Konferenciák több mint ezerfős tömegében, a számtalan szekció között bolyongó történészek szerettek volna egy kisebb, de szakmaibb rendezvényt tartani. Így szervezte meg segítőivel Kyösti Julku professzor 1993-ban Ouluban az első Finnugor Történészkonferenciát. Az eseményről Klima László számolt be a Századokban.

Kyösti Julku ezen a konferencián adta elő nagy érdeklődés mellett új finn őstörténeti elméletét, melynek lényege, hogy a finnek nem az Urál mellékéről vándoroltak mai lakóhelyükre. Erről Finnországban komoly vita bontakozott ki.

A konferencia előadásai két kötetben jelentek meg (Historia Fenno-Ugrica I /volumina 1-2/ Congressus Primus Historiae Fenno-Ugricae Oulu 14.–18.6. 1993 Revalae 1996.). A kötetek kiadója az Ouluban létre jött finnugor történésztársaság, a Societas Historiae Fenno-Ugricae volt. Az új társaság vezetésébe magyar kutatókat is beválasztottak.

A konferencián nagy számban jelentek meg és igen jól érezték magukat a finnugor népek történelmével foglalkozó oroszországi finnugor kutatók. Ez nagyban zavarta az orosz belbiztonsági szerveket, ezért a szovjet módszereket elővéve igyekeztek finoman akadályozni állampolgáraik részvételét a következő történészkonferencián, amelyet Tallinnban tartottak, 1998-ban. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy a történészkonferencia sikeres rendezvény. A résztvevők örömmel fogadták Valerij Patrusev ajánlatát, hogy a következő konferenciát 2003-ban, Joskar-Olában rendezzék meg. Ez súlyos hiba volt. A finnugor történészkonferenciát ugyanis finom módszerekkel orosz belüggyé tették. A következő konferencia szervezéséről a Societas Historiae Fenno-Ugricae vezetőségének magyar tagjai sem tudtak semmit. 2008 nyarán jöttek a hírek egyes jó szándékú, be nem avatott rendezőktől, hogy lesz konferencia, s vajon miért nem jelentkeznek a külföldi, így a magyar kutatók sem? A lassan szivárgó hírek s a késve érkező jelentkezési lapok miatt igen kevés külföldi finnugrista vett részt az eseményen (Magyarországról csak Domokos Péter és Fodor István).

A konferencia kötetéből (Formirovanyije, isztoricseszkoje vzaimogyejsztvije i kulturnije szvjazi finno-ugorszkih narodov. Matyeriali III Mezsdunarodnovo isztoricseszkovo kongressza finno-ugrovedov. Joskar-Ola, 2004.) következtetve a szervezők között – feltehetőleg nem saját ötletükből eredően – eluralkodott a félelem, hogy mi lesz, ha a finnugor történészek aknamunkája következtében tovább bomlik az egykori orosz majd szovjet birodalom. Ezért a plenáris előadásokat a finnugor népek történetének kutatásában abszolút ismeretlen szakemberek tartották, akik arról értekeztek, hogy miért jó az egységes Oroszország, s abban miért jó a finnugoroknak. Ezután a kis finnugor köztársaságok akadémiai intézetének vezetői hitet tettek az egységes Oroszország mellett.

Hogy ez miért kellett? Nem tudom. Szerintem nem a finnugor történészektől kell félteni Oroszország egységét. Mindenesetre a félelem olyan nagy volt, hogy a 2008-as történészkonferenciát tudtommal meg sem rendezték. A Societas Historiae Fenno-Ugricae elvesztette ellenőrzését az események felett. Az alapító, Kyösti Julku ezt már nem érte meg. 2007-ben elhunyt.

Film a lozvai és szoszvai manysikról

A filmben Szojovat-paul (?) falu látható. A lakosság elsősorban vadászattal foglalkozik, a gyerekek a tanítás után járnak vadászni. A bácsi 23 medvét ölt, a hetvenkét éves néni ebben a szezonban a 226. mókusát lövi. A rén- és jávorszarvasok nagy ellenségét, a rozsomákot nem szeretik a manysik: csapdába ritkán esik, de a csapdába esett más állatokat szívesen fogyasztja. A kutya nem tudja elejteni a rozsomákot, de feltartóztatja, amíg a vadász oda nem ér.

(A filmben az Ivdel közelében található Burmantovó-i iskola és internátus látható.)




Az uráliakat arról ismerik, hogy fegyvereket adnak a frontnak, de a manysik is kiveszik a részüket a harcban, munkájuk gyümölcsét ők is beszolgáltatják. A manysik több száz kilométerekről gyűlnek össze, hogy megünnepeljék a Vörös Hadsereg győzelmét. Az ünnepség hagyományos vadásztánccal kezdődött. Az ünnepségnek elengedhetetlen része a rénhajtóverseny is.

Az 1:17-nél olvasható propagandafelirat: Пача олен нох патыс Красная Армия – Paśa ōlen noχ patis Krasnaja Armija – 'Éljen a győztes Vörös Hadsereg' (A Vörös Hadsereg oroszul szerepel, nincs manysira fordítva.)

(Köszönjük nāj āγi-nak a felfedezést.)