2010. március 10., szerda

Az Euroviziós országos döntőben a Buranovói nagyik

A Rénhírek már korábban is beszámolt arról, hogy egy idős udmurt nénikből álló kórus popfeldolgozásokkal rukkolt elő. Az akkor még csak apró egzotikumnak tűnő együttes azóta szédületes karriert futott be, bejutott az oroszországi eurovíziós válogatás döntőjébe, és ott harmadik helyet ért el. Érdemes tehát megemlítenünk, hogy ők a Buranovszkije babuski, azaz a Buranovói nagymamák. Az alábbiakban élő adásban való fellépésüket tekinthetjük meg. A videóhoz fűzött kommentárok többsége sajnálkozását fejezi ki, hogy nem a nagyik nyerték a válogatást, mert szerintük könnyen megnyerhették volna a döntőt Oroszországnak. Ez a vélemény még akkor is hízelgő, ha tudjuk, hogy győzelmük nem zenei teljesítményüknek, hanem „cukiság”-uknak és egzotikus jellegüknek lett volna köszönhető. De ha belegondolunk abba, hogy egy Eurovíziós döntő győztese egy udmurt nyelvű dal legyen, mi is érezhetjük, hogy nem a realitás talaján járunk...



Update: Felkerült a netre egy újabb (orosz nyelvű) riport, mely arról szól, hogyan drukkoltak Buranovóban a nagyiknak. Ebből kiderül, hogy az eurovíziós szabályozás miatt csak hat néni utazhatott a fellépésre, a többiek kénytelenek voltak otthon maradni. A képet tovább árnyalja, hogy a nénik országos népszerűségüket nem arra akarják kihasználni, hogy az udmurt kultúrát vagy az udmurt nyelvet népszerűsítsék, hanem hogy templomot építtessenek a falujukban.

2010. március 8., hétfő

NRVV 45. – Oktyabrszkoje

Utunk következő állomása, Oktyabrszkoje a róla elnevezett Oktyabrszkojei járás központja. Történetileg igen jelentős település, hiszen korábban (1643-ig) az egyik legjelentősebb hanti fejedelemség központja állt itt Koda néven. Hívták Kongyinszkojénak is, ami jó lehetőséget teremtett arra, hogy összekeverjük a szintén a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben, de a Konda mellett álló Kongyinszkojéval. Mai nevét természetesen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után kapta, csak Oroszországon belül több mint húsz társával együtt. Mára a dicső történelmi múltnak nem sok jele maradt.


A település az Ob hegyes oldalán terül el, a városból remek panoráma nyílik az Obra.


A városka szállodájában alig több, mint 3000 rubelért ilyen háromágyas szobát kaphatunk.
A szobához fürdőszoba is tartozik, általában meleg víz is van
(kivéve este, amikor a többség zuhanyozni szeretne).


A szellőzőablakon szúnyogháló nyomait is felfedezhetjük.


A település a forradalom előtt a pravoszláv egyház jelentős helyi központja volt.
Kolostor és templom is működött, az utóbbit a Szentháromságról (Troica) nevezték el,
hogy a település Troicával is összekeverhető legyen.
Az épületben egy időben transzformátorház működött, jelenlegi fő funkciója: rom.


A településen kézművesház is működik, ahol hanti jellegű kézimunkákat is készítenek.
Itt csodálhatjuk meg ezt a népviseletbe öltöztetett párt.


Oktyabrszkojéban, mint minden rendes járásközpontban, van helytörténeti múzeum.
A kiállítás átlagosnak mondható, nem érdemes kihagyni, ha már erre járunk,
de semmi különlegesre ne számítsunk.
Ezen a képen egy szobabelsőt láthatunk.


Magyar szemmel az egyik legegzotikusabb kiállítási tárgy a menyhalbőrből varrt zsák.


A természettudományos sarokból kiemelendő ez a kompozíció, mely igen tanulságos
mindazok számára, akik nem tudják megkülönböztetni a rént a jávortól.
(Középen a nagyfejű a jávor, jobbra a kisfejű a rén. Érdemes összevetni a szarvakat is.
Balról egy mackó hajol be a képbe azzal a szándékkal, hogy hangsúlyozza a jávor méreteit.)

2010. március 6., szombat

Észt Hét 2010

Az Észt Hét egyetlen színházi programjára már foglalhatók jegyek.

A további programokért az Észt Hét honlapját kell árgus szemekkel figyelni.

Ezzel párhuzamosan, március 6. és 25. között tekinthető meg Marton Jenő „A felhők végtelen derekán” című kiállítása a Melba étteremben (Budapest XIII:, Meder u. 9.).

2010. március 5., péntek

Nyenyec nyúz

A világon számos film készül évente az eltűnőben levő kultúrákról, identitásuktól megfosztott kisebbségekről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a téma ne lenne aktuális, vagy hogy a mondanivaló elcsépeltté válhatna. Különösen megrázók azok a munkák, amelyek gyerekek sorsán keresztül mutatják be az erőszakos asszimiláció okozta károkat, amelyek mind az egyén, mind a közösség sorsát megpecsételhetik.

A nyenyecekről Magyarországon keveset tudunk. (A múltkor az egyik barátom azt mesélte, hogy munkatársa eldicsekedett neki, milyen elegáns nyenyecből készült bundát vett...) Markku Lehmuskallio és Anastasia Lapsui sokat tesznek azért, hogy a világ, legalábbis a (művész)mozik közönsége megismerhesse a tundrai népek életét. Az isten menyasszonya (Jumalan morsian, 2004) című filmjük kapcsán már bemutattam munkásságuk egy részét. A Seitsemän laulua tundralta (Hét ének a tundráról, 2000) című munkájukban különböző tundrai emberek sorsát tárták a nézők elé. Azonban ebből a tablóból kimaradt néhány történet, többek között az is, amelyet legújabb filmjükben dolgoztak fel.

Új filmjük, a Sukunsa viimeinen (angol címe: Pudana – Last of the line) egy nyenyec kislányról, Nekóról szól és a szovjet időkben játszódik. Nekót elszakítják a családjától, a tundrától és a hagyományos nyenyec kulturális háttértől. A bentlakásos iskolában elveszik a nevét, a Nadja nevet ragasztva rá, és igyekeznek (márpedig ebben az időszakban (is) nagyon sikeresek voltak az ilyen irányú igyekezetek) kitörölni az emlékezetéből mindazt, amit családjától tanult, legyen az nyelv, szokás vagy hagyomány. A történet megtörtént eseten alapul, a film narratátorát, a felnőtt Nekót, Nagyezsda Pirenko játssza, aki nyenyec tanárként dolgozik; Neko sorsa az ő életét meséli el.

A filmet bemutatták többek között Berlinben is, Finnországban a múlt héten volt a premierje. A hivatalos honlapon angolul is olvashatunk a filmről, illetve megtekinthetjük a film bemutatóját. A rendező-író páros egyik tagjával, Markku Lehmuskallióval készült interjú pedig (finn nyelven) itt meghallgatható.

2010. március 4., csütörtök

Sáfrány József filmje Hanti-Manszijszkról




A film a szokásosnál korrektebb, pontosabb, és jót tesz neki az (ön)ironikus hangnem. Talán ennek járuléka, hogy a város nevét a narrátor kerekítetlen a-kkal ejti, és hogy a város korábbi nevét, az Osztyako-Vogulszkot kissé túleffektálva [asztyekovogulszk]-nak ejti a narrátor.

A legjelentősebb tévedés, hogy a manysikat következetesen manyszikként emlegeti (az orosz megnevezés alapján). Ellenhatásként az MTV honlapja a várost nevezi Hanti-Mansijszknak.

A másik jelentős tévedés, hogy az egyetem előtt nem Cirill és Metód, hanem Platón és Szókratész szobra áll.

(Ismét nāj āγi-nak köszönjük a felfedezést.)