Ismét a madjarokról a Csőrösi Komán

Korábban mi is foglalkoztunk a madjarok kérdésével, később a Csőrösi Koma két posztot is szentelt neki, és most újabb, a kérdéssel foglalkozó írás jelent meg, melynek folytatása is várható...

Panorámaképek a függetlenség napjáról

Az egy hónappal ezelőtt, a függetlenség napján, február 24-én tartott tallinni ünnepségekről tekinthetünk meg panorámaképeket itt. A képeket a bal alsó sarokban kihúzható menüben váltogathatjuk. Ugyanitt más képeket is megnézhetünk Tallinnról és külön a dalosünnepekről is.

NRVV 47 – Serkali néprajzi múzeum

Ha valamiért érdemes turistaként Serkaliba ellátogatni, az a néprajzi múzeum.

Igaz, alapterülete igen kicsi, lényegében egy kisebb teremből
(tulajdonképpen egy tágasabb szobából) áll,
de gyűjteménye ennek ellenére igen gazdagnak mondható.

A gyűjtemény egyik fő értéke, hogy valóban régi, eredeti tárgyakat láthatunk,
melyeket valaha tényleg használtak is (sok helyi kis múzeumban csak rekonstruált tárgyak vannak).
Itt egy halászeszközt, vesszőből font varsát láthatunk.
Mellette csalilibák: ezekkel csalták lőtávolba az igaziakat.
Mögötte sílécet látunk, ennek talpát szőrrel vonták be: ezt szálirányban helyezték fel, hogy
sikláskor a szálak a talpra tapadjanak, ám ha hátrafelé csúszna a léc,
felborzolódjanak a szőrszálak, s így jelentős fékező hatást fejtsenek ki.

A különféle fémcsapdák mellett igen figyelemreméltó a kacsafogó háló.
Ezt csalánból fonták. Két vízfelület (tó, folyóág) között a fák közé nyílást vágtak,
a kacsák ezeken keresztül repültek át az egyik vízről a másikra:
átrepülésük közben a hálót kifeszítették, a hálóba akadt madarakat elejtették.

A terem végében valóságos kis házbelső van berendezve, csuvallal, azaz nyitott tűzhellyel.

Az edények között megcsodálhatunk néhány nyírkéregdobozt is.

A múzeum kertjében is találhatunk egy lábasházat.

A lábasház alatt egy lyukas csónak mellett megnézhetünk egy félkész csónakot is.
Az ilyen csónakokat egy szál fatörzsből készítették.
A bal oldalon heverő fatörzs még nincs kitágítva, nem vette fel csónakformáját.

Őstörténeti írások a Vasi Szemlében/3

Az ismertetendő cikkek sorában elérkeztünk a nyelvészeti témájúakhoz. Pomozi Péter A nyelvcsalád születése és a családfák (megjegyzések egy „paradigma-vitához”) című írása (96–113.) nyelvészkollégái tűrőképességét próbálgatja. Jankovics Marcellhez hasonlóan (lásd „ortodoxok”) az ellentábort merev, dogmatikus álláspontúnak nevezi. Pomozi Péter azonban nem a finnugor nyelvészet egésze ellen lép fel, csupán egy új nyelvcsalád-modell érdekében vállalja a konfrontációt. Igyekszik kiterjeszteni a nyelvészet hatókörét a nyelvcsaládok keletkezése körüli időkre is. A történeti nyelvészet eddig erre a területre nem merészkedett, a maga tudományát csak az alapnyelvek felbomlása körüli vizsgálatokra tartotta alkalmasnak. Egyelőre nem látszik, egyáltalán van-e ott út, amerre Pomozi Péter elindult.

Pusztay János, a másik nyelvészeti tanulmány (A magyar nyelv eredetéről, 114–128.) jegyzője új nézetei kifejtése során a finnugor nyelvészek általános elutasításába ütközött. Sem az egymást követő alapnyelvekről kidolgozott elméletét, sem a mordvin nyelv finnugor nyelvcsaládon belüli helyzetéről vallott nézeteit tudóstársai nem fogadták el. Illetve, hogy pontosabban fogalmazzunk, nem is igen akartak róla vitatkozni. Na most itt a kérdés: ellenfelei ortodoxok, öregek vagy mind a kettő? Esetleg egyik sem, csupán igazuk van?

A Pusztay János által megrajzolt térkép szerint (126.) a balti finnek és a permiek-marik elődei a Fekete-tenger melléke felől érkeztek, míg az ugorok, mordvinok, szamojédok elődei az Aral-tó felől. Ez a vélemény összhangba hozható az őstörténészek nézeteivel az utolsó eljegesedés után észak felé húzódó csoportok vándorlási irányairól. Csakhogy jelenleg nincs olyan tudományos módszer, amellyel bármit meg lehetne tudni ezen közösségek nyelvéről. Csak annyi látható a régészeti leletekből, hogy melyek voltak a fő vándorlási irányok. A felvándorló népesség akár egyetlen nyelv – az uráli alapnyelv – változatait is beszélhette, de több, rokon vagy nem rokon nyelvet is.

A folyóirat mindkét nyelvészeti tanulmánya a tudomány határain jár. Egyelőre sem érvek, sem ellenérvek nincsenek a szerzők állításainak megvitatására. Gondolkodni viszont érdemes felőlük.

A medve bőrére

Folytatva az északi népekről szóló (dokumentum)filmek bemutatását, a Tórum fiai (Toorumi pojad, 1989) című filmet és ezzel kapcsolatban Lennart Meri munkásságát mindenképpen meg kell említeni. Lennart Meri (1929–2006), író és rendező, 1992 és 2001 között az Észt Köztársaság elnöke volt, küzdött az észt függetlenség visszaállításáért. Munkáival sokat tett a finnugor népek megismertetéséért, olyan eseményeket és szokásokat is sikerült rögzítenie, amelyeket a közönség korábban csak írásos beszámolókból ismerhetett. Műveit nem fogadta mindenki kitörő lelkesedéssel, egyik leghíresebb filmje, a Tejút szelei (Linnutee tuuled, 1978) sokáig be volt tiltva a Szovjetunióban.

2009-ben, Lennart Meri születésének 80. évfordulóján egy két DVD-ből álló gyűjteményt adtak ki Észtországban Lennart Meri A finnugor népek filmenciklopédiája (Lennart Meri Soome-ugri rahvaste filmientsüklopeedia) címmel, amely a szerző öt filmjét tartalmazza, többek közt a Tórum fiai és a Tejút szelei című alkotásokat is.

A Tórum fiai 1988–1989 között készült, és egy 1985 szeptemberében és egy 1988 augusztusában végzett terepmunka eredményeit tárja a nézők elé. A film fő témája a medveünnep. A cím részben a medvére utal, amelyet az obi-ugor mitológiájában Tórum (a főisten, Ég-Atya) gyermekének tartanak, ugyanakkor a hantikra is, akik Tórum leszármazottai. A medve leöléséhez kapcsolódó engesztelő áldozati szertartás számos táncos-énekes, színjátékkal egybekötött részt tartalmaz, így alkalmas nemcsak az ünnep, hanem a hanti hitvilág és hétköznapok bemutatására is. Megismerhetjük a hantik halászó-vadászó életmódját, amelyet az olajkitermelés a megsemmisüléssel, de legalábbis ellehetetlenüléssel fenyeget. A film megszólaltatja az Agán folyó partján élő hantikat, bemutatja, milyen problémákkal kell szembenézniük a 20. század végén. A Tórum fiai nemcsak finnugoros szemmel lehet érdekes, a komoly és játékos elemeket ötvöző medveünnepi szertartás akár színházkutatóknak is kínálhat érdekes párhuzamokat, pl. az ókori görög színjátszással összevetve.