Vulkániak

Az északi népekről számos sztereotípia él a délebbre lakók gondolkodásában. A higgadtság, olykor a teljes (bár általában csak látszólagos) érzelemmentesség képzetére rá is erősítenek például a Forma 1-es közvetítések után a finn versenyzőkkel készített interjúk. A nyugodt felszín alatt azonban forrongó indulatok lehetnek, amire fs, egy észt költő is utal, amikor az észteket magukba fordult olaszoknak nevezi: „de kik azok az észtek egyáltalán? / egy kis nemzet / szenvedélyesek mint az olaszok / csak magukba fordulva / kifelé ez nem látszik / érzéseik lángszerűek / melyek lelkük legmélyén égnek” (a verset Küű Anita fordításában a Pluralica című folyóirat első számának 53. oldalán olvashatjuk). Az, hogy ezek az elképzelések mennyire állják meg a helyüket, más kérdés, mindenesetre érdekes lehet, hogyha az egyik északi népet a másik szemszögéből ismerhetjük meg.

Erre apropót adhat az elmúlt hetekben nemzetközi légiközlekedési problémát okozó izlandi vulkánkitörés és annak nemzetközi visszhangja. Egy finn blogon humoros képregény formájában figyelhetjük meg, mennyire eltér egymástól az a kép, amelyet a nemzetközi média fest le az izlandi helyzetről, és az, amit a szerző a helyszínen láthat. A blog neve Tulin ja jäin maa egyébként szójáték, Izland Tulen ja jään maa (A tűz és a jég országa) megnevezésére utal, amelyet a homonímiát kihasználva Jövök és maradok – országnak is fordíthatunk; a szerző ezeket az igéket tette múlt időbe: Jöttem és maradok – ország).

A képregény angolul és finnül is megtalálható az oldalon. Az első részben a médiában ábrázolt zűrzavar, lávaeső, tömeges kitelepítések, Szodoma és Gomorra mögött rejlő valós állapotokat ábrázolja a szerző. A második részben a vulkánkitörés okozta előnyöket és károkat rajzolja meg, kiemelve a katasztrófaturizmus fellendülését, a lávalámpák eladásának megugrását (ez a típusú fényforrás nagyon népszerű volt a hatvanas évek Finnországában). Megtudhatjuk, miért is aktív ennyire Izland szigete vulkanikusan, és miért ragaszkodnak az izlandi földművesek földjük hamvaihoz. Emellett a Star trek-rajongóknak is kihagyhatatlan csemegével szolgál a képregény, kis képzavarral élve, akik jól hegyezik a fülüket-szemüket, az egyik képkockán egy vulkánira lelhetnek rá (szintén hideg külsővel takart, intenzív érzelmeket logikával elfojtó faj a sci-fi történetben).

NRVV 54. Polnovat: formatervezési központ

Polnovat nem igazán örvendeztet meg sok formatervezési csemegével, amit találtunk, az is egy kupacban volt.

Igen figyelemre méltó ez a ki tudja mi(k)ből összeeszkábált vízhordó jármű.
(Mivel vezetékes víz csak a panelházakban van, igencsak fontos eszköz.)

Az előző képen a vízhordó mögött láthatjuk, hogy a ház fala mintákkal díszített.
Ez a minta (nap? pávafarok? a szakértőktől várjuk a kommenteket) nem igazán különleges,
Oroszországban sokfelé megtalálható.
Látható, hogy deszkákból különböző elemeket vágnak ki, és ezek adják a mintát.

Ez az elem azonban több szempontból is szokatlan.
A rombuszforma ugyan nem ritka ilyen díszítőelemeknél, de ennek a szegélyét hanti minta díszíti.
Természetesen ez a minta a hantiknál nem a házfalon, hanem a bunda szegélyén jelenik meg.
A rombusz közepén egy facsomó, göb található, minden mástól elütően
természetes színében, lakkozva.

Marij El – mariul

A kisebb finnugor nyelvekkel kapcsolatos régi probléma, hogy nemcsak kevés könyv és újság jelenik meg, de nincsenek nemzetiségi nyelvű térképek sem: nemcsak a világtérképek, földgömbök vagy Oroszország térképe hiányzik, de saját területeikről sem készítenek térképet helyi nyelven.

Most azonban elkészült a Marij El térképe mariul. A térkép még így is kétnyelvű, hiszen a köztársaság nyugati részén a hegyi, középső és keleti részén a mezei irodalmi nyelv normái szerint tüntették fel a földrajzi neveket. (Egyes településnevek továbbra is oroszul szerepelnek: ezeknek talán nincs is mari nevük, talán orosz falvakról van szó.)

A térkép pdf-ben innen tölthető le.

NRVV 53. Polnovat

Polnovat szintén Schmidt Éva fő gyűjtőterületéhez tartozott, ezer főt meghaladó lakosságából ma már csak néhány idősebb személy beszél hantiul (ritkábban manysiul).

A falu egyik fő jellegzetessége az utcákat borító fehér homok,
mely strandolásra is kitűnően alkalmas lenne.

Persze az Ob-part nem feltétlenül ideális strand, és nem csak a rövid idény miatt.


A településen viszonylag sok az új építkezés, itt az új óvodát láthatjuk.
(A jobb oldalon látható „totemoszlopok” nem hanti bálványok,
a szélső kettőn pl. realista bagolyábrázolás vehető ki.)

Szintén néhány éves az iskola épülete.
Érdemes felfigyelni a kovácsoltvas kerítésre, ami egyfajta orosz mánia.
Nem sok dologra igényesek, de nagy kovácsoltvas kerítés az legyen.

Természetesen Oroszországban a templomépítés is reneszánszát éli.
Érdemes felfigyelni a (gyöngy)hagymakupolák és a műanyag burkolólécek harmóniájára.

Ottlétünkkor Polnovat fő atrakciója a plavpoliklínyika, azaz az úszó SZTK volt.
Az Ob-menti települések orvosi ellátása nehezen megoldható, hiszen egymástól távol eső
és nem túl nagy lélekszámú településeket találunk.
Nyaranként azonban egy rendelőintézetnek berendezett hajó úszik faluról falura,
és mindenki elvégeztetheti a szükséges vizsgálatokat.
(Természetesen valamilyen orvosi ellátás Polnovatban is van,
és szükség esetén máskor is kórházba szállítják a betegeket.)

Komi konyha

A Mir ('világ' / 'béke', ízlés szerint) orosz tévécsatorna Vkusznij mir ('Ízletes világ' – legalábbis az 'Ízletes béke' kevésbé tűnik meggyőző fordításnak) című műsorában komi ételeket mutattak be. A két részt természetesen oroszul tudó olvasóinknak ajánljuk.

(Forrás)