2010. június 10., csütörtök
Jön az észt euró
Január elsejétől Észtország csatlakozik az euróövezethez. (Az észt euróérmékről már korábban posztoltunk.)
2010. június 9., szerda
Furcsaságok a karjalaiakról
A nyest.hu rendeszeresen jelentet meg nyelvvel kapcsolatos, ám nyelvész szemmel igencsak kifogásolható megfogalmazású híreket. A legutóbb például nyelvrokonainkról, a karjalaiakról eresztett el egy írást Németh Niki. Lássuk, miket „tudhatunk meg”.
Nem világos, mi a cikk célja, ha a karjalaiakról szóló információkat magának a szerzőnek sem sikerült rendszereznie.
Megjegyzendő továbbá, hogy a szöveg forrásaként blogunk is meg van jelölve, úgy teljes egészében. Mint arról sikerült meggyőződnöm, a cikk szó szerinti idézeteket is átvesz a forrásokból, anélkül, hogy ezt jelölné.
Ma három különálló csoportban élnek, egymástól távol, és küzdenek nemzeti értékeik fennmaradásáért.Majd:
Finnország és Oroszország határán, két külön csoportra szakadva élnek, és a finn területen élő karjalaiakat már nem is tekintik külön népnek: a finntől alig eltérő nyelvükkel beolvadtak, mondhatni elfinnesedtek.Akkor most három vagy két csoportra szakadva élnek, vagy már csak egy csoportjuk van? A megfejtés az, hogy három csoportjuk van, ebből az egyik csoport tagjai találhatók meg Finnországban, ill. Tver környékén is (ők az északi vagy tulajdonképpeni – és nem tényleges – karjalaiak, a másik kettő (az olonyeci/aunuszi karjalaiak, ill. a lűdök) Karjalán belül él. Ők a többiektől földrajzilag elszakadtak ugyan, de egymás szomszédságában élnek, csupán nyelvileg különböznek. A megoldás tehát: 1. északiak a. Karjalában, b. Finnországban, c. Tver környékén; 2. olonyeciek/aunusziak; 3 lűdök: azaz 3 vagy öt csoportról beszélhetünk nyelvileg. (Földrajzilag viszont inkább másik négyről: 1. finnországiak, 2. észak-karjalaiak, 3. dél-karjalaiak, 4. Tver környékiek.)
Amint említettük, a finnországi karjalaiak az elmúlt évszázadok alatt fokozatosan beleolvadtak a finnségbe, és ma már finn nyelvjárásokat beszélnek.Mivel a karjalai és a finn nyelvjárások között fokozatos az átmenet, valójában meg sem lehet mondani, hogy hol a határ. Legfeljebb annyit lehet mondani, hogy ezeket a nyelvjárásokat a szakirodalom ma finn nyelvjárásként tárgyalja (és persze az is igaz, hogy közeledtek a finn nyelvjárásokhoz).
A „hagyományosan karjalai” falu megfogalmazást már korábban sem értettük, és továbbra is homályosnak tartom. Arról, hogy a karjalaiak valaha „független és egységes” népet alkottak volna, nem tudok.
Néhány határ menti falu számít csak hagyományosan karjalainak, valamint két finn megye, Dél- Karjala és Észak- Karjala őrzi a valamikor független és egységes nép emlékét.
Sajnálatos tény, hogy néhány finnugor nyelv esetében a kihalás veszélye áll fent, sőt a merját és a muromát ma már senki sem beszéli.A tájékozatlan olvasó ebből arra következtet, hogy a merja és a muroma is mostanában halt ki: valójában legalább 400–500 éve.
Az 1989-es adatok szerint Karjala lakosságának mindösszesen tíz százaléka vallotta magát karjalainak, belőlük pedig ötven százalék vallotta anyanyelvének a karjalait. Ennek több oka is lehet; például az asszimilációt erőltető szovjet nemzetiségi politika, és emiatt a félelem a diszkriminációtól.Itt két tény keveredik: hogy valójában mekkora a karjalaiak aránya, ill. hogy a karjalaiak közül sem merik magukat mind karjalainak vallani. Nem világos, miért a szovjet politikáról van szó: ma talán nincs asszimiláció (l. pl. a nemzetiségi oktatás helyzetét, pontosabban hiányát)?
Akárcsak az észt, a karjalai nyelv is igen közeli rokonságban áll a finnel, habár annak 19-20. századi változásait nem nagyon követte.A karjalai sokkal közelebbi rokona a finnek, mint az észt; ráadásul a mondat azt sugallja, hogy az észt követte a finn változásait, ami nemhogy nem igaz, nem is igazán értelmezhető.
Lassan annak is itt az ideje, hogy újra megteremtsék a karjalai nyelv írott formáját.A három nagy nyelvjárás közül legalább az északinak van írott formája: közös irodalmi nyelvet viszont ma aligha lehetne létrehozni.
Nem világos, mi a cikk célja, ha a karjalaiakról szóló információkat magának a szerzőnek sem sikerült rendszereznie.
Megjegyzendő továbbá, hogy a szöveg forrásaként blogunk is meg van jelölve, úgy teljes egészében. Mint arról sikerült meggyőződnöm, a cikk szó szerinti idézeteket is átvesz a forrásokból, anélkül, hogy ezt jelölné.
2010. június 8., kedd
Online mari rádió
A Marij El Radio ötödik születésnapja alkalmából lehetővé vált, hogy a rádió műsorát online is hallgassuk. Szemfüles olvasóink talán már észre is vették, hogy ezt vasárnap este óta megtehetjük a Rénhírekről is: a bal oldali oldalsávban megjelent a rádió kis alkalmazása. Egyszerre ezer hallgató hallgathatja a rádió adásait szerte a világban.
2010. június 7., hétfő
Divina etymologia, vagy a vak tyúk is talál szemetet
bitxəšï nevű olvasónk írja:
A kérdés azonban itt az, hogy származhat-e a magyar isten a finn isäntä alakból. Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy ebben a kérdésben nem mérvadó, hogy a finnek megnevezik-e így bármelyik istenüket. A szó jelentése 'gazda', s mivel egy főisten lehet világ gazdája, bármikor megnevezhető ily módon. Az udmurtok is szoktak kuzso Inmar-ról, azaz Inmar ('isten') gazdáról beszélni. Az ilyen esetekben azonban nem az 'isten' jelentésből alakul ki a 'gazda' jelentés, hanem legfeljebb fordítva. A legjelentősebb finn értelmező szótár, a Nykysuomen sanakirja szerint egyébként nincs 'isten' jelentése (ami nem jelenti, hogy nem fordulhat elő, csupán igen periferiális lehet), mitológiai értelemben inkább különböző helyek védőszellemeit jelentheti. Szemantikai okokból tehát az egyeztetés nem túl meggyőző: ha az 'atya, házigazda' jelentést tételezzük fel, akkor persze elképzelhető, hogy ebből 'isten' jelentésű szó fejlődjön, de a kérdés szempontjából irreleváns, hogy a finnben van-e hasonló használata.
Természetesen egy komoly etimológiai kutatás során meg kellene vizsgálnunk, hogy egyáltalán mikor bukkan fel a szó (nem kései képzés-e), megvan-e a közeli rokon nyelvekben (ha nincs, új lehet), milyen a képző elterjedése más szavakban stb. Ezektől itt most nagyvonalúan eltekintünk, és megpróbáljuk visszavetíteni a szót a finnugor korba.
Arról, hogy a magyar is- és a finn isä között milyen hangtani egyeztetési nehézségek vannak, a TESZ szól, ezért ezekre nem térünk ki (különösen, hogy ezek súlya a TESZ szerzőit sem késztette az etimológia elvetésére). Az igazi problémát az -ntä képző jelenti. Ez a finnben feltehetően csak egy korábbi -ntä folytatása lehet, a szó finnugor kori alakja tehát ićäntä lenne. Mivel azonban a magyarban az nt kapcsolatból d fejlődött, ennek mai magyar folytatója ised lenne. Megpróbálhatunk játszani a lehetőségekkel, és feltételezni, hogy az n kiesett, de a t-ből z lesz, így viszont isez lenne az eredmény.
A játék kedvéért elgondolkodhatunk azon, mi minden kellene ahhoz, hogy a kívánt eredményt kapjuk. Először is, az n és a t sorrendjét meg kellene fordítanunk. Egy ilyen változást semmi nem indokol, sőt, a fonetikai-fonológiai érvek ellene szólnak, de kizárólag a játék kedvéért tegyük meg: ićätnä. A korai ómagyarra (a honfoglalás környékére) ebből valamiféle isetnü-féle alak születne, egyáltalán nem világos, hogy lenne ebből a Halotti beszédben már isten. Mindehhez további olyan változásokat kellene feltételeznünk, amelyek egyáltalán nem jellemzőek magyarra, vagy legalábbis az adott korra.
Mi mindenből a tanulság? Az, hogy a szakemberek nem nem veszik észre a nyilvánvaló hasonlóságokat, hanem nagyon jól tudják, hogy az ilyen megtévesztő hasonlóságokat miért kell azonnal elvetniük. Az, hogy miért nem foglalkoznak az ilyen alakokkal, annyira nyilvánvaló, hogy szakmunkákban már le sem írják. A nt > d változásról a magyar szakos képzésben már a bevezető nyelvtörténeti kurzusokon lehet hallani, elvárható lenne tehát, hogy ha valaki akár csak műkedvelői szinten szeretne magyar etimológiával foglalkozni, akkor is tudjon erről. Tudomásul kellene venni, hogy ez is egy szakma, amelynek műveléséhez megfelelő ismeretek szükségesek, melyek elsajátítása idő- és energiaigényes. A legkevésbé valószínű az a forgatókönyv, hogy a szakma művelői hülyék, de a laikus vak tyúk módjára, mintegy véletlenül rábukkan a helyes megoldásra.
Mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy az ötlet részben egyáltlán nem új, sőt! A magyar nyelv legfontosabb etimológiai szótára, a TESZ (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–IV. főszerk. Benkő Loránd. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1984.) bizonytalan eredetűnek mondja a szót, de legvalószínűbb származtatásának azt tartja, hogy az eleje a magyar ős, finn isä szónak felel meg. Igaz, a nagyjából ugyanebben az időben megjelent másik etimológiai szótár, a MSZFE (A Magyar szókészlet finnugor elemei: Etimológiai szótár, szerk. Rédei Károly, . Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967–1978) nem tartalmazza az isten szót. (Rédei másként vélekedett a szó eredetéről.)
Kicsit OFF lesz, de a csőrösi koma blogon az egyik kommentelő felvetett egy finnugor témájú kérdést, amire ott nem nagyon kapott választ-esetleg Ti tudtok rá valaszolni.
A komment a következő:
"
Most csak egy ujabb olvasmany-felfedezes:
A finn "isäntä" szo emlitesere nem emlekszem egyetlen korabbi irodalmi hivatkozasbol sem, ami a magyar isten szo eredetevel kapcsolatban felmerult.
Csengery Antal: Az altaji nepek osvallasa tekintettel a magyar osvallasra cimu akademiai "felolvasasa"-bol
keszitett 1857-es jegyzet ("A Magyar. Akad. Evkonyvek IX. kot. IV. darabja") , 1970-es utannyomtatasaban (Warren, Ohio) olvastam a kovetkezo mondatot:
"Ukko-t ez okból isäntä-nek, házi gazdának, isä-nek (=ős); atyának, néhol isäinen-nek, atyacskának is hívják."
Megneztem a finn-angol szotarban es ez tenyleg igy van: http://translate.google.com/#fi|en|is%C3%A4nt%C3%A4
Ukko mellesleg égisten-t jelent. Erdekes, a wikipedian is talaltam Ukkorol es az "isäinen (isä, father)"-rol anyagot:
en.wikipedia.org/wiki/Ukko
"He is the most significant god in Finnish and Estonian mythologies.", vagyis a legjelentosebb isten a finn es eszt mitologiaban. Megdobbento a hasonlosag az altaji nepek eg-isten kultuszahoz.
Ugy tunik, a regebbi beszelgeteseinkbol ez teljesen kimaradt. Megdobbento a hasonlosag a magyar isten szoval. Sot, regebben mar beszeltunk rola, hogy az isten szo "is" resze tenyleg az ős-szora utalna.
Elkepeszto. Hogyan sikkadhatott el ez az ertelmezesi lehetoseg abban a sok anyagban, amit szambavettunk korabban? Errol senki nem tudott? Se az irani, se a torokos vonal?
Ti mit szoltok hozza? Szerintem eddig ez a legmeggyozobb etimologiai magyarazat a magyar isten szo eredetere. Dobbenetes. "
A kérdés azonban itt az, hogy származhat-e a magyar isten a finn isäntä alakból. Mindenek előtt le kell szögeznünk, hogy ebben a kérdésben nem mérvadó, hogy a finnek megnevezik-e így bármelyik istenüket. A szó jelentése 'gazda', s mivel egy főisten lehet világ gazdája, bármikor megnevezhető ily módon. Az udmurtok is szoktak kuzso Inmar-ról, azaz Inmar ('isten') gazdáról beszélni. Az ilyen esetekben azonban nem az 'isten' jelentésből alakul ki a 'gazda' jelentés, hanem legfeljebb fordítva. A legjelentősebb finn értelmező szótár, a Nykysuomen sanakirja szerint egyébként nincs 'isten' jelentése (ami nem jelenti, hogy nem fordulhat elő, csupán igen periferiális lehet), mitológiai értelemben inkább különböző helyek védőszellemeit jelentheti. Szemantikai okokból tehát az egyeztetés nem túl meggyőző: ha az 'atya, házigazda' jelentést tételezzük fel, akkor persze elképzelhető, hogy ebből 'isten' jelentésű szó fejlődjön, de a kérdés szempontjából irreleváns, hogy a finnben van-e hasonló használata.
Természetesen egy komoly etimológiai kutatás során meg kellene vizsgálnunk, hogy egyáltalán mikor bukkan fel a szó (nem kései képzés-e), megvan-e a közeli rokon nyelvekben (ha nincs, új lehet), milyen a képző elterjedése más szavakban stb. Ezektől itt most nagyvonalúan eltekintünk, és megpróbáljuk visszavetíteni a szót a finnugor korba.
Arról, hogy a magyar is- és a finn isä között milyen hangtani egyeztetési nehézségek vannak, a TESZ szól, ezért ezekre nem térünk ki (különösen, hogy ezek súlya a TESZ szerzőit sem késztette az etimológia elvetésére). Az igazi problémát az -ntä képző jelenti. Ez a finnben feltehetően csak egy korábbi -ntä folytatása lehet, a szó finnugor kori alakja tehát ićäntä lenne. Mivel azonban a magyarban az nt kapcsolatból d fejlődött, ennek mai magyar folytatója ised lenne. Megpróbálhatunk játszani a lehetőségekkel, és feltételezni, hogy az n kiesett, de a t-ből z lesz, így viszont isez lenne az eredmény.
A játék kedvéért elgondolkodhatunk azon, mi minden kellene ahhoz, hogy a kívánt eredményt kapjuk. Először is, az n és a t sorrendjét meg kellene fordítanunk. Egy ilyen változást semmi nem indokol, sőt, a fonetikai-fonológiai érvek ellene szólnak, de kizárólag a játék kedvéért tegyük meg: ićätnä. A korai ómagyarra (a honfoglalás környékére) ebből valamiféle isetnü-féle alak születne, egyáltalán nem világos, hogy lenne ebből a Halotti beszédben már isten. Mindehhez további olyan változásokat kellene feltételeznünk, amelyek egyáltalán nem jellemzőek magyarra, vagy legalábbis az adott korra.
Mi mindenből a tanulság? Az, hogy a szakemberek nem nem veszik észre a nyilvánvaló hasonlóságokat, hanem nagyon jól tudják, hogy az ilyen megtévesztő hasonlóságokat miért kell azonnal elvetniük. Az, hogy miért nem foglalkoznak az ilyen alakokkal, annyira nyilvánvaló, hogy szakmunkákban már le sem írják. A nt > d változásról a magyar szakos képzésben már a bevezető nyelvtörténeti kurzusokon lehet hallani, elvárható lenne tehát, hogy ha valaki akár csak műkedvelői szinten szeretne magyar etimológiával foglalkozni, akkor is tudjon erről. Tudomásul kellene venni, hogy ez is egy szakma, amelynek műveléséhez megfelelő ismeretek szükségesek, melyek elsajátítása idő- és energiaigényes. A legkevésbé valószínű az a forgatókönyv, hogy a szakma művelői hülyék, de a laikus vak tyúk módjára, mintegy véletlenül rábukkan a helyes megoldásra.
2010. június 6., vasárnap
Szabad Karjala?
Nemrégiben a Vkontakte.ru (kb. Kapcsolatban.ru, az orosz Facebook) keretében megjelent egy Szabad Karjala nevű csoport. Bár e csoport leszögezi, hogy nem céljuk az orosz törvények megsértése és nem kívánják erőszakkal megváltoztatni az alkotmányt, az általuk kitűzött célok nem teljesen állnak összhangban a jelenlegi orosz alkotmánnyal. Karjalát ugyanis független államként képzelik el, mely maga dönti el, hogy csatlakozik-e valamilyen szövetséghez (az Európai Unióhoz vagy Oroszországhoz). Emellett parlamentáris köztársaságban gondolkodnak, melynek minden igazgatási szintjén megválasztott tisztviselők állnak (jelenleg a föderációs egységek vezetőit a föderáció elnöke nevezi ki), és külön említik az Egységes Oroszország párt „oligarchikus nómenklatúrájá”-nak felszámolását. Mindemellett egyenrangú hivatalos nyelvnek akarják megtenni az oroszt, a karjalait és a finnt, továbbá a Vepsze Nemzetiségi Járás területén a vepszét. Hangsúlyozzák, hogy ők nem párt, csupán vitakör, és hogy az Oroszországi Föderáció törvényei nem tiltják a szabad vitát.
A finugor.ru interjút készített az egyik szervezővel, Vagyim Styepa filozófussal és aktivistával. Arra a kérdésre, hogy a „Szabad Karjala” azt jelenti-e, hogy függetlenedni kívánnak Oroszországtól, Styepa ironikusan megjegyzi, hogy mindenkinek ez jut az eszébe. Ugyanakkor a céljuk elsősorban az, hogy Oroszország valódi föderációvá váljon, azaz a régiók kapjanak nagyobb függetlenséget, a pénzek ne mindig Moszkván folyjanak keresztül.
Styepa azt is kifogásolja, hogy most ünneplik a Karjalai Köztársaság 90 éves évfordulóját, holott már 1920 előtt létrejött az Uhtai Köztársaság. [Az Uhtai Köztársaság 1919 novemberében jött létre (de már 1918 közepétől formálódott), nevét fővárosáról, Uhtáról kapta – mai neve Kalevala, nem tévesztendő össze a komiföldi Uhta városával. 1920 májusában, a Vörös Hadsereg bevonulásával szűnt meg.] Korábban természetesen antikommunista jellege miatt nem tekintették a Karjalai (A)SZSZK előzményének, de ma már a karjalai államiság története szerves részének illene tartani.
A Szabad Karjala képviselői szerint a karjalai zászlónak a kék alapon fehér csillagokkal a Göncölszekeret (Otava, azaz Nagy Medve) ábrázoló zászlót kell tartani. Ezt 1918-ban fogadták el a Fehér-tenger melletti karjalai területen. A ma használt, zöld mezőben pirossal szegélyezett fekete keresztes zászlót Akseli Gallen-Kallela (főként Kalevala-illusztrációiról ismert) finn képzőművész tervezte két évvel később. (Gallen-Kallela egyébként sosem járt Karjalában.) Styepa szerint ez a skandináv zászlók mellett ugyanolyan tucatzászló, mint amilyenek a szovjet tagköztársaságok zászlajai voltak. Styepa szerint a keresztes zászlót használhatná a karjalai nemzeti m
ozgalom, tehát az etnikum zászlaja lenne, míg a göncölszekeres zászló a Karjalai Köztársaság szimbóluma.
A mozgalom gazdaságilag elsősorban a függetlenséget tartja szem előtt, azaz hogy a köztársaság területén található forrásokkal elsősorban a köztársaság lakói élhessenek. (Aligha lehet elfeledkezni arról, hogy a balti államok, amíg nem volt reális esélyük a függetlenségre, maguk is gazdasági függetlenséget, szabad kereskedelmi övezet kialakítását tűzték ki célul.) Másodsorban sajátos karjalai brandek, turistacsalogató látványosságok létrehozását szeretnék elérni. Styepa szerint ők készek együttműködni a hatóságokkal, de azok kevéssé hajlamosak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.
A finugor.ru interjút készített az egyik szervezővel, Vagyim Styepa filozófussal és aktivistával. Arra a kérdésre, hogy a „Szabad Karjala” azt jelenti-e, hogy függetlenedni kívánnak Oroszországtól, Styepa ironikusan megjegyzi, hogy mindenkinek ez jut az eszébe. Ugyanakkor a céljuk elsősorban az, hogy Oroszország valódi föderációvá váljon, azaz a régiók kapjanak nagyobb függetlenséget, a pénzek ne mindig Moszkván folyjanak keresztül.
Styepa azt is kifogásolja, hogy most ünneplik a Karjalai Köztársaság 90 éves évfordulóját, holott már 1920 előtt létrejött az Uhtai Köztársaság. [Az Uhtai Köztársaság 1919 novemberében jött létre (de már 1918 közepétől formálódott), nevét fővárosáról, Uhtáról kapta – mai neve Kalevala, nem tévesztendő össze a komiföldi Uhta városával. 1920 májusában, a Vörös Hadsereg bevonulásával szűnt meg.] Korábban természetesen antikommunista jellege miatt nem tekintették a Karjalai (A)SZSZK előzményének, de ma már a karjalai államiság története szerves részének illene tartani.
A Szabad Karjala képviselői szerint a karjalai zászlónak a kék alapon fehér csillagokkal a Göncölszekeret (Otava, azaz Nagy Medve) ábrázoló zászlót kell tartani. Ezt 1918-ban fogadták el a Fehér-tenger melletti karjalai területen. A ma használt, zöld mezőben pirossal szegélyezett fekete keresztes zászlót Akseli Gallen-Kallela (főként Kalevala-illusztrációiról ismert) finn képzőművész tervezte két évvel később. (Gallen-Kallela egyébként sosem járt Karjalában.) Styepa szerint ez a skandináv zászlók mellett ugyanolyan tucatzászló, mint amilyenek a szovjet tagköztársaságok zászlajai voltak. Styepa szerint a keresztes zászlót használhatná a karjalai nemzeti mozgalom, tehát az etnikum zászlaja lenne, míg a göncölszekeres zászló a Karjalai Köztársaság szimbóluma.A mozgalom gazdaságilag elsősorban a függetlenséget tartja szem előtt, azaz hogy a köztársaság területén található forrásokkal elsősorban a köztársaság lakói élhessenek. (Aligha lehet elfeledkezni arról, hogy a balti államok, amíg nem volt reális esélyük a függetlenségre, maguk is gazdasági függetlenséget, szabad kereskedelmi övezet kialakítását tűzték ki célul.) Másodsorban sajátos karjalai brandek, turistacsalogató látványosságok létrehozását szeretnék elérni. Styepa szerint ők készek együttműködni a hatóságokkal, de azok kevéssé hajlamosak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
