NRVV 57. Tegi

Tegi a Kis-Ob nyugati partján terül el. Berjozovótól északra a Hanti-Manysi Autonóm Körzet határán belül a legnagyobb település. A Berjozovó és Szalehard között közlekedő szárnyashajónak ez az első és utolsó állomás a körzet határain belül. (Ez a járat egyébként igen érdekes útvonalon jár: reggel hétkor indul Berjozovóból, tíz órakor áthalad Muzsin, délután fél kettő körül eléri Szalehardot, ahonnan kettőkor visszaindul és fél hat után ér Muzsiba. Muzsiban éjszakázik, reggel hatkor ismét elindul Szalehardba, ahol tíz körül fordul, és valamivel kettő előtt ismét áthalad Muzsin, majd este hat körül ér Berjozovóba. Ennek köszönhetően Muzsi és Szalehard között napi két járat is van, de Muzsi és Berjozovó között csak napi egy.) Kelet–nyugati irányban azonban semmilyen közlekedés nincs, így a Nagy-Obról, Vanzevat felől legfeljebb csónakon közelíthető meg. Az utazók tehát kénytelenek csónakot bérelni.


Tegi falu (Tek kurt) Tek hősről kapta a nevét, tehát mitológiai jelentőséggel bír. A hely misztikus varázsát azonban nagyban csökkenti az a tény, hogy a falut már kétszer átköltöztették, tehát már régen nem az eredeti helyén van. A költözködés oka az volt, hogy az Ob folyamatosan elmossa a partot. Egy hagyományos településnél ez nem volt igazán gond, a kialakult utcarendszerrel rendelkező településeknél azonban már igen. Egyébként az átköltöztetés csak mérsékelten mondható sikeresnek, hiszen a település a jelenlegi helyén is folyamatosan erodálódik.

A magasparton helyenként megtaláljuk a valamikor ott állt faházak nyomát.

A parthoz legközelebb álló utcasorból már kitelepítették a lakosságot.

Festői képet nyújtanak a folyó mellett álló csinos kis faházak.

A rönkház nagy előnye, hogy szétszedhető és újra felépíthető.
Erről a helyről áthelyezték a házat, csak az alapok és a régi, feleslegesnek ítélt bútorok maradtak.

A falu elhanyagoltsága ellenére is (vagy éppen ebből fakadó romantikájának köszönhetően)
igen kellemes helynek mondható.

A gazdasági helyzet persze itt is rossz, az emberek főleg a segélyekből, nyugdíjakból és az utcákon legelésző tehenek tejéből élnek, illetve halászattal egészítik ki jövedelmüket. A hanti nyelv helyzete itt is nagyon rossz, a huszonévesek körében már ritkaságszámba megy, ha valaki beszél hantiul, az idősebbek között azonban még több adatközlőnek is alkalmas személy akad.

Duodji - Számi kézművesmunkák - Ilmari Tapiola alkotásái

Ma este 17 órakor lesz a Duodji - Számi kézművesmunkák - Ilmari Tapiola alkotásai című kiállítás megnyitója a Néprajzi Múzeumban. Köszöntőt mond Granasztói Péter, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese. A kiállítást megnyitja Jari Vilén, a Finn Köztársaság Nagykövete. A tárlatot bemutatja Ilmari Tapiola. A megnyitót fogadás követi.

A kiállítás 2010. augusztus 10. és november 28. között tekinthető meg hétfő kivételével naponta 10–18 óra között.

(Két nappal a megnyitó előtt sem a múzeum honlapján, sem a szervező Finnagora honlapján nem szerepelt semmilyen információ a kiállításról és a megnyitóról. Pontosabban az utóbbin igen, de kizárólag finnül.)

Uráli játszótér

A MorphoLogic és az MTA Nyelvtudományi Intézete évek óta fejleszt morfológiai elemzőket különböző uráli nyelvekre. Ezek csak mostanában kezdenek hozzáférhetővé válni a szélesebb közönség (elsősorban persze a kutatók számára). Pillanatnyilag négy elemzőt próbálhatunk ki magyar, illetve angol felületen: egy nganaszant, egy manysit, egy komit és egy udmurtot. A határozatlan névelő használata azért indokolt, mert egyes nyelvekhez több elemző készül. A most elérhető manysi elemző Kálmán Béla Wogulische Texte mit einem Glossar című művében használatos átírást használja, de remélhetőleg hamarosan elérhető lesz a Chrestomathia Vogulica, illetve a Munkácsi Bernát-féle Vogul Népköltési Gyűjtemény átírását használó elemző is. A komi és az udmurt elemzők cirill alapúak, az irodalmi nyelvi normát ismerik. A nganaszan elemző sajátos átírást használ, ehhez már virtuális billentyűzet is van, az adatok begépelését megkönnyítendő. Mivel azonban az interneten fellelhető udmurt szövegek többségében nem használják az ékezetes betűket, várható egy olyan változat is, amely ékezet nélkül is képes megelemezni a szavakat. Az elemző kipróbálásához rögtön példaszövegeket is találunk.

Mit csinál egy morfológiai elemző? Megmondja, hogy egy szövegben található szóalakok mely lexémáknak milyen alakjai. Természetesen egyes szóalakoknak több elfogadható elemzésük is lehet, pl. a magyar ment szó egyszerre lehet a magyar megy ige múlt idejű és a ment ige jelen idejű alakja, mindkettő egyes szám harmadik személyben, alanyi ragozásban. Az elemzőnek mindkét lehetőséget fel kell tüntetnie. A lehetőségek közül a számítógép nem tud választani, ezt nekünk kell megtenni. A választásunkat elmenthetjük a böngészőből, és saját gépünkről újra megnyithatjuk a fájlt. A lehetséges morfológiai elemzésekhez hasonlóan a többjelentésű szavak jelentései között is választhatunk, bár ez egyelőre inkább csak a manysira és az udmurtra igaz. A nganaszan és az udmurt esetében magyarul kapjuk meg a jelentést, a manysi esetében viszont magyarul, angolul és németül is. A komi elemző egyelőre nem ad meg jelentést: ebben az esetben viszont először az orosz jelentések fognak megjelenni.

A morfológiai elemzőt meg is fordíthatjuk, ekkor morfológiai generátor lesz belőle. A generátor használatához ismernünk kell a használható címkéket. (Persze az elemzés megértéséhez is, de ha ismerjük a nyelvet, ill. a leírásához használatos terminológiát, akkor ez nem jelent különösebb kihívást.) Ezt segíti elő, hogy választhatunk a lehetséges címkék között, de ez a funkció még csak korlátozottan működik: minden nyelvnél csak a nganaszan címkéi érhetőek el.

Mindeme kényelmetlenségek mellett is jó játék az elemző, különösen azoknak, akik e nyelveket tanulják. Nagy segítség lehet akkor is, ha fordítani akarunk: ha megértjük a címkéket, a glosszákból egész jól megérthetjük, miről szól a szöveg, akár akkor is, ha egyáltalán nem ismerjük a nyelvet. Az elemző használata során persze vicces hibákat is felfedezhetünk, de éppen ez az oldal egyik célja: a fejlesztők várják a visszajelzéseket a különböző jellegű hibákról.

MorDvIZAJN

Szaranszk (Mordovia fővárosa) utcáit róva egyre többször lehet erza, illetve moksa feliratokra bukkanni. Bár ezek továbbra is inkább csak üzletnevek vagy utcanévtáblák, tehát vagy hivatalos kezdeményesre jöttek létre, vagy az egzotikus csengésük miatt választhatták őket a tulajdonosok. Mint például a Szjulgamo 'melltű, csat' elnevezésű esküvői szalon esetében.) Ha nem nyelvi szempontot veszünk figyelembe, akkor viszont sokkal markánsabb a mordvinok jelenléte a városban. Mondjuk persze kérdés, hogy például a palacsintázó álnépviseletbe öltözött pincérnői között vannak-e egyáltalán mordvinok.

A gyarapodó számú szuvenírboltokban viszont a gagyi tucattermékek mellett egyre inkább megjelennek erza-moksa népművészek munkái is. Ilyen például az az üzlet, amely etnodizájn szalonként titulálja magát, és oroszul az Új külső (Novyj zgljad), moksául pedig a Valda 'fény, ragyogás' elnevezést alkalmazza. A kisebbségi kultúra motívumainak felhasználása egy új dizájn kialakítása éredekében valószínűleg világjelenségnek tekinthető, már hazánkban is találkozhatunk ilyen törekvésekkel.

A bolt egyúttal kiállítóteremként is szolgál. Ha arra van valakinek igénye, varrathat magának teljes népviseletet is, a kedves kiszolgálószemélyzet szakszerű tanácsokkal látja el a vevőket. Nemcsak autentikus viseleteket lehet azonban itt vásárolni, az üzletben etnofuturista termékek is megtalálhatók, általában a Nemzetiségi Intézetben tanuló hallgatók munkái. A házi szőttesek, hagyományos népi öltözetek mellett kerámiatermékek, fafaragványok is megvásárolhatók az üzletben, például ősi házibálványokat idéző kis fafigurák vagy népviseletes kerámiabábuk, amelyek már nemcsak erza és moksa változatban kaphatók, hanem kiegészültek más finnugor népek öltözékét bemutató babákkal. Népszerűek ugyanakkor még a különböző népi motívumokkal ellátott kiegészítők, ékszerek is.

A tendencia mindenképpen üdvözlendő, a korábban "láthatatlan" mordvin kisebbség és kultúra egyre inkább részévé kezd válni a szaranszki utcaképnek. A városban új Finnugor Központot is építenek, amelynek szintén a kisebbségi kultúra kutatása és megőrzése lesz majd a feladata.

Pozitív hozzáállás

FunkTazmagora álnevű olvasónk további kérdése:

Még egy, az előbbiekhez nem kapcsolódó kérdésem lenne: a helyeslést,pozitívitást kifejező "igen" szavunk milyen eredetű ?

A finnek és észtek egy germán átvételt (jaa) használnak,ha jól tudom ( a többi finnugor nyelv nem tudom,milyen szót használ).

Ha az "igen" szavunk nem finnugor eredetű,akkor hogyan jöhetett létre ?

Milyen pozitívitást,helyeslést kifejező szót tudnak rekonstruálni az alapnyelvre ?

Mielőtt a kérdésre válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy a magyar szavak eredetének könnyű utánanézni A magyar nyelv történeti–etimológiai szótára című kiadványban (rövidítve TESz), mely (sajnos igen borsos áron) beszerezhető az antikváriumokban, ill. minden közepesnél jobb könyvtárban szabad polcon elérhető. (Sajnos internetes adatbázis nincs. E sorok szerzője nagyon nem ajánlja a Tinta Kiadó által forgalmazott és etimológiai szótárnak nevezett kiadványokat.) Több évtizedes mivolta ellenére jól használható, korszerűnek tekinthető (azaz kiadása óta csak kevés szó esetében született meggyőzőbb etimológia).

Az említett szótár az igen szót ismeretlen eredetűnek mondja. Ami biztos, hogy eredeti jelentése 'nagyon' lehetett, ebben a jelentésében ma is használjuk. A pozitív válaszként használt igen az igenis-ből rövidült, és eredetileg teljes mondatban állt, pl. Igenis megírtam 'nagyon is megírtam'.

Bár azt hihetnénk, hogy 'igen' jelentésű szó minden nyelvben van, ez tévedés. Maga a magyar is csak időnként használja, az igen helyett általában válaszolhatunk a mondat azon összetevőjével, amelyre rákérdezünk:

– Moziba mész?
– Moziba.

– Jössz a buliba?
– Jövök.

– A piros pulóvered vetted fel?
– A pirosat. stb.

Sőt, a magyar az igekötőt is használhatja igenlő válaszként:

– Megetted a vacsorát?
– Meg.

Ez általában még azokban a nyelvekben sem lehetséges, ahol elváló igekötő van (pl. német, észt). Használatosak még a mondat tartalmára vonatkozó állítások is, pl. 'így/úgy (van)' jelentésű szerkezetek, határozószók (pontosan). A pozitív választ kifejezhetik különböző módosítószók (természetesen, persze) vagy nyomatékosító elemek, mint a bizony. A finnről például azt szokás mondani, hogy nincs benne 'igen' jelentésű szó, bár a kyllä 'bizony' szót gyakran használják úgy, hogy azt bátran fordíthatjuk magyarra igennel. Inkább a beszélt nyelvre jellemző a germán (svéd) eredetű jah használata, bár ez nem minősül annyira slendrián válasznak, mint a német eredetű magyar ja. Az igenlést kifejezhetik még verbálisnak csak fenntartásokkal minősíthető elemek is, mint pl. az udmurt o-o, amely magyar füllel inkább a magyar 'nem, szó sincs róla' jelentésű a-a-ra emlékeztet.

Az uráli nyelvekről általában is hasonlókat mondhatunk, vagy mondatösszetevőket használnak igenlésre, vagy más jelentéssel is bíró kifejezéseket, vagy ha van 'igen' jelentésű szó, akkor az vagy ezekből származik, vagy idegen eredetű. Az uráli/finnugor alapnyelvre, ill. más köztes alapnyelvekre nem tudunk 'igen' jelentésű szót rekonstruálni. Könnyen elképzelhető, hogy ilyen nem is volt, de semmi nem zárja ki, hogy mégis. Az 'igen' jelentésű szó ugyanis általában igen ingatag része a szókincsnek, gyakran különbözik közeli rokon nyelvekben vagy nyelvjárásokban is. Az ide vonható udmurt és újlatin példákról már korábbi posztunkban esett szó.