Finnugor város-e Moszkva?

FunkTazmagora álnevű olvasónk írja:

A 2004-es tallinni Finnugor népek világkongresszusáról és ahhoz kapcsolódóan Pusztay János beszédéről olvastam egy cikket, melyben érdekes dolgot olvastam:
"Pusztay János könyve az öntudatra ébresztés jegyében született a Magyarságkutatás könyvtára sorozatban, kiadó a Teleki László Alapítvány, aminek képviseletében az est vendége volt Barabás Béla is, aki hallotta azt a tallinni előadást az oroszországi finnugor népek jelenéről, jövőjéről. Ő is fontosnak érzi a párhuzamot a magyarsággal a kisebbségi lét tekintetében. Elhangzott: a Moszkva finnugor szó, talán a vodka finnugor gyökereit is meg lehet találni. "

Mennyire valós alapot adhatunk annak,h. Moszkva neve finnugor ? Miből következtetnek erre a szakértők?

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy Moszkva városa a rajta keresztülfolyó Moszkva folyóról kapta a nevét. Valójában tehát nem a város, hanem a folyó neve tisztázandó. Ez egyben azt is jelenti, hogy a város neve sokkal régebbi is lehet, mint maga a város, azaz ha a név finnugor eredetű is, ebből még nem következik, hogya várost finnugorok alapították.

Másfelől az is lényeges tény, hogy Moszkva környékén a szlávok előtt finnugorok élhettek: őket azonban aligha azonosíthatjuk valamelyik ma élő finnugor néppel. Leginkább talán a muromákhoz állhattak közel, nyelvileg pedig a mordvinok és a finnségiek között képezhettek átmenetet. De ha finnugorok is éltek a szóban forgó területen, az egyáltalán nem biztos, hogy a Moszkva neve is tőlük származik.

Ha magyarul szeretnénk földrajzi nevek eredetének utánanézni, akkor erre kiválóan alkalmas Kiss Lajos Földrajzi nevek etimológiai szótára című műve. Eszerint az elnevezés eredete bizonytalan, de a legvalószínűbb, hogy egy eredeti finnugor tövet értelmeztek át az óoroszok. Ez a tő lenne meg állítólag a finnországi Masku nevében is. Arról azonban, hogy mi ennek a tőnek az eredete, mi volt az eredeti hangalakja és a jelentése, vagy hogy a hasonló hangzáson kívül mi utal a két szó összetartozására, nem esik szó. Mindenesetre állítólag ezt a tövet értelmezték át: a szótár a mai orosz mzga 'havaseső' és szlovák moskva 'nedvesen behordott gabona' alakra utal. Nem világos azonban, hogy ha az óoroszok átvették a finnugor tövet, miért van szükség „átértelmezés”-t feltételezni. Ha viszont a szláv szó játszott fontos szerepet, miért nem lehetséges, hogy egyszerűen abból származik a helynév? Valójában tehát sem a finnugor tő, sem a szláv szó szerepe nincs megnyugtatóan tisztázva.

Az orosz wikipédia külön szócikket szentel a Moszkva név eredetének. Ez négy lehetséges magyarázatot is említ:

1. A szó finnugor eredetű, erre utal a -va végződése, mely sok folyó nevében előfordul, és vizet, folyót jelent. Ezt a magyarázatot azonban azonnal elvethetjük. A va ugyanis nem általában jelent vizet, hanem kifejezetten a komiban. Valóban rengeteg -va-ra végződő folyónév van azokon a területeken, ahol komik élnek vagy éltek, ugyanakkor elképzelhetetlen, hogy Moszkva környékét valaha komik telepítették volna be. (Pusztán a végződés nem lehet érv, ilyen alapon a Szinva-patak nevét is kominak kellene tartanunk. Kiss Lajos szerint a Szinva neve szláv eredetű, és vagy egy 'kék', vagy egy 'disznó' jelentésű szóra vezethető vissza.) El kell vetnünk ezt az etimológiát azért is, mert a város neve korábban Moszkvi, Moszkev- alakban volt használatos, a -va végződés kialakulása viszonylag friss fejlemény.
   
2. Ugyanabból a szláv tőből származik, mint amelyet Kiss Lajos is említ, de itt nem kerül szóba, hogy az erre épülő elnevezésnek finnugor előzménye lenne.
3. A szó mari eredetű, és a Maszka+ava, azaz 'medve+anya' szóösszetételből származik. Ez a magyarázat sem meggyőző, hiszen ezen a területen nem éltek marik, ráadásul az ilyen elnevezéstípusok egyébként sem jellemzőek a folyónevekre.
4. Eszerint a név a bibliai Mészekh (Károlinál) személynévvel függ össze, a hagyomány szerint az ő utódai települtek le a szóban forgó területen. Ezt a verziót csakis utólagos naiv magyarázatnak tekinthetjük.

Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy a Moszkva elnevezés eredete nem tisztázott, a legvalószínűbbnek mégis az tűnik, hogy egy 'nedves, vizes' jelentésű szláv tőből származik. Sajnos a földrajzi nevek eredetét, ha azok elhomályosultak, már nagyon nehéz utólag tisztázni, mivel az ilyen neveknek inkább csak motivációjuk, mint valódi jelentésük van (pontosabban a valódi jelentésük maga a lokalizáció, amit nem lehet elemezni) – a motiváció pedig nagyon sokféle lehet, és utólag nehezen tisztázható.

Mordovia hangja

Három éve indult Szaranszkban a Vajgeľ (Hang) rádióállomás a 73.88 frekvencián. A kezdeti egy órából (17–18 óra között) az adás már kétórásra bővült, 17–19 óra között szórakoztatják a moksa és erza nyelven értő hallgatókat.

Az előadás első óráját a műsorszerkesztők két részre osztották. Az erza és a moksa félóra felépítése hasonló, a mordoviai hírek után a naphoz kapcsolódó érdekességek következnek, régi népszokásokat, hiedelmeket ismertetnek a bemondók. Ezalatt a félóra alatt gyakran egy meghatározott témát járnak körül, ehhez kapcsolódóan vendégeket is meghívnak. Általában közéleti szereplők jönnek interjút adni a rádióba, ugyanakkor a műsorszerkesztők tehetséges fiatalokat is előszeretettel invitálnak a stúdióba. Egyetlen kitétel, hogy a meghívottak beszéljenek erzául vagy moksául, ez alól csak ritkán tesznek kivételt.

Mindennap más rovat szerepel az adásban, a Raśkeń vij (A nép ereje) rovat keretében híres emberekkel beszélgetnek a műsorszerkesztők, a Tiriń val (Anyanyelvi szó) rovatban fiatal írókat és költőket invitálnak a mikrofon elé. Minden pénteken a Rakamoń ťevť (Viccek) rovat szerepel műsoron, ebben anekdotákat és más humoros történeteket ismertetnek a hallgatókkal.

Az adás második órájában, amely Kazńe (Ajándék) néven szerepel a programban, a hallgatók sms-eit olvassák fel élő adásban. Ezek nagyrészt születésnapi és egyéb üdvözletek, amelyeket zene szakít meg. A műsorszerkesztők alapelve, hogy az adás első órájában népzenét, illetve népzenei hagyományokra épülő dalokat sugároznak, míg a második órát inkább a popzene uralja, ha lehet, valamelyik mordvin nyelven. A rádióállomás nagy problémája, hogy kevés zene elérhető mordvin nyelveken. Így az is előfordul, hogy fiatal alkotók munkáit ők rögzítik és mutatják be először a hallgatóknak.

A műsorszerkesztők tervei közé tartozik többek között a térbeli és időbeli terjeszkedés, szeretnék a vételi körzetet a mostani 50 kilométeresnél nagyobbra tágítani (különösen azért, hogy a diaszpórában élő hallgatókhoz is eljusson az adás), és az esti sugárzási idő mellett egy reggeli műsort is összeállítani.

NRVV 66. Priobje

Priobje mind finnugor, mind turisztikai szempontból érdektelen, viszont fontos csomópont. Ez a vasútvonal egyik végpontja, ha Moszkvából vasúton érkezünk, az egyik lehetőség Priobjén át érkezni. (A másik vonal Hanti-Manszijszktól keletre húzódik.) Persze ha rögtön Hanti-Manszijszkba mennénk, akkor célszerűbb már Nyaganyban leszállni, és taxival vagy iránytaxival menni a fővárosba. Priobjéig csak akkor érdemes eljönni, ha ragaszkodunk a szárnyashajóhoz, vagy ha egyenesen valamelyik kisebb településre tartunk.

Persze előfordulhat, hogy nem önszántunkból kell kihasználnunk ezt a közlekedési csomópontot. Különösen a nyár második felében történhet meg, hogy a reggeli köd miatt a szárnyashajó nem tud időben elindulni Berjozovóból, ezért nyilvánvaló, hogy sötétedés előtt nem tud eljutni Hanti-Manszijszkba. Mivel Priobjétól délre nincs olyan kikötő, ahol a hajó éjszakai áramellátása megoldható lenne, ilyenkor már Priobjéban megáll, és az utas kénytelen innen megoldani a továbbutazását. Nyaganyig taxival mehetünk, onnan pedig iránytaxival, vagy továbbra is taxival. Persze csak akkor, ha Hanti-Manszijszkba igyekszünk. Ha az úticélunk Oktyabrszkoje, még elérhetünk egy oda induló járatot, de a többi településre szárazföldön nem juthatunk el, hajó pedig nem indul: ilyenkor kénytelenek vagyunk kivárni, míg a hajónk másnap reggel továbbindul, vagy szerencsés esetben sikerülhet csónakot bérelnünk.

Az utasellátó infrastruktúra a hajóállomás mellett.

A hajóállomásról csak néhány száz méter a vasútállomás.

NRVV 65. Nyizsnyije Narikari

Nyizsnyije Narikari a Kis-Ob egyik oldalágában terül el, Berjozovótól délre az első jelentősebb település. A Hanti-Manszijszkból Berjozovóba tartó szárnyashajó utolsó állomása, de Priobjéig (a legközelebbi vasútállomásra) más, Linda típusú hajókkal is el lehet jutni. Közút vezet Igrimbe, melynek nyáron egyetlen összeköttetése a külvilággal a Nyizsnyije Narikarin keresztül vezető út.

Nyizsnyije Narikari a hanti–manysi vegyes lakosságú terület része. Környékét túlnyomóan manysik lakták, de mindannyian beszéltek hantiul is, és a hanti nyelv jelentős nyomot hagyott nyelvükben. Az obinak nevezett nyelvjárást beszélték. Míg az északi nyelvjárás más változatait (a szoszvait, de különösen a szigvait) még fiatalabbak is beszélik, az obi alnyelvjárás sorsa már megpecsételődött, csak néhány beszélője van. A települések összevonásának és a migrációnak köszönhetően a falunak néhány hanti lakosa is van, egyesek valamennyire beszélnek is hantiul. A lakosok többsége azonban ma már csak oroszul beszél.

Az Igrimbe vezető út.

A falu viszonylag rendezett, az utcák tiszták és nem kátyúsak. Más településekkel szemben az utcanevek egészen normálisak, nincs Lenin, Kommunizmus, sőt, Ifjúság utca sem, helyettük olyan utcaneveket találunk, mint Iskola, Posta, Központi, Új stb. utca.

Mi több, vendégszállás is van. A tréfás graffitisek Hotel Vágynak nevezték el.

A parton álló kerek fémkamrák a halászeszközök tárolására szolgálnak.

Feltehetően az olajvezetékek építésekor hátramaradt anyagot használták fel.

Egyesek közülük már teljesen beépültek a környezetbe, „gyökeret vertek”.

A focipálya gyepén tehenek legelésznek.

Az Ob-part festői látványt nyújt.

A természeti szépségek miatt egyszerű turistaként is
érdemes megfontolni a látogatást, ha a környéken járunk.

Ezzel utunk végére is értünk.

NRVV 63. Berjozovo

Berjozovo a Berjozovói járás központja, a Hanti-Manysi Autonóm körzet északnyugati részének legjelentősebb települése. A Szoszva alsó folyása mentén terül el: bár elvben kiesne a szárnyashajók útjából, valójában betérnek ide, sőt, ez a végállomás. Reggelente délre, Hanti-Manszijszkba, ill. északra, Szalehardba is indul járat. Történetileg is jelentős, orosz erődítményként 1593-ban alapították (korábban obi-ugor település volt itt) Berjozov néven (a finnugrisztikai szakirodalomban gyakran ma is így emlegetik). A hanti és a manysi terület határán helyezkedik el: a Szoszva mentén feljebb manysik élnek, ám az Ob felé haladva már hanti településeket találunk.


Bár jelentős közlekedési központ, hajóállomásán ez nem tükröződik. A városba érkezve először ezen a rámpán kell felmásznia mindenkinek a kétévesektől a nyolcvanévesekig, természetesen a súlyos és terjedelmes csomagokkal egyensúlyozva.

A rámpa az ellenkező irányból.
A háttérben látható uszály a váróterem, de szállásként is üzemel:
nem ajánlott, de pénzszűke esetén megteszi.
(Már ha sikerül helyet foglalnunk.)

Ezek után egy nem kevésbé meredek,
de annál szűkebb lépcső következik.

A felszínre érve sem szívderítő a látvány.
Nem sikerült kideríteni, hogy a háttérben látható esőbeállót kiknek is szánták...

A kék tető az uszály–váróterem–szálloda teteje. Régebben egy uszályokból álló móló vezetett a hajókig, ezek között a területet feltöltötték.

A háttérben látható kerítés mellett fut a jelenlegi út.

A régi bejáró romjai.

A település egyházi központ,
híres temploma a helyi obi-ugorok szent helyére épült.

Berjozovo az oroszok számára elsősorban azért jelentős, mert több neves személyiséget is száműztek ide. Köztük az egyik legjelentősebb Mensikov herceg, Nagy Péter kegyeltje, halála után az ország tényleges vezetője, illetve Trockij, aki 1907-ben itt szökött meg a száműzetésből. A templomhoz tartozó egykori temetőben ma csak az itt elhunyt jelentős személyiségek emlékművei állnak, egyébként parkként funkcionál.

A templomtól nem messze áll ez a valaha bizonyára autóközlekedésre is alkalmas,
de ma a forgalom elől elzárt híd.

Masszív faszerkezete ma már bizonytalanul áll.

A helytörténeti múzeumot keresve messziről feltűnik ez
az orosz faépítészet elemeit felvonultató épület.

Közelebb érve azonban kiderül, hogy egy étteremről van szó.

A helytörténeti múzeum épülete az átellenben levő sarkon áll, építészetileg igencsak sikerületlennek mondható.
(Bejutni ez alkalommal sajnos nem sikerült.)

A környék nemzetiségi lakosságára egyedül ez a boltnév emlékeztetett.
(Vogulocska: manysi lány.)