Emlékmű a komi ábécének

Mint arról a finnugor.blog.hu is megemlékezik, az Index június 14-én cikket közölt Emlékmű a komi ábécének címmel. Akár örülhetnénk is, hogy hazánk vezető internetes portálján finnugor vonatkozású híreket olvashatunk, ha maga a hír nem lenne inkább zavarba ejtő, mint informatív. (A megjelölés szerint a hír az MTI-től származik, de nem sikerült a neten azonosítani, hogy az Index szó szerint vette-e át, vagy sem.) Lássuk csak!

A tervek szerint Sziktivkarban, az Európa északkeleti végein elterülő Komi Köztársaság székhelyén állítaná fel az Anbur (ábécé) emlékművet népcsoport nyelvének szépségéről az oroszországi Komi Vojtir (Komi Nép) nevű mozgalom.

A fenti bekezdés értelmezése a Pisa-teszten már bizonyára rengeteg bónuszpontot jelentene. Ugorjuk át nagyvonalúan azt a tényt, hogy székhelyük vállalatoknak, szervezeteknek, esetleg megyéknek, járásoknak van: egy köztársaságnak fővárosa van. Elgondolkodtató az emlékmű(vet ...) szépségéről szerkezet is: mondanánk olyat, hogy emlékmű Kossuthról? Magyarul aligha. Az Anbur emlékmű szókapcsolat határozott névelőt kap, mintha már korábban esett volna szó, vagy az olvasónak valahol hallania kellett volna róla. Ezzel szemben nem kap névelőt, sőt, jelzőt sem a népcsoport, így maximum következtethetünk arra, hogy a komikról van szó. (De ők miért népcsoport, miért nem nép?) Azt az apróságot, hogy a bekezdésben összekeveredik a nyelv és az ábécé fogalma, ne rójuk fel a cikk szerzőjének, lehet, hogy maguk a kezdeményezők keverik a fogalmakat.

A finnugor nyelvcsoporthoz tartozó komi (zürjén) nyelv írott formában a XIV. század óta létezik, de a XVI. században áttértek a cirill betűkre, bizonyos kiegészítésekkel a nyelv affrikátái (horzsolt hangjai) leképezésére, és ezek a mai napig őrzik a komi (zürjén) nyelv ősi sajátosságait.

Miért használja a szerző a nyelvcsoport szót a nyelvcsalád helyett? Mit jelent az, hogy egy „nyelv írott formában (...) létezik”?

A második tagmondat valóságos rejtély: azt még csak kitalálhatjuk, hogy az elmaradt alany a komik – de miről is tértek át a cirill betűkre? Korábban latin betűket használtak? Esetleg a székely rovásírást? Tengwart?

A harmadik tagmondatban az affrikáta szó látszólag magyarázatot kap: horzsolt hang. Kérem azokat az olvasókat, akik nem ismerték az affrikáta terminust, de a horzsolt hang segített megérteni, hogy miről is van szó, feltétlenül jelezzék! (Azoknak, akiknek nem világos, és nem akarják magukat átrágni az angol wikipédia igen alapos cikkén, eláruljuk, hogy a magyar c, cs, dzs hangokhoz hasonló hangokról van szó. Mint Szigetvári Péter a Nyelvészfórumon megjegyzi: a horzsolt hang terminust a Pallas Lexikona használta, a szöveg alkotója tehát valószínűleg ehhez fordult: nem éppen a legmegfelelőbb forrás nyelvészeti terminusok tisztázásához).

A fenti szöveget aligha lehet másképp értelmezni, mint hogy a cirill ábécét egészítették ki az affrikáták jelölésére szolgáló jelekkel (betűkkel? a betűk leképezik a hangot?). Nos, kétségtelen, hogy a 19. században használtak mellékjeles betűket az affrikáták jelölésére. De a szöveg azt sugallja, hogy ezeket használják a mai napig. Ma azonban betűkapcsolatokkal (дз, дж, тш) jelölik azokat az affrikátákat, amelyek az oroszban nincsenek meg, így az orosz ábécében nincs is a jelölésükre szolgáló betű. A komi ábécé ma mindössze két olyan betűt tartalmaz, amely az oroszban ma nem használatos: az i-t (mely a forradalom előtt az orosz ábécében is megvolt), ill. az ö-t. Mind a kettő magánhangzót jelöl.
Homályban marad, hogy mik is őrzik a komi nyelv ősi sajátosságait (és mik is lennének azok): az affrikáták? a kiegészítések? a cirill betűk? Egyiknek állításnak se lenne sok értelme...

A Komi Vojtir 50, 500 és 5000 rubel értékű kötvényeket bocsát ki névre szólóan idén decemberig, és az adakozókat végül bevezetik egy könyvbe, amelyet a Komi Nemzeti Múzeumban helyeznek el a tervek szerint.

Hogyan lehet névre szólóan kötvényeket kibocsátani? Esetleg névre szóló kötvényeket bocsátanak ki. A mondat második felére ne is pazaroljunk figyelmet.

A szükséges összeg összegyűjtése után pályázatot írnak ki az emlékműre, amelyet 2009. augusztusában szándékoznak leleplezni a sziktivkari művészeti gimnázium épülete előtt. A kezdeményezés szervezői elmondták: 2008. februárjában, a komi nép IX. kongresszusán javasolták a köztársaság kormányának, hogy 2009-et nyilvánítsák a komi nyelv évévé, és bár erről hivatalos döntés még nincs, a kormányzó már támogatásáról biztosította az elképzelést. Amennyiben a javaslat megvalósul, a szobor átadása is a komi nyelv évének keretében zajlik majd le.

A cikk hátralevő részéhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a Komi Köztársaságnak, mivel nemzetiségi köztársaság, nincs kormányzója: helyette köztársasági elnöke van.


Mi áll tehát a hír hátterében? A komiknak legalább a 14. század óta van írásbeliségük, a legenda szerint ábécéjüket, az a(n)burt Permi Szent István alkotta meg. Az írás neve az első két betű nevéből származik (vö. ábécé). Egyes feltételezések szerint a komik már korábban is használtak valamilyen írást, és István erre építette saját rendszerét. Erre utal az is, hogy a komik 'írás(mű), dokumentum, könyv' jelentésben az iráni eredetű ńebög szót használják, márpedig irániakkal utoljára az első évezred első felében érintkezhettek. Ez azt jelenti, hogy a 10. századnál korábban, és utána is kellett rendelkezniük valamilyen írásbeliséggel. Egyes kutatók szerint az abur rokonságot mutat egyes kaukázusi írásrendszerekkel: mind ezek, mind az abur iráni eredetűek lehetnek. Ebben a kérdésben azonban több a bizonytalanság, mint a biztos tudás.

A komi írásbeliség azért is jelentős, mert a magyar után a második legrégebbi finnugor írásbeliség. komi nyelvemlékek már a 15. századból vannak, míg az első finn nyelvemlékek a 16. század közepéről származnak.

Így már érthető, ha a komi írásbeliség tiszteletére emlékművet akarnak állítani. Későbbi posztokban még meg fogunk emlékezni a komi írásbeliség további fejlődéséről, addig is az oroszul értők tájékozódhatnak itt meg itt. Magyarul a témáról A vízimadarak népe c. kötet (Európa, 1975) 243–254. oldalán olvashatunk.