2010. január 20., szerda

NRVV 36. – Megérkezés Lugovszkojéba

Lugovszkoje kikötője egészen más, mint Kirpicsnij Zavodé vagy Belogorjéé. A hajó egy hatalmas vasbeton talpazathoz érkezik, melynek tetejére meredek és ingadozó rámpákon kell felmászni. Sajnos a ki- és beszállás közben ezt nem sikerült megörökíteni.



A vasbeton talpazaton áll egy hatalmas rakodódaru.
A folyó felett látható zászló a hajó tatján lobog.
A helyiek autóikkal és oldalkocsis motorjaikkal jönnek ki ismerőseik, családtagjaik elé.


Ez a szántalpakon csúsztatható bódé szolgál várótermeként kedvezőtlen időjárás esetén.


A parton a távolban végig hajóroncsok hevernek.


A kikötőtől majdnem kilométeres földút kanyarog a településig.


Az út mentén egy valamikori fűrésztelep nyomaira bukkanunk:
valaha nyilvánvalóan ezeken a talpazatokon tárolták az elszállításra váró anyagot.


A természet szeszélyesen marokkózik az elhagyott deszkákkal.



A távolban látszanak a települést védő gátak...


...a szárazföld irányában pedig az elhagyott ipartelepek.


A tájat szeméttel teleszórt vizesárkok tarkítják.


A település felé közeledve furcsa mesterséges képződményekkel találkozunk.



Nem kevés aggodalommal érkezünk a faluba:
jól tettük-e, hogy egyáltalán idejöttünk?