2009. november 30., hétfő

NRVV 28. – Hanti-Manszijszk, őslényszoborpark

Oroszországban nincs szükség Hankiss Elemérre, hogy valaki szóljon, hogy ki kéne találni Oroszországot. Oroszországban annyira nincs látnivaló, hogy mindenki érzi, hogy valamit ki kellene találni. Természetesen vannak kivételek, Moszkva vagy Pétervár nyilvánvalóan tele van látnivalókkal, és vannak az országnak olyan részei, ahol a természet gondoskodott turisztikai csemegékről (Kaukázus, Bajkál-tó stb.), ugyanakkor az ország nagy része egyszerűen unalmas. Nem mintha nem lenne szép a táj, de amit az ország egy pontján láthatunk, nagyjából ugyanazt láthatjuk még kismilliárd pontján is. A legtöbb város vagy új, vagy régi része elpusztult, így építészeti látnivalókban nem igazán bővelkedhetnek.

Az olyan területek, mint a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzet, még viszonylag szerencsésnek mondhatják magukat, hiszen a helyben élő kis népek mindig érdekes színfoltot jelentenek. Erre azonban vegyes érzelmekkel tekintenek, mivel egyfelől e népek mai képviselőinek már alig van köze e kultúrához (nem kevéssé az oroszok aktív közreműködésének köszönhetően), másfelől az őslakosok kultúráját is hajlamosak inkább egzotikus barbárságnak tekinteni, ami persze érdekes, de jó, hogy túl vagyunk rajta... Persze a vendégeket kötelességtudóan elviszik a helyi múzeumba, skanzenbe, de érzik, hogy nem ez az igazi, valamit mégiscsak ki kell találni.

A nagy ötlet: az őskor. Először is, Szibériának valóban van köze az őskorhoz, hiszen rengeteg őskori lelettel szolgál. A mocsarakban, jégben jól megőrződnek a fosszíliák, időnként akár egész mamuttetemek kerülnek elő.

A mamutra vadászó ősember közel áll az oroszok szívéhez, hiszen nem zavarja meg világképüket, mely szerint Moszkvától keletre ők terjesztették el a civilizációt. Ezt a képet viszont zavarják a hantik és a manysik, akiknek erődítményeik voltak, gazdag tárgyi és szóbeli kultúrájuk stb. Az oroszok erőfölénye miatt viszont legyőzésükkel nem igazán lehet haditettként dicsekedni, azzal meg nehezen lehet, hogy „ezt is mi pusztítottuk el”. Akkor már jobb az ősember.

Az őskor-tematika másik nagy előnye az oroszok szemében, hogy kiélhetik gigantomániájukat. Az oroszok mindent úgy szeretnek, ha nagy. A moszkvai Kremlben őrzik a világ legnagyobb harangját és a világ legnagyobb ágyúját (pontosabban tarackját). A harangot egyszer sem kongatták meg, a tarackot egyszer sem sütötték el, de ez nem zavarja az oroszokat abban, hogy dicsekedjenek velük, hiszen a legfontosabb: nagyok.

Hanti-Manszijszkban a turisták (és persze a helyiek) szórakoztatására őslényszoborparkot hoztak létre. Ebben a Szibériában is élt ősi emlősöket mutatják be. Az ábrázolás csak mérsékelten mondható realisztikusnak.



A domboldalon vonuló mamutcsorda lenyűgözi a sétálókat.


A nagy sosem elég nagy: az ősbölény marmagassága
a tájékoztató tábla szerint két méter körüli volt,
a szobrok marmagassága a három métert is meghaladja.


Lehet a barlangi medve fenyegetésétől borzongani...


...ugyanakkor a családosok az édes kis boccsal is fényképezhetik gyermeküket.


Az orosz lélektől csöppet sem idegen a teatralitás:
az ősfarkascsorda azt lesi,
hogyan szakíthatna le egy zsenge borjút a mamutcsapatból.


A rideg jelen: az ősgím mellett külön tábbla figyelmeztet,
hogy szemetet lerakni tilos.