2008. június 30., hétfő

Megjelent a Finnugor Világ 2008. júniusi száma

A Finnugor Világ a Reguly Társaság érteítője, és évente négyszer jelenik meg. Pillanatnyilag a XIII. évfolyamánál tart.

A szerkesztői cikkben Csúcs Sándor azon kesereg, hogy Finnországhoz és Észtországhoz képest Magyarország milyen kevés támogatást nyújt az oroszországi finnugor népeknek.

Ezután következik Fjodor Rozsanszkij beszámolója az ingermanlandi finnugor nyelvek, a vót és az izsór helyzetéről (Csepregi Márta fordításában). A vótnak már csak két nyelvjárása él, összesen maximum húsz vót beszélő lehet, de ők egymástól távol élnek, nincs kivel használniuk a nyelvet. Az izsór anyanyelvűek száma még 150–200 lehet, és vannak, akik használják is. A cikk új megvilágításba helyez néhány korábbi nyelvjárástani kérdést is.

Ezek után születésnapi köszöntők és nekrológok sorakoznak. Jaan Krossról Bereczki Gábor, ifj. Kodolányi Jánosról Voigt Vilmos, Schmidt Éváról Ruttkay-Miklián Eszter, Rácz Istvánról Küllős Ilona emlékezik meg; Jevdokija Rombangyejevát Szíj Enikő, Bereczki Gábort Zaicz Gábor, Vlagyimir Vladikint Vándor Anna, Havas Ferencet Csepregi Márta köszönti. Vándor Anna néhány Vladikin-vers fordítását is közli, Sipos Mária és Gusztáv András pedig beszámol a Schmidt Éva-hagyaték digitalizálási munkálatairól.

Két könyvismertetés következik: Küű Anita Arvo Valton Ezer évig hordott engem a fény c. kötetéről szól, Tamás Ildikó pedig a Lázár Katalin és Sipos Mária által Schmidt Éva gyűjtéséből megjelentetett anyagot, az Anna Liszkova énekeit ismerteti.

A Krónika rovatból megtudhatjuk, hogy Csepregi Mártát a Finn Oroszlán első osztályú érdemrendjével, Freisingerné Bodnár Juditot pedig Finn Fehér Rózsa érdemrenddel tüntette ki Tarja Halonen, a Finn Köztársaság elnöke. Az értesítő közli még a Magyar–Észt Társaság új elnökségének névsorát, ill. híreket Falk Nóra összeállításában.

2008. június 29., vasárnap

Réncsipsz



A képen látható zacskó rénszarvashúsból készült csipszet rejt. Oroszországból, a Krasznojarszki körzetből, Norilszk városából származik. Nevéről, a nyamszáról semmit nem sikerült kideríteni, feltételezhető, hogy csupán a magyar nyam-nyamhoz hasonló hangutánzó szó. A területen, ahol készül, főképp szamojéd népek, konkrétan nyenyecek, enyecek és nganaszanok tenyésztenek rénszarvast, de mellettük az evenkik (tunguzok) és a dolgánok (a jakutok egy csoportja) fő hagyományos gazdasági tevékenysége a rénszarvastartás. A csomagolást is különböző észak-szibériai népekre jellemző rajzok díszítik.

Ránézésre leginkább a szalmiákhoz hasonló, ízre azonban inkább jóféle, ám kissé túlsózott magyar kolbászra emlékeztet. A bemutatott változat gombás, ám gombaíz nem érzékelhető... A csipszet elsősorban sörkorcsolyaként fogyasztják.


Az összetevők már kevéssé számítanak autentikusnak: a rénszarvashús és a só mellett gombás természetazonos ízesítő, nátriumnitrát, és „Roshinken prosciutto” komplex keverék található. Ez utóbbi mibenléte rejtély, neve sonkára utal: a prosciutto olaszul sonkát jelent, a roshinken szóban pedig a szintén sonka jelentésű schinken szót ismerhetjük fel.

Az orosz piacon is megjelentek olyan termékek, melyek elsősorban helyi különlegességként próbálnak piacot hódítani. A lokális kötődés gyakran valamilyen etnikai motívumon keresztül nyilvánul meg. A bemutatott termék ugyan nem kötődik egyetlen konkrét etnikumhoz sem, az észak-szibériai népekhez általánosan azonban igen.

(Köszönjük Várnai Zsuzsának e különleges csemegét.)

2008. június 28., szombat

A Finnugor Népek V. Világkongresszusa

A Finnugor Népek V. Világkongresszusát 2008. június 28–30. között rendezik meg Oroszországban, a Hanti-Manysi Autonóm Körzet fővárosában, Hanti-Manszijszkban.

A témával kapcsolatos linkeket gyűjtjük. Ha újabb hírt találsz, rakd a megjegyzésekbe! Előre is köszönjük.

http://www.fn.hu/kulfold/20080526/gyurcsany_nem_megy_finnugor/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Finnugor_N%C3%A9pek_Vil%C3%A1gkongresszusa
http://finnugor.blog.hu/tags/vil%C3%A1gkongresszus
http://index.hu/politika/kulfold/finnugr142/
http://www.168ora.hu/cikk.php?cikk=21639
http://hvg.hu/vilag/20080627_finnugor_vilagkongresszus_solyom.aspx
http://index.hu/politika/kulfold/hanti5924/
http://www.hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&cat=2&article_id=81512
http://hu.wikinews.org/wiki/S%C3%B3lyom_L%C3%A1szl%C3%B3_Hanti-Manszijszkban%2C_a_Finnugor_N%C3%A9pek_V._Vil%C3%A1gkongresszus%C3%A1n
http://kulfold.ma.hu/tart/cikk/b/0/16995/1/kulfold/Oroszmagyar_csucstalalkozot_tartottak_HantiManysifoldon
http://nol.hu/cikk/497249/
http://nol.hu/cikk/497188/
http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=221429&_voteadmin_site=1279
http://www.figyelo.ro/heti-figyelo/a-nyelvi-jelenlet-a-finnugor-identitas-es-autonomia-kerdesenek-k-8.html
http://www.szdsz.hu/hu/szdsz/hirek/20080701szentivanyifinnugor
http://gondola.hu/hirek/72342
http://hu.wikinews.org/wiki/V%C3%A9get_%C3%A9rt_a_Finnugor_N%C3%A9pek_V._Vil%C3%A1gkongresszusa

Udmurt bélyegek a Vaterán?

A tomtom3 nevű felhasználó udmurt bélyegeket kínál eladásra a Vatera nevű árveréses kereskedelmi portálon. A bélyegekkel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel.

  • Bélyegek kiadására csak a független államoknak van lehetőségük. Ez alól csak igen kevés kivétel van, ilyen pl. a Finnországhoz tartozó, de nagyfokú autonómiával rendelkező Ahvenanmaa (Åland). Oroszországban azonban a föderációs szubjektumoknak nincs önálló bélyegkiadási joguk (1918 előtt az Orosz Birodalomban néhány területnek volt), így az Udmurt Köztársaság sem adhat ki önállóan bélyegeket. (Már csak azért sem, mert önálló postája sincs.)
  • Udmurtia hivatalos nyelvei az orosz és az udmurt, ha bélyeget adnának ki, nyilván orosz feliratok lennének a bélyegen (esetleg udmurt is, habár ezt senki nem gondolhatja komolyan). Mind a latin betűs, mind az angol nyelvű felirat igen valószínűtlen, arról nem is szólva, hogy az angol felirat helyesen Republic of Udmurtia lenne.
  • Figyelemreméltó, hogy a bélyegek értéke csak számmal van jelölve, nincsen feltüntetve a pénznem.
  • Ha valamilyen csoda folytán Udmurtia lehetőséget kapna arra, hogy bélyeget adjon ki, aligha az elefántos tematikát választanák. Kézenfekvő lenne, hogy a bélyegekre udmurt népviselet, népi építészet, táj kerüljön. (Valójában persze tudjuk: sokkal valószínűbb, hogy a bélyegre Csajkovszkij, méginkább, hogy Kalasnyikov kerüljön. A legvalószínűbb azonban kétségtelenül olyan bélyegek megjelenése, melyek annak emlékére készülnének, hogy az udmurtok önszántukból csatlakoztak az Orosz Birodalomhoz X éve.)
Ennek ellenére persze nem kizárt, hogy a bélyegsor egy elszánt filatelistának megér 1300 forintot, vagy még többet is. Különösen, ha az ostoba hamisítványok állnak érdeklődése középpontjában: gyűjteményét valóban figyelemreméltó példányokkal egészítheti ki, gyűjtőtársai nagy irigységére.

2008. június 27., péntek

Finnugor városok/1: Merano, Olaszország

Észak-Itáliában található Merano városa. A dél-tiroli régióhoz tartozik, lakosainak száma 35 ezer, túlnyomórészt németajkúak, de fél százaléknyian még a ladin nyelvet beszélik. A város magas hegyek lábánál fekszik, éghajlata és történelme kedvező stb., stb. A Wikipédiából még ennél is többet lehet megtudni Meranóról (http://en.wikipedia.org/wiki/Merano), csak éppen a legfontosabbakat nem. Az viszont itt és most olvasható:

1. Ebben a városban született Gertrúd, meráni hercegnő, II. András király (1205–1235) felesége. Hazánkbéli tevékenységének egy igen nehezen olvasható drámát (Bánk bán) és egy ebből következően igen nehezen megtanulható érettségi tételt köszönhet a magyar nemzet. Mindezekből megállapítható: talán jobb lett volna Gertrúdot életben hagyni. A város igazi finnugor jelentősége azonban nem benne áll.

2. Merano, vagy ahogy németajkú lakosai nevezik: Meran ősi Habsburg-birtok. Régebben még nem volt annyira ősi, mint most, Velence meg is próbálta hát elragadni I. Miksa német-római császártól (1493–1519). A Kr. u. 1508. évben kezdődött a háború, melynek során 1514-ben az ellenérdekelt felek Merano várának falai alatt is csetepatéba bonyolódtak egymással. Az ütközetben a császár felfigyelt egy vitéz hadfira, a stíriai Wippachból származó Siegmund Herbersteinre.

A fiatal katona érdemei elismeréseként rövidesen kapcsolatba került az udvarral, az uralkodói tanács tagja lett. 1516-ban kapta első diplomáciai megbízását: a dán királynál járt. Hazafelé tartott éppen, midőn a futár egy újabb császári paranccsal rátalált: irány Moszkovia. A politikai körülmények később szükségessé tették, hogy még egyszer fölkeresse minden oroszok urát. Második útjára 1526-ban indult. Élményeit Rerum Moscoviticarum Commentarii című művében írta meg. Útleírása hihetetlenül népszerű lett Európában: a 16. század folyamán 6 latin, 5 német, 2 olasz, 1 angol és egy nem teljes cseh kiadása jelent meg.

Herberstein műve tele van finnugor vonatkozású híradásokkal. Moszkoviát és szomszédait ismertetve lényegében minden finnugor népről és az északi szamojédokról is megemlékezik. A balti finn területek közül említi Karjala és Livónia földjét, és olvashatunk arról, hogy a beloozeróiaknak saját nyelvük is van (ami nyilván finnugor lehetett). A Volga-vidék leírását olvasva a mordvinokkal és a cseremiszekkel találkozunk (utóbbiak között az udmurtokat is sejthetjük). A Permi Föld is kétszer szerepel Moszkovia birtokainak ismertetésében. A Jugriába vezető út a tundra déli peremterületein halad, ezért leírást kapunk a szamojédokról is. A moszkvai udvarban Herberstein értesült a Kazany elleni 1523-as hadjárat eseményeiről és a cseremiszek hadi tetteiről is, Grigorij Isztoma orosz diplomata pedig a lappföldi átkelés viszontagságairól és a lappok életéről tájékoztatta Ferdinánd követét.

Herberstein műve több magyar közkönyvtárban is elérhető, finnugor vonatkozásait lásd a http://finnugor.elte.hu/forrasok/herbersteinindex.htm címen.

Ha a meráni csata nem lett volna, talán még most sem tudjuk, hogy kik azok a finnugorok (s köztük kik vagyunk mi).

2008. június 25., szerda

Az anyanyelv napja Szaranszkban

A Mordvin Köztársaságban (Orosz Föderáció) április 16-án ünneplik az anyanyelv napját, amelyet talán az anyanyelvek napjának is nevezhetnénk, gondolva a közösség, legalábbis a kisebbségi mordvin, tatár stb. közösségek két- vagy többnyelvűségére. Különösen érdekes a helyzet a mordvinok esetében, akiknél a többnyelvűség jelentheti például a két mordvin nyelv (a moksa és az erza) és emellett az orosz ismeretét. Tudni kell, hogy a két mordvin nyelv között bizonyos fokú kölcsönös érthetőség van (hogy mekkora, arról azonban megoszlanak a vélemények).

A fővárosban, Szaranszkban díjátadó gála és koncert kapcsolódott az ünnephez. Mindennek a színhelye az orosz színház volt (amelyet az új, nemzetiként titulált színház megépítése óta neveznek így a mordvinok).

Az anyanyelv napját Rjabov születésének napján rendezik meg immár 18 éve. Rjabov az első erza-mordvin származású nyelvész volt, akit a 30-as évek sztálini terrorja kivégezett sok más (mordvin) értelmiségivel együtt.

Az ünnepség kicsit visszás volt abból a szempontból, hogy a műsorvezetők bár mordvin (erza) népviseletben jelentek meg a színpadon , a kötelező erza/moksa köszöntés után végig oroszul beszéltek, és a műsor során a felszólalók nagy része is az orosz nyelvet használta. Még az anyanyelv fontosságáról írott fogalmazásukért kitüntetett diákokhoz is oroszul fordultak a díjat átadók, kivéve a bölcsészkar dékánját, akik választékos stílusban, erza nyelven mondott köszönetet ezeknek a diákoknak.

A sok fellépő közül az egyik legnagyobb sikert az a fiú (Vitalij Arjutkin) aratta, aki moksa nyelven énekelt rapszámot. Lassanként itt is kezdik felismerni, hogy a fiatalokhoz valószínűleg a modern világ műfajain keresztül lehet a legjobban közelíteni. Míg a régi paraszti életről szóló regényeket nem olvassák nagy lelkesedéssel, a Csiliszema című folyóiratban közölt viccek, vagy a divatos zenei stílusokhoz igazodó dalok közelebb állnak hozzájuk, és fontos, hogy ezek ne csak oroszul legyenek elérhetők a számukra.

Álljon itt egy részlet az elhangzott dalból és egy kép az énekes fiúról.

2008. június 23., hétfő

Szentivánéj

Szentivánéj az egyik legfontosabb ünnep az északi népeknél. A június 23-a és 24-e közötti éjjelre esik, ez az év legrövidebb és legvilágosabb éjszakája. A pogány természeti és földművelő népek számára éppen ez adta jelentőségét. Tulajdonképpen a karácsony párjának tekinthető. Fontos határpont volt a mezőgazdasági munkákban is: ekkor fejeződtek be a tavaszi munkák és
kezdődtek a nyári munkák, pontosabban a szénakaszálás.

Az ünnep nem kifejezetten a finnugor népekre jellemző, fontos szerepe volt a kelta, germán és szláv népeknél is. Mi több, még az ünneplés módja is hasonló vonásokat mutat: fontos szerepe van benne a máglyagyújtásnak. A szokás ma is megvan Írországban (Oiche Fheile Eoghain avagy Bonfire Night, ill. Saint John's Eve) és Skandináviában (Midsommar vagy Sankthans). Az ünnep neve az oroszoknál Иван Купала (Ivan Kupala), mely Szent Iván és a pogány szláv nyáristen, Kupala nevének összekapcsolásából keletkezett. A hiedelem szerint ilyenkor aktívabbak a tündérek, boszorkányok és hasonló lények (l. Shakespeare Szentivánéji álom c. darabját).

Ma Finnországban és a skandináv államokban a Szentivánéjt (Johannus) a június 20. és 26. közé eső szombaton ünneplik. Régi szokás, hogy reggel az ajtó két oldalára egy-egy nyírfacsemetét állítanak (Juhannuskoivu), este pedig vízparton vagy tavon hatalmas máglyát (Johannuskokko) gyújtanak.

Az észtek is máglyát gyújtanak, de nem olyan hatalmasakat, mint a finnek: az ünnep fontos része a máglya átugrása. Az észtek számára ma már az ünnep (Jaanipäev -- Szent Iván napja, Jaaniõhtu -- Szentivánéj) szorosan összekapcsolódik a győzelemünneppel (Võidupüha): 1919 június 23-án az észt csapatok fontos győzelmet arattak a németek felett, ami fontos lépés volt a függetlenség elnyerése felé. A törvény szerint az állami zászlókat nem vonják le erre az éjszakára.

Az udmurtoknál is találunk hasonló ünnepet, a neve gyron bydton (szó szerint a 'szántás befejezése') vagy más területeken gerber (< gery ber 'eke-utó'), gužem juon 'nyárünnep, nyári ivás', kwarsur 'levél-sör' stb. Ez az ünnep időben nem volt annyira kötött, mint a nyugatabbra eső népeknél: akár július második felére is tolódhatott. Formája is radikálisan eltért: nem gyújtottak máglyát, hanem a közösségek közös (pogány) áldozásra, a jó termésért való imádkozásra és kásaevésre gyűltek össze. Jellegét tekintve sokkal közelebb áll a tatár Sabantuj ünnephez, mint a finnségi népek Szentivánéjéhez. Amiért mégis itt kell említeni a gerbert is, az az, hogy Udmurtiában hivatalos ünneppé vált, és elsősorban az udmurtok, ill. a mezőgazdaságból élő lakosság (túlnyomóan az udmurtok) ünnepe. Ezt az ünnepet általában június 10. és 26. között tartják, az egyes falvaknak, járásoknak saját ünnepségeik vannak, és minden évben más járás ad otthont a köztársasági ünnepnek.