2010. április 23., péntek

A komi–lív nyelvrokonságról és a sátáni játékmedvéről

Finnugor morzsák Evert Isbrand Ides úti jelentéséből

Evert (Eberhard) Isbrand Ides 1660-ban született az Elba torkolatának közelében fekvő Glückstadt városában, a közös német–dán irányítású Schleswig-Holsteinben. Valószínűleg holland származású volt. 1677-től orosz kereskedelmi ügyletekkel foglalkozott. 1687-től bizonyosan Oroszországban élt, Moszkvában háza és birtoka volt. Hollandiában is járt, ahol kapcsolatba került Nicolaes Witsennel, az amszterdami polgármesterrel, híres hajóépítővel, kereskedővel és utazóval. Megismerkedésük talán Witsen feleségének családja révén történhetett, mivel Catharina de Hochepiede rokonsága is érdekelt volt a balti-tengeri és moszkvai kereskedelemben. Witsen barátjának nevezi Idest, akinek úti jelentését ő szerkesztette meg és készítette elő a kiadásra. Kapcsolatukat akár a Hollandiába látogató orosz uralkodó, Nagy Péter cár is egyengethette, aki mindkettőjüket ismerte.

I. Péter Moszkvában szeretett külföldi barátai társaságában mulatozni. 1691 márciusában például skót származású tábornoka, Patrick Gordon társaságában Idesnél ebédeltek. Feljegyzésekből tudjuk, hogy a cár és a holland kereskedő különböző fogadásokon is találkoztak. Az ilyen alkalmakat felhasználva tisztázhatták közös érdekeiket: Isbrand Ides kereskedelmi ügyletei intézésére Kínába szeretett volna utazni, a cár pedig diplomáciai küldöttséget kívánt ugyanoda meneszteni. Így aztán a holland üzletember az orosz állam követeként indult Kínába, 1692-ben.

A hosszú úton Ides útitársa volt Adam Brand lübecki kereskedő is. Mindketten naplót vezettek. A hamarosan kinyomtatott beszámolók nagy érdeklődést keltettek Európában. Nicolaes Witsen a Noord en Oost Tartarye című munkája második, bővített kiadásába (Amszterdam, 1705.) jelentős részeket emelt át Idestől. Ez a mű annyira ismertté vált, hogy miatta majdnem feledésbe merült az oroszországi utazásról beszámoló két eredeti jelentés.

Ides és Brand a zürjén és obi-ugor területeken át haladt Kína felé. Álljon itt két elgondolkodtató apróság Ides beszámolójából!

Az első a komi–lív (vagy talán komi–észt?) nyelvrokonság felismeréséről számol be. Ha ezt Zsirai Miklós ismerte volna, biztos fölveszi kutatástörténeti áttekintésébe (Finnugor nyelvrokonságunk. Bp. 1937., reprint 1994. 474–582.).

„Megérkezés a zürjének földjére, avagy Voloszty-Uzsgába. Onnan (Szolvicsegodszkból) április elsején jöttem el, és még aznap megérkeztem a zürjének földjére, vagyis Voloszty-Uzsgába. Az emberek itt olyan nyelven beszélnek, amelyben semmi közös nincs a moszkvaival, inkább Lívland német nyelvéhez áll közel; egy-két útitársam, akik ismerték ezt a nyelvet, sokat megértettek a helyi nyelvjárásból.”

A második hír az óraszerkezettel működő játékmedve által kiváltott rémületről szól:

„Az osztják bálványok neve és a nürnbergi játékkal kapcsolatos epizód. Isteneiket sátánnak nevezik, és igazat szólva, joggal nevezik úgy. Egyszer néhány osztják jött fel hozzám a hajóra, halat hoztak, hogy eladják. Egyik szolgámnak volt egy nürnbergi játékszerkezete, egy felhúzható medve. Ha felhúzták, a medve dobolt, ingatta a fejét és kimeresztette a szemét. Felhúzták, hogy elkezdjen játszani. Amint ezt az osztjákok meglátták, azonnal elvégezték a minden hívő számára kötelező szertartásokat, teljes lendülettel táncra perdültek a (medve) tiszteletére, a fejüket ingatták, fütyültek és sziszegtek. Minden kétséget kizáróan igazi sátánnak tekintették a játékot, és azt mondták: »A mi sátánjaink ehhez képest micsodák? Ha nekünk ilyen sátánunk lenne, teleaggatnánk coboly- és feketeróka-prémmel.« Azt is megkérdezték, nem adnánk-e el nekik ezt a tárgyat, de én azt mondtam (a szolgáimnak): tegyék el, hogy ne adjunk alkalmat a további bálványimádásra.”

Evert Isbrand Ides és Adam Brand úti beszámolói a Vosztocsnaja Lityeratura című portálon olvashatók oroszul (az I betűnél). Korabeli kiadásuk:

  • Brand, Adam: Beschreibung der Chinesischen Reise welche vermittelst Einer Zarischen Gesandschaft durch Dero Ambassadeur, Herrn, Isbrand; Anno 1693, 1694 von Moskau, ueber gross Ustiga, Siberien Dauren und durch die Mongolischen Tartarey verrichtet worden. Hamburg, 1698.

  • Isbrand Ides, E.: Driejahrige Reize naar China, te Lande geden door den Moscovitischen Abgesant E. Isbrants Ides. Amszterdam, 1704.