A modernitás és a hagyomány találkozása néha nem várt eredménnyel jár. Az itt látható fénykép Észak-Udmurtiában, a Balezinói járásban készült. A néni a kezében egy fonott kosarat tart, melynek alapanyaga pillepalack. A néni a kiürült pillepalackot csíkokra vágja, és a hagyományos (eredetileg hánccsal, nyírkéreggel alkalmazott) technológiával kosarakat fon belőle, eladásukból egészíti ki nyugdíját. Az eljárás kétségtelenül praktikus és környezetvédelmi szempontból sem haszontalan, de a termék a hagyományos anyagokból készült társaihoz képest esztétikailag kevéssé értékelhető.Bár a kép egy hagyományos rönkházban készült, a háttérben megfigyelhető berendezések a városi kultúra hatását mutatják. A laminált bútorlapokból összeállított szekrény és az Oroszországszerte elterjedt, faliszőnyegként használt gépi perzsa mellett a szobanövény is az urbánus kultúra hatását tükrözi. Az olcsó gyári szövetből feltehetőleg házilag varrt egyszerű szabású hétköznapi házi viselet a falusi és városi kultúra sajátos, újszerű ötvözetét reprezentálja. (Ebből a szempontból érdemes felidézni a magyar otthonka műfaját – az itt bemutatott ruhadarab legalább nem nejlonból van.)
Bejegyzések
