NRVV 29. – Az elszabadult vitrin

Míg a múlt heti posztunkban a városszéli őslényparkot mutattuk be, addig ezen a héten a város szívében álló parkra, pontosabban az Ob és Irtis nevű, a táj jelenlegi faunáját dicsőítő szökőkút-kompozícióra összpontosítunk.

A park enyhén lejt, a szökőkútsorral elválasztott két sétány egy mesterséges sziklához, ill. az azon kialakított mesterséges vízeséshez vezet.

A sétány bejáratát két negyedkörívben meghajtott oszlopsor fogja közre.
A lekerekített elrendezést mintegy ellenpontozza az oszlopok merev szögletessége.

Már az oszlopsoron megjelennek a természeti motívumok,

igaz, itt még meglehetősen stilizált formában.

A minta megismétlődik a bejárat felett elhelyezett gömbök egyikén.
A gömb talán a Földgolyóra utal...

...amit megerősíteni látszik, hogy a párján már egy stilizált repülőgépet látunk
(az egyetlen technikai vívmány, amelyet a természeti tematikájú kompozíción fellelhetünk).

A kis szökőkutak oldalát halmotívumok díszítik, egy lépés a naturalista ábrázolás felé.

A vízesést körülvevő szobroknál már a részletekbe menő naturalista ábrázolással találkozunk,
kiegészítve némi hatásvadász zsánerkép, tekintetek kereszttüze, stb.

Mintha a nagyi vitrinjéből lépett volna ki ez a kompozíció:
porcelánfigura felnagyítva és bronzba öntve.

Az elgondolkodó jávor.

Sirályok keringenek a vízesés felett.

Némi eszmeiség (természetesen bagollyal) a legmagasabb ponton, a vízesés mögött:

Ott, hol hol az ősz Irtis az Obbal keveredik,
Ősi halmon túl város emelkedik.