Milyen magasan élnek a hegyi marik?

A hegyi marikról vagy hegyi cseremiszekről bizonyára sokan hallottak, ha más összefüggésben nem is, de a pentaton mari népdalokkal kapcsolatban könnyen beleütközhetünk ebbe a kifejezésbe. Lelki szemeink előtt megjelenhetnek az öszvéreikkel veszélyes hágókon átkelő marik, ám ha a térképre tekintünk, a Volga középső folyása mentén sehol nem találunk olyan magas hegyeket, amelyek ezen elképzelésünknek megfelelnének. A valóság kiábrándító: a hegyi marik nem hegyekben, hanem síkságon, de legjobb esetben is dombságon élnek. (Angol elnevezésük nem is Mountain Mari, hanem Hill Mari.) A nevüket onnan kapták, hogy a Volga bal partja lapos, míg a jobb partja, ahol ők élnek, meredek. Ám a magassága ott sem vészes, kb. akkora, mint a fenti képen, melyen a hegyi marik fővárosa, Kozmodemjanszk látképét csodálhatjuk meg.

Kozmodemjanszk igazi jelentőségét nem a hegyi marikkal kapcsolatos tényező, hanem az orosz irodalomban elfoglalt helye adja. Ilf és Petrov regényének, a Tizenkét széknek az egyik jelentős helyszíne. A regényben ugyan nem saját nevén, hanem Vaszjuki néven szerepel, de az útvonalból és a város leírásából Kozmodemjanszk azonosítható (habár e kétes dicsőségre a közeli Vaszilszurszk is pályázik). A regény egy legendás epizódja, a „bolygóközi sakk-kongresszus” zajlik itt. 1995 óta a városban a regény főhősének, a szélhámos Osztap Bendernek a tiszteletére Benderiana néven minden évben humorfesztivált tartanak. A helyi múzeum a hegyi mari kulturális hagyományok mellett éppen az Osztap Bender-tematikának szenteli a legnagyobb teret, a mellékelt ábra a Sört csak szakszervezeti tagok számára csapolunk legendás feliratot mutatja. (Igaz, ez nem Tizenkét székben, hanem az Aranyborjúban szerepel.)

A mariknak két irodalmi nyelvük van, a hegyi mari és a mezei mari. Azonban a köztársaság nyugati felén, de a Volga bal partján beszélt nyelvjárások közelebb állnak a hegyi marihoz, mint a mezeihez (az itt élőket egyébként erdei mariknak nevezik, habár erdő más mari területeken is jócskán akad). A két irodalmi nyelv egyébként kölcsönösen érthető, különbségük nem nagyobb, mint például a cseh és a szlovák közötti különbség.