Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek

A Balassi Kiadónál jelent meg Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek című gyűjteményes kötete. A könyv 13, korábban már megjelent tanulmány frissített, esetenként kiegészített változatát tartalmazza. Az eredeti közlések adatait a Könyvészeti tájékoztatás című fejezet tartalmazza (197–198.). A tanulmánygyűjtemény a kiadó Magyar őstörténeti könyvtár című sorozatának 24. köteteként jelent meg. (A megjelent kötetek felsorolását lásd a 199–200. oldalon.)

Vásáry István könyve igazi bestseller: az Élet és Irodalom 2008. május 16-ai számában (LII. évf./20.) közli a Balassi Könyvesbolt tízes sikerlistáját, ahol a kötet a 2. helyen található, csak Esterházy Péter: Semmi művészet című könyve előzi meg.

Két finnugor vonatkozás a kötetből:

1. Jugria/Jugra és a jugorok neve.
A Jugria-kérdés: „Ceterum censeo Iugriam esse delendam” (73–87.) című tanulmányában (80.) Vásáry István nem fogadja el Zsirai Miklós magyarázat, hogy a Jugra alak az onogur népnévből származna (lásd Zsirai: Jugria. 121–122.). Akár igaza is lehet...

Akkor honnan ered a Jugria/Jugra, jugor hely- és népnév? Olvassuk tovább a tanulmányt: „…a Jugra név *yugr, *yugur elemének … a yugur népnévből való eredeztetés[e] teljesen problémamentes.” (83.) A yugur népnév pedig az ujgur változata. Igen ám, de hogy kerülnek az ujgurok az Urál két oldalára, ahol az orosz krónikák szerint Jugra országa található, a jugor nép hazája?

Vásáry István szerint Kr. u. 840-ben, mikor a kirgizek megdöntötték az Ujgur Birodalmat, az ujgurok szétvándoroltak, s az egyik csoport az Aral-tótól északkeletre található Arali Kara-kum sivatag vidékére vándorolt (ezt Minorsky alapján feltételezi). Népnevük innen került északra, az erdőövezetbe (83–87.) Hát, mit mondjak? – merész… Lennének ellenérveim.

2. Nyelvrokonság ≠ néprokonság
A finnugristák szeretik hangsúlyozni a fenti címben szereplő tételt, arra hivatkozva, hogy ezt már Szinnyei József is felismerte. Ugyanakkor tudják, hogy nem minden finnugrista gondolkodott/gondolkodik hasonlóan. A Vámbéry és a magyar őstörténet (191–196.) című tanulmányában Vásáry István kiemeli Vámbéry józan őstörténeti meglátásait nyelvrokonság és néprokonság kapcsolatáról, a török nyelvi hatás másodlagosságáról, ugyanakkor a török kulturális hatás jelentőségéről. (Vásáry István más fórumokon is hangsúlyozza, hogy a magyar őstörténetnek a magyar nyelv finnugorsága csak egy apró részproblémája.)

Vásáry idézi Hunfalvy Pált 1883-ból: „…a nemzetek ethnikai eredetét az illető nyelv eredetével kell egynek tartani. Ugyde a nyelv támadására egy helyet kell elfogadni, a hol idegen hatásoktól menten és csak rokon hatásoktól környezve, határozott, többé el nem mosódható jellemre fejlődhetett.” (194–195., lásd Hunfalvy P.: Ugor vagy török-tatár eredetű-e a magyar nemzet? Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből XI/I [1882], Budapest, 1883. 35.)
Ugyan fogalmam sincs, hogy a második mondat mit jelent, de elég az első is, hogy egyetértsek Vásáryval: „Vaskos tévedés!” (195.) Mindenkinek jobb, ha ezt a Hunfalvy-szösszenetet a továbbiakban nem idézgetjük…