2008. augusztus 2., szombat

Saaremaai keringő

Saaremaa (szó szerint: szigetfölde) Észtország legnagyobb szigete. Területe 2637 négyzetkilométer (kissé nagyobb, mint Nógrád megye), legnagyobb magassága 56 méter. Északi partjainál magas mészkőfalakat találunk, déli partjai viszont laposak, és itt a tenger is meglehetősen sekély, akár többszáz métert is sétálhatunk a bokáig érő vízben.

A csendes, de természeti szépségekben bővelkedő sziget hasonló kultusznak örvend Észtországban, mint nálunk a Balaton. Ha megkérdezünk egy észtet, hogy hova érdemes ellátogatnunk hazájában, Saaremaa-t minden bizonnyal javasolni fogja. Az itt bemutatott, igen népszerű dal szintén hozzájárult a sziget kultuszához.

Szerzője Raimond Valgre, a fiatalon elhúnyt, de legendássá vált zeneszerző. Előadója Georg Ots észt operaénekes.

Seal laupäevaõhtuselt lõhnavad kased,
kui nendesse vajutad hõõguva näo.
Ja pühapäev hinges sind uskuda laseb,
et õnne vaid kauguses kukuvad käod.
Oh, keeruta, lennuta, linalakk-neidu,
kel silmist nii kelmikalt sädemeid lööb!
Ei sellist küll maailmas kusagil leidu,
kui Saaremaa heinamaal juunikuu ööl.

Ning hämaras toomepuu lumena valev
on sinule hõiskavaid ööbikuid täis.
Miks muidu su huuled ja õhetav pale
nii õunapuu õiele sarnane näib!
Oh, keeruta, lennuta...

Oi, Saaremaa niitude kastesed süled,
öövaikuses lauludest helisev nurm!
On pilvedest helendav taevas su üle
ja kirgliku suudluse esmane hurm.
Oh, keeruta, lennuta...

Just sellisel heinamaal peamegi pidu,
kus hämarik koidule ulatab käe.
On kõikide mõtteid ja toiminguid sidund
se tööde ning rõõmude küllane päev.
Oh, keeruta, kudruta, kavalat juttu
kuldtärniga nooruke sõjamees sa.
Me ööd on nii valged ja kuluvad ruttu,
et linalakk-neidu sa püüda ei saa.




Ott szombat este illatoznak a nyírfák
hel beléjük mélyeszted égő arcod.
És a vasárnap lélekben elhiteti veled,
hogy szerencsét csak messze kakukkolnak a kakukkok.
Ó pörögj, repülj, leszőke kisasszony,
kinek szeméből oly ravaszkás sugarak áradnak!
A világon bíz sehol nem taléálni olyat,
Mint a saaremaai kaszáló június éjjel.

És a szürkületben a zelnice hóként fehérlő,
neked daloló csalogányokkal van tele.
Miért tűnik az ajkad és a ragyogó arcod
annyira almafavirághoz hasonlónak?
Ó, pörögj...

Ó Saaremaa rétjeinek harmatos ölei,
éjjeli csendben daloktól rezgő fű!
Felhőktől világos feletted az ég
és a szenvedélyes csók első csodája!
Ó, pörögj...

Épp ilyen kaszálón tartunk ünnepet,
ahol a szürkület hajnalnak nyújt kezet.
Mindenkinek összekapcsolta gondolatait és tetteit
ez a munkában és örömben bővelkedő nap.

Ó, pörögj, búgj ügyes történetet,
te arancsillagos fiatal katona.
Az éjjeleink oly világosak és gyorsan elmúlnak,
hogy nem tudod a lenhajú lányt megkapni.



(Köszönjük Anu Kippasto-nak, hogy a fordítást ellenőrizte.)

1 megjegyzés:

János írta...

Csodálatos vers, csodálatos dal, csodálatos énekes.