Kuraj és italmasz

Kuraj és italmasz. Néprajzi terepmunka a baskortosztáni udmurtok között.

- Dobó Attila, Mácsai Boglárka, Nagy Zoltán és Szamonek Vera fotókiállítása -

Két virág: két szimbólum. A kuraj Baskortosztán nemzeti szimbóluma: hét szirma hét etnikum együttélését jelképezi; az italmasz pedig a hét etnikum egyikének, az udmurtoknak a jelképe. Fotókiállításunk róluk, az észak-baskortosztani udmurtok falvairól, életéről, vallásáról, mindennapjairól szól, illetve arról, amit ebből terepmunkánk alatt számunkra is láthatóvá tettek.

A kiállítás tematikus fotócsoportjai, térbeli elrendezése egy képzeletbeli, ideáltipikus település szerkezetét képezik le, amit – mint általában az általunk látott falvakat – zömmel udmurtok, kisebb részben tatárok laknak. Három térbeli egység, három koncentrikus kör együttese révén jelenik meg a kiállítás falujának, valamint lakóinak élete.

„A határban”: az első, s egyben legkülső kör fotói a falu közvetlen környezetét, a szántókat és legelőket, valamint az azok között megbúvó temetőket, áldozóhelyeket, s mecsetet mutatják be. A képeken a nyár végi hétköznapok gazdasági teendői mellett megjelennek az udmurt és a tatár vallásgyakorlat szent helyei, s feltárulnak a vallás és az etnikus identitás kapcsolatainak rejtett értelmezései. Megismerhetők a temetők és sírhelyek egyedi motívumai, s az udmurtok halottakkal történő rituális kapcsolattartásának, az elhunytak étellel és itallal való kínálásának jelei.

„A faluban”: e második térbeli egység a települést alkotó utcákat jeleníti meg. A társadalmi élet legkülönbözőbb formáinak nyilvános terei ezek, ahol a baskort állami szféra is látványosan megnyilvánul a gazdasági mutatók tábláinak elhelyezésében, háborús emlékművek gondozásában, valamint iskolák és könyvtárak jelenlétében. Ugyanakkor ezek azok a terek, ahol a néprajzosok ismeretségeket köthetnek, rövidebb beszélgetésbe kezdhetnek. Itt tárulnak fel a falu mint közösség gazdasági és társadalmi mozgásterei, szövevényes kapcsolatrendszerei.

„A házban”: kiállításunk harmadik, s egyben legbelső köre a családi és az intézményes szocializáció tereit jeleníti meg. A házakba belépve válnak közelebbivé a színes fa- és téglaházak tulajdonosaival kötött kapcsolatok, s a családi fotók révén pedig egyéni és családi élethelyzetek, sorsok bontakoznak ki. A családok életterét bemutató fotók mellett megjelenik az itt oly gyakori iskolai helytörténeti múzeum belső tere is, annak kötelező hármas tagolódásával, a múlt különböző olvasataival: az udmurtok etno-históriája berendezett népies szobabelsőben, az iskola intézményes múltja a kiállított tablókban, és a szovjet-orosz állami történelem kiragadott korszakai a háborús emlékkiállításban. Az iskolai múzeumok szerkezete az etnikus identitás, a baskortosztáni, s az oroszországi lét egymásba fonódó, államilag konstruált értelmezéseit kínálják fel az ottani múzeumok és a jelenlegi kiállítás látogatóinak.

A kiállítás koncentrikus körei olyanok, akár e többes identitás gyűrűi. Jól észlelhetőek és megkülönböztethetőek, noha határvonalaik nem válnak el élesen egymástól. Emellett „a határ”, „a falu” s „a ház” nemcsak a baskortosztani udmurtok világának egy-egy rétegét képviselik, hanem a néprajzosok számára elérhető megismerés folyamatának, a kultúra megismerésének egy-egy állomását is.

(Baskortosztán (régi nevén Baskíria) az Orosz Föderáció tagállama. A lakosságot alkotó hét legnagyobb etnikum az orosz ,a baskír,a tatár, a csuvas, a mari, a mordvin és az udmurt. Északi területein zömében törökös nyelvű tatárok és finnugor nyelvű udmurtok élnek. Baskortosztán össznépessége: 4.104.336 fő, amiből tatár 990.702 fő (Oroszországban összesen 5.572 ezer tatár él), udmurt mindössze 22.625 fő (Oroszországban összesen 639.906 udmurt él).

A kiállítás megtekinthető: Nagyatádi Városi Múzeum, Nagyatád, Széchenyi tér 2., hétköznap 9-12, ill. 13-16 óráig (január 31-ig).