A feltárt leletek különböző korokra datálhatóak, s ebből arra következtettek a régészek, hogy már a XIV. századtól kezdve egészen a XIX. századig folyamatosan emberek lakták ezt a területet. A képeken jól felismerhetőek a faházak falai, kerítései, sőt, azt sem nehéz belátnunk, hogy a bal oldali felvétel kapubejáratot, a jobb oldali pedig szennyvízelvezető vályúszerűséget ábrázol. A házak körvonalait sejtetni engedő, impozáns leletek mellett azonban számos apró használati tárgyra – szúró-, vágóeszközökre, fésűkre, gyermekjátékokra, bálványszerű faragványokra – is bukkantak a régészek, ezeket vehetjük szemügyre a bal alsó fotón. A vele szemközti felvételen látható nyírkéregdarab pedig ornamentikájával hívta fel magára a régészek figyelmét: az obi-ugoroknál jobbára a szögletes díszítőmotívumok az elterjedtek, így az itt látható lekerekített, íves mintázat valószínűleg valamely déli nép hatásáról tanúskodik.
A régészeti feltárásokat különösen izgalmassá teszi, hogy a település feltehetően azonos a hanti hősénekekben szereplő Aj wossal, azaz 'Kisvárossal'. A hősénekek szerint az itt élő ún. Búvármadár nemzetséget megtámadta az ellenség, és egyedül Búvármadár hős maradt csak életben: az ő későbbi utódai népesítették be aztán újra Aj wost.
(Felvételek: Sipos Mária, Kováts Zsófia, Asztalos Erika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése