Finnugor gyanúnkat csak erősíti, hogy az utóbbi években Magyarországon is felbukkant a Télapó. Egy Fejér megyei községben, Nagykarácsonyban lakik, nyilatkozata szerint korábban pedagógus volt. Még korábban pedig nyilván rénszarvaspásztor, de ezt nem említette, hiszen mindnyájan tudjuk.
Ezek után csodálkozva tapasztaljuk, hogy a finnugor mitológiában nyoma sincs olyan szereplőnek, akinek az lenne a legfőbb dolga, hogy rénszarvasszánon utazva ajándékot (sokat) hozzon nekünk. Vannak ugyan mindenféle öregemberek mint Ukko, Juma, Mir-Szuszne-Hum stb., de ők demiurgoszok: a világ teremtésében, majd ellenőrzésében, irányításában visznek fontos szerepet, ajándékosztásra nincs idejük. Előfordul rénszarvas is a finnugor mitológiában: a lappok ősapja, Mjandas rénszarvas volt. Befejezve tájékozódásunkat a Mitológiai Enciklopédiában (I-II. Bp. 1988.), megállapíthatjuk, hogy a Télapó más népek találmánya. Az interneten tájékozódva több helyen is olvashatunk eme kedves öregúrról (pl. http://www.unnep.eu/nepi-unnepek/mikulas-vagy-telapo.html),
és megismerkedhetünk a Télapó és a köréje szövődött hagyomány eredetével.
Ezután joggal merül föl bennünk a kérdés: hogyan kapcsolódott össze a Télapó-hagyomány a Lappfölddel? Talán ügyes finn marketingfogásról van szó? Először azt kell megvizsgálnunk, hogyan került a rénszarvas a mesébe. A Jelképtár (szerzők: Hoppál Mihály, Jankovics Marcell, Nagy András, Szemadám György, Bp. 1990.) Szarvas címszavát elolvasva elcsodálkozhatunk, hogy milyen sok hiedelem és mennyi szimbolikus jelentés kapcsolódik a szarvashoz. (Jankovics Marcell önálló könyvet is szentelt a szarvas szimbolikájának: A szarvas könyve. Debrecen, 2004.) Finnugor vonulata ennek a tág jelentéskörnek, hogy a magyarság eredetmondájában is szarvas szerepel, s a két vadász által űzött szarvas történetét Johan Turi, lapp pásztor is megörökítette könyvében (A lappok élete. Bp. 1983.). Jankovics Marcell műveiből azt is megtudhatjuk, hogy ez a szarvas feltehetőleg rénszarvas volt, és a szarvas a téli napfordulóhoz is köthető jelkép.
Mivel eredendően a Télapó nem a jóságos Miklós püspök – Szent Miklós –, hanem egy félelmetes, kormos képű igazságosztó rém, joggal gondolhatjuk, hogy személye eredetileg a téli napfordulóhoz kötődött, rémes alakja a télelőn meghosszabbodó éjszakákban kezdte titokzatos és félelmetes tevékenységét. A Télapó és a rénszarvasok összekapcsolódása ezért logikusnak tűnik, a Télapó-ünnep megjelenésének idején azonban még nem jellemző. A Télapót a 19. század óta azonosítják Szent Miklóssal. Az is megfigyelhető, hogy a 20. század első felében még a Télapót a mennyországban trónoló bácsiként ábrázolták, segítői pedig az angyalok vagy krampuszok voltak. A viszonylag fiatal Télapó-ünnepkör tehát úgyszólván a szemünk láttára fejlődik, alakul. (Lásd még: http://mikulas.lap.hu/)
A 20. század közepe táján jelent meg az az elképzelés, hogy a Télapó Lappföldön lakik, és szánját rénszarvasok húzzák. Ma már nehéz lenne megállapítani, kinek vagy kiknek a fejéből pattant ki az ötlet, elterjedésében azonban a modern tömegkommunikáció nagy szerepet játszott. Én úgy tippelem, hogy valahol Nyugat-Európában bukkanhatott fel az ötlet, hiszen Európa azon felének voltak kapcsolatai a Skandináv országokkal és benne a Lappfölddel. A gyerekek elkezdtek leveleket írogatni a Télapónak, Lappföldre. Egy idő után a finn posta megválaszolta ezeket a leveleket, s világhódító útjára indult a finn Télapó, vagyis Joulupukki. Természetesen az interneten is elérhető, íme néhány kontakt:
http://www.joulupukki.fi/
http://www.santatelevision.com/joulupukki/
http://www.finland.de/santaclaus/
A finn posta ötlete egy különös jelenségre irányítja figyelmünket: az elmúlt évtizedekben a népszokások, a népi kultúra fejlődését immár kereskedelmi célú kezdeményezések irányítják.
A finn példa ragadós volt: a magyar posta bevezette a karácsonyi bélyegzést: külön díj ellenében ráütik a levelekre és képeslapokra Nagykarácsony bélyegzőjét. A település kapott a lehetőségen, Karácsonyfalva fejlődésnek indult, és már egy Disneyland-szerű szórakoztatóközpontot terveznek a falu határába.
A Télapó-ünnepkörnek tehát eredeti formájában (lásd a kormos képű igazságosztó rémet feljebb) semmi köze nem volt a finnugorokhoz. A Lappföld és a rénszarvas csak később kapcsolódott a Télapó-hiedelmekhez. A fejlődés azonban nem áll meg, immár újabb ősi finnugor területek is részt vesznek a Télapó-kultuszban. Egész pontosan annak orosz változatában. A dús szakállú orosz Télapó neve: Gyed Moroz, vagyis Jég/Fagy-apó (nem keverendő össze a gyér szakállú Ho apóval, a vietnami kommunisták legendás vezérével). Egy-két vonásában eltér a nálunk megszokott Télapótól, pl. ruhája kék, a kísérője Sznyegurocska (Hópelyhecske) stb.(Lásd: http://www.unnep.eu/index.php?option=com_content&task=view&id=289&Itemid=47)
Nos ez az orosz Télapó a marketingszakemberek döntése alapján Velikij Usztyugban lakik, abban a nevezetes városban, ahol Permi Szent István született, s amelynek feltehetőleg zürjén őslakossága lehetett! Vagyis a finn Joulupukki és a nagykarácsonyi fehér szakállú magyar pedagógus egy zürjén testvért kapott (Gyed Moroz honlapja: http://www.vologda.ru/dedmoroz/) A város honlapja szerint 2007. január 8-án a Télapót személyesen fölkereste Vlagyimir Putyin, Oroszország (talán finnugor származású) elnöke (most miniszterelnöke): http://www.v-ustug.ru/news/?id=190
Zárjuk a finnugor Télapóról írott eszmefuttatásunkat néhány szép felvétellel a téli Usztyugról. Mindenkinek sok szép ajándékot kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése