Mint arról a belinkelt helyen is szó esik, előfordulhat az, hogy egy új nyelvet sorolnak egy nyelvcsaládba. Ez a poszt is egy ilyen eseményről szól. Az uráli nyelvek családja ugyan nem bővült, de egy olyan, korábban rokontalannak tartott nyelv tűnik megtalálni a rokonságát, mely uráli nyelvekkel is érintkezik. A ket nyelvről van szó, melyet a Jenyiszej felső és középső folyásánál beszélnek. A ket az uráli nyelvek közül a keleti hantival és a szelkuppal érintkezik. Ezek a csoportok néprajzilag annyira hasonlítanak, hogy a korai szakirodalom egyaránt osztjáknak nevezte őket: a keteket a jenyiszeji osztjáknak, a szölkupokat narimi osztjáknak vagy osztják-szamojédnek, a tulajdonképpeni hantikat obi vagy jugriai osztjáknak.
Nos, a ketet sokáig próbálták rokonítani különböző nyelvekkel, sikertelenül. Legutóbb azonban egy Edward Vajda nevű (magyar származású, de magyarul folyékonyan nem beszélő) amerikai nyelvész amellett érvelt, hogy a ket az úgynevezett na-dene nyelvcsaládba tartozik. A na-dene két ágra bomlik, az egyik ága a tlingit nyelv, a másik ágába az ejak nyelv (melynek utolsó beszélője éppen idén húnyt el) és az atapaszka nyelvek (mely így önmagában is Észak-Amerika második legnagyobb nyelvcsaládja, ill. az első, ha Mexikó már nem számítjuk ide), az ide tartozó 31 nyelvet Alaszkában, Kelet-Kanadában, Washington és Oregon állam partjainál, ill. az Egyesült Államok déli részén, a mexikói határ közelében beszélik (néhány közülük ismertebb, mint például a navajo vagy az apacs).
Vajda érvelését a nyelvészek közössége jól fogadta, február végén a lipcsei Max Planck Intézet külön szimpóziumot szervezett a témának. Akit érdekelnek Vajda érvei, itt olvashatja el őket. A felfedezés jelentőségét sokak szemében az adja, hogy először sikerült nyelvi kapcsolatot kimutatni a Bering-szoros két oldalán élő népek között. Már régen köztudott, hogy Amerika a Bering-szoroson keresztül települt be, de ennek nyelvi nyomát eddig nem sikerült kimutatni.
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Kurzóriusan átolvastam az érvelését, s kellemesen csalódtam. Bár publikációs (elsősorban recenziós) jegyzéke alapján tipikus olyan mindenhez (vagyis igazán semmihez sem) értő amerikai nyelvész benyomását keltette (volt ott minden, bantutól, kínain át a baszkig meg indián nyelvekig), cikke - legalábbis módszertanilag - komolynak tűnik. Az engem kissé zavar, hogy egyelőre se a proto-jenyiszeji, se a proto-na-dene nincs rendesen rekonstruálva s úgy hasonlítgat össze, de a felmutatott morfológiai egyezések és egész hangtörvénynek tűnő jelenségek összessége igen impresszív. Persze valódi értékét csak a ketológusok meg a na-dene-ológusok tudják megítélni, akik a nyelvi adatokat is le tudják ellenőrízni. Az azonban bizonyos, hogy jóval figyelemreméltóbb munka, mint ameddig orosz meg amerikai "nyelvészektől" lehetett látni, akik mindent összevetettek minden létező dologgal.
Mindenesetre, ha igaza lenne, az több szempontból is fontos lenne.
1) Ez lenne messze a legidősebb nyelvcsalád.
2) Világosan megmutatná, hogy a hagyományos módszerek nagy időbeli távolságok esetén is alkalmazhatóak. A nosztratikusok és hasonló ködevők kedvenc érve, hogy nagy időbeli távolság esetén más módszereket kellene alkalmazni (a kling-klang etimológiákat, persze), aminek eddig se lehetett látni az elméleti indokát, de itt gyakorlatilag is cáfolva lenne. Kíváncsi vagyok a fejleményekre.
És a kedvencem az volt a publikációs jegyzékében, hogy a Journal of Indo-European Studiest következetesen Journal of Indo-European Linguisticsnek hívta...
A cikk írása előtt komolyan gondolkodtam, hogy mennyire írhatok erről mint tényről, ill. mennyire kellene távolságot tartanom. Végül arra jutottam, hogy ha annyi szaktekintély érzi meggyőzőnek, akkor megengedhetem magamnak, hogy egy ismeretterjesztő blogban ne beszéljek fenntartásokkal arról, amit a hozzá inkább értők elfogadnak.
Engem az igei prefixumokról írottak inkább elbizonytalanítottak, hiszen ennyi idő alatt a morfológiának (is) hatalmas változásokon kellett keresztülmennie, a nagyfokú hasonlóság gyanús (ti. miért nem változott meg?). Igaz, a hasonlóság ebben az esetben olyan, hogy a véletlen aligha játszhatott szerepet. A morfológiai elemek alaki egyezése azonban végképp meggyőző. Én mindenesetre előre vettem volna az azonosítható etimológiákat, ill. a megfigyelhető hangmegfeleléseket, és csak ezután mutattam volna be a grammatikai egyezéseket, mint a feltételezett rokonságot megerősítő vonásokat.
Az időbeli korált szerintem főleg az azonosítható etimológiákra vonatkozik, amely a szókincs "felezési ideje" (schwadesh-kacsintás) miatt törvényszerű korlátokat szab. Ebben az esetben a bizonyítás főleg a grammatikára épül, de ez csak olyan esetekben használható, ahol a nyelv morfológiája igen összetett. (Bár az uráli nyelveket is ilyeneknek szokás mondani, ezek morfológiájának bonyolultsága közel sem lenne elég egy hasonló bizonyításra.) Az idő kitolása tehát csak néhány speciális esetben lehetséges, a nyelvek összességére nézve nem.
Egy friss (?) hír:
http://www.nyest.hu/hirek/az-azsiai-es-amerikai-nyelvek-kapcsolata
http://www.firstscience.com/home/news/archaeology/new-book-chronicles-asia-north-america-language-link_87280.html
Megjegyzés küldése