Peter Simon Pallas a mordvinokról

Többször írtam már e helyen a finnugoroknál járt utazókról, felfedezőkről. Most is e téma körül forgolódunk, de ezúttal Sánta Péter szemináriumi beszámolóját bocsátom közre P. S. Pallasról és mordvin tárgyú megfigyeléseiről:

Peter Simon Pallas 1741. szeptember 22-én született Berlinben Simon Pallas orvosprofesszor fiaként. Tanulmányait kezdetben magántanároknál, később Halléban és Göttingenben folytatta. 1760-ban a leideni egyetemen szerezte meg a doktori fokozatát, 19 éves korában. Pallas zoológusként kezdte tudományos pályafutását, de 1766-ban II. Katalin cárnő Oroszországba invitálta, hogy a Szentpétervári Tudományos Akadémián professzorként dolgozzon. A meghívás és a kapott feladatok kitágították érdeklődési körét. 1768–1774 között különféle expedíciókban vett részt Oroszország középső tartományaiban, az Urál- és az Altaj-hegységben, Nyugat-Szibériában és a Bajkálontúl. Természettudományos megfigyelései mellett tanulmányozta a meglátogatott népek kultúráját és kutatta eredetüket is. Gyűjtését Szentpétervárott adta ki Reise durch verschiedene Provinzen des Russischen Reichs címmel. Művében átfogott több tudományterületet is, például a geológiát, ásványtant, zoológiát és botanikát. 1784–1815 között Pallas megírta a Flora Rossica-t, majd elkezdett dolgozni a Zoographica Rosso-Asiatica-n (1811–1831).

1793–1794 között újabb expedícióban vett részt. 1793 februárjában Szaratovig utazott, és a Volgán egészen Volgográdig hajózott le. A tavaszt ezen a területen töltötte, illetve ettől keletre. Augusztusban a Kaszpi-tengerig utazott, utána keresztülvágott a Kaukázus hegyein. Szeptemberben eljutott a Krím-félszigetig, majd a telet Szimferopolban töltötte. 1794 tavaszán a Krím-félszigetet tanulmányozta, júliusban pedig már a Dnyeper folyó mellékén járt. Szeptemberben tért vissza Szentpétervárra. Utazásait Bemerkungen auf einer Reise in die südlichen Statthaltenschaften in der Jahren 1793-1794 című művében adta közre. II. Katalin cárnő tudományos munkáját elismerve birtokot adományozott Szimferopolban a tudósnak, ahol Pallas 1810-ig élt. Ezt követően Sándor cár engedélyével elhagyta Oroszországot és visszatért Berlinbe. 1811. szeptember 8-án hunyt el.

Pallas e művében naplószerűen, napi pontossággal írja le útját Dél-Oroszországon keresztül. Könyve gazdagon illusztrált képekkel.

A Bemerkungen auf einer Reise in die südlichen Statthaltenschaften in der Jahren 1793–1794 felépítése:

I. kötet
Utazás Pétervártól Rjazanyig
Észrevételek és utazás a déli Volga mentén
Utazás Asztrahanytól a Kaukázus vonaláig
Észrevételek a Kaukázus hegyeiről

II. kötet
Utazás a Krímbe
Utazás a Don déli folyása mentén a Krím-félszigetig
Utazás az Ufától délre eső területekre
Utazás a Krím hegyeinek délkeleti tájain
Általános megfigyelések a Krím-félsziget lakóiról, életükről, és kultúrájukról

A mű finnugor vonatkozásai az I. kötetben találhatók.

P. S. Pallas 1793. április 4-én kísérőivel átkelt a Volgán. Ez alkalommal írt a mordvinokról: Megjegyzi, hogy most a Volga-folyón nincs jég, ami meglepő számára, mert a tél egészen a tavaszi hónapokig kitart Belső-Oroszországban. A folyón így csónakkal kel át. Zoológiai ismeretei alapján pontosan leírja az itt élő madárfajokat. Megfigyeléseket tesz a mordvin népviselettel és öltözködési kultúrával kapcsolatban, ami tájegységenként eltér egymástól. A nők és férfiak fehér vászoninget hordanak, amely gazdagon hímzett. Ruháik általában vörös, kék, sárga és fekete színekben készülnek. A nők fejviselete rendszerint lenből készült hosszú kendő, amit turbánszerűen megkötnek, míg más csoportoknál vászonsapkát hordanak. A fejdíszek díszítésére gyakran használnak ezüst pénzérméket, gyöngyöket, kagylókat. A nők nadrágot is viselnek, egyesek ingüket deréknál megkötik, míg mások nem, így az övék bokáig ér. A mordvin nők egyik sajátos viseletéről is említést tesz, a pulagaj nevű farkötényről. Ezt is gyöngyökkel és érmékkel díszítik.

Étkezési szokásaik: a kenyér kelt tésztából készül, amit otthon sütnek. Ismertek a különböző pirogok is, ezeket hússal töltik. A ló húsát is szívesen fogyasztják, amit szárítással és sózással tartósítanak. A halat úgyszintén szárítással, sózással és füstöléssel tartósítják. A tejből vajat, túrót és sajtot készítenek. A hitvilágukkal kapcsolatban Pallas szűkszavú, csupán azt említi meg, hogy a mordvinok pravoszlávok. Nem tesz megjegyzést a pogánykori istenségekkel kapcsolatban.

A mordvinok házasságkötéséről megemlíti, hogy közeli vérrokont nem szabad elvenniük, és a lányok férjhez adásánál szigorúan ragaszkodnak a születési rendhez, ami azt jelenti, hogy a nagyobbik leány férjhez adásáig a kisebbek házasságáról szó sem lehet. Gyakori volt a leányszöktetés. A fiúk csak akkor raboltak leányokat, ha barátaik is részt vettek az akcióban.

Eddig a dolgozat. Kiegészítésként érdemes megjegyezni, hogy a Pallas által közölt rajzok nagy segítséget jelentettek a néprajzosoknak és a régészeknek is. Ugyanis a kapcsolatot jelzik a 19–20. századi néprajzi gyűjtések és a régészeti leletek között. Általuk folyamatában lehet látni a mordvin viselet fejlődését az elmúlt ezer évben.