Megint Pallas

Két héttel ezelőtt nem tudtam bemutatni, hogyan is kapcsolják össze a Pallas-féle rajzok a finnugor divat évszázadait (lásd a Peter Simon Pallas a mordvinokról című írást). Én itt, a könyv a rajzokkal pedig másutt. Most viszont minden együtt van.

Íme a két ábra Pallastól – erza és moksa nő a 18. századból:

Erza nő

Moksa nő

Nagyítsunk ki néhány részletet!
Először az erza melldíszt látjuk: egy csatfibuláról (mordvin neve szjulgam) sugarasan szétágaznak a láncokra fűzött kisebb-nagyobb gyöngyök. Egyébként az is megfigyelhető, hogy ugyanolyan, csak kisebb „szjulgam a láncokkal” típusú diszt visel a nyakában is. Utána lássuk ugyanezt az ékszertípust a 8–11. századi Jelizavet-mihajlovói temetőből: a csatfibuláról láncok lógnak le, mindegyik végén kacsatalp alakú dísszel. Szjulgamok láncos csüngőkkel láthatók még melldíszként a moksa nő oldalnézeti képén is (fent).

Megfigyelendők a következő képpáron:
A moksa nő szalagokra függesztve szjulgamokat visel a ruháján. A szjulgam már a 3-4. századi ősmordvin régészeti leletegyüttesekben is megtalálható, nők és férfiak egyaránt hordták. Később kialakult a láncokkal-csüngőkkel díszített változata, de a lánc nélküli, egyszerű típusokat is tovább hordták. A második képen néhány darab Sztaroje Bagyikovo 7–9. századi temetőjéből.

Párhuzamba állítható a régészeti leletekkel a nyakon átvetett, és kétoldalt a mellkasra lelógó bőr- vagy textilszalag a végein csüngőkkel, amit szintén a moksák viseltek Pallas ábrái szerint. Ugyanilyen rendszerű az a lelet, ami a Jelizavet-mihajlovói (egyébként moksa) temető 116. sírjából került elő, csak az ősi ruhadíszen hosszabb láncokról lógtak lefelé a csüngők, mint ahogy az a 18. században divatban volt. (A képen a sírba eltemetett nő összes ékszere látható: pártája, nyakperece és az oldalszalagjai is.)

A női viselet ilyen archaizmusa igen ritka jelenség. A finnugor őstörténet kutatói számára megkönnyíti az egyes népek etnogenezisének nyomon követését.