2009. március 27., péntek

Finnugor városok/3: Novgorod

Novgorod a Volhov folyó két partján, az Ilmeny-tó közelében található, Oroszország északnyugati részén. Közigazgatási központ, a Novgorodi Terület székhelye. Lakosainak száma 215 000 fő. A város viharosan változatos történelmi időket átélve sokat megőrzött egykori nagyságából és dicsőségéből. Fénykorában „Nagy Novgorodnak”, „Novgorod Nagyságos Úrnak” emlegették a krónikák. Az óorosz állam Kijevvel majd Moszkvával vetélkedő hatalmi központja volt.

Létrejöttét (természetesen) a finnugoroknak (is) köszönheti.
Az orosz őskrónika (Poveszty vremennih let = Régmúlt idők krónikája) ezt írja a 6370. (= 862.) évnél:
„Azt mondták a ruszoknak a csúdok, a szlovének, a krivicsek meg a veszek: »Földünk nagy és bőven termő, de nincs rajta rend. Gyertek uralkodjatok és birtokoljatok bennünket.« És felkerekedett három testvér a nemzetségével és magukkal hozták valamennyi ruszt, és megérkeztek, és a legidősebb, Rurik Novgorodba ült be, a másik, Szineusz Beloozeróba, a harmadik, Truvor pedig Izborszkba. … A varégek ezekben a városokban jövevények, az őslakosok Novgorodban a szlovének, Polockban a krivicsek, Rosztovban a merják, Beloozeróban a veszek, Muromban a muromák, és mindezek fölött Rurik uralkodott.”
Akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot, írunk okos tanulmányokat arról, hogy ki volt Rurik, és egyáltalán létezett-e, vagy csak kitalált személy, az bizonyos, hogy a novgorodi fejedelemség megszervezésében a finnugorok vastagon benne voltak. A Rurikot és testvéreit behívó csúdok feltehetőleg a mai észtek elődei, míg a vesz népnév az orosz őskrónikában a karélok és vepszék elődnépességének elnevezése lehet. A keleti szlávok szlovén és krivics törzse a mai orosz népben él tovább.
Amint az idézett híradásból látszik, Novgorod megalapítása ugyan interetnikus akció volt, de a város közvetlen környezete az államalapítás idején a szlovén törzs lakóhelyének számított. Novgorod azonban a kereskedelmi lehetőségek, a balti finn és orosz ősnépesség együttműködése következtében olyan virágzó központtá vált, hogy a városban finnugor lakosság is megtelepedett. Erre vonatkozóan írásos bizonyítékaink is vannak. A város területén folyó régészeti feltárások során eddig kb. ezer nyírfakéregbe rótt kisebb-nagyobb szövegtöredék került elő. Ezek többsége orosz nyelvű, de van köztük karjalai nyelven írt szöveg is.
Novgorod városa a korai időkben három kisebb részre oszlott. Nevük: Nyerevszkij vég, Ljugyin vég és Szlavenszkij vég vagy Szlavno. Később elkülönült a Plotnyickij és a Zagorodszkij vég. A város központját a Kreml uralta. Egyes történészek a Nyerevszkij véget, mások a Ljugyin véget vélték a város finnugor negyedének. Elégséges információ hiányában e nézetek közül nem tudok választani. A karél nyelvű szöveget a Nyerevszkij végen találták, egy olyan udvarház közelében, amely valószínűleg a mindenkori karjalai adószedő hivatala lehetett. Erre a helyszínen talált többi karjalai vonatkozású, de nem karjalai nyelvű nyírfakéreg levél utal (minderről lásd: V. L. Janyin: Nyírfakéreg levelek üzenete. Bp.–Uzsgorod, 1980.).




A karjalai vonatkozású levelek nem feltétlenül bizonyítanak Novgorodban finnugor anyanyelvű lakosságot, de egy karjalai nyelvű ráolvasás már inkább. És a megtalált szöveg ilyen. A már idézett könyv így közli: „Háromsoros feliratot tartalmaz: Jumalanuoli tíz nimizsi nouli sze han oli omo bou jumola szougyni iohovi.” (85. l.)
Fordítása: „Az isten nyila (villáma) a te tíz neved. Az a nyíl istené. Az ítélkező isten küldi.” (uott.) A szöveget tartalmazó kéregdarab a 13. század közepéről származik. Így a karjalai a magyar után a második legrégebbi írásbeliséggel rendelkező finnugor nyelv.

(Mindkét kép V. L. Janyin idézett könyvéből való.)

Novgorodban tehát éltek olyan emberek, akik karjalai nyelven tudtak írni-olvasni. A fennmaradt ráolvasó szövegből következtetve a keresztény hit mellett ősi hiedelmeiket is követték. A városban lehetett valamiféle kultusza a finnugor hagyományoknak. Ezek együttélését valahogy olyanformán képzelem, mint napjaink emberének viszonyát a modern orvostudományhoz – tiszteletre méltók az eredményei, de azért ne feledkezzünk el a hagyományos módszerekről sem: kérdezzük csak meg a természetgyógyász véleményét is. Ezt a feltételezést nem csak erre az egyetlen adatra alapozom. Az orosz őskrónikában a 6538. (= 1071.) évnél ezt olvashatjuk:

„… egy novgorodi ember csúd földre ment egy varázslóhoz, jóslatot kért tőle. Az pedig szokása szerint elkezdte hívogatni az ördögöket a házába. A novgorodi annak a háznak a küszöbén ült, a varázsló dermedten feküdt és hirtelen rávágott az ördög. A varázsló felállt és azt mondta a novgorodinak: »Az istenek nem mernek idejönni, van rajtad valami, amitől ők félnek.« Az embernek eszébe jutott, hogy kereszt van rajta, és elment, és letette a keresztet a házon kívül. A varázsló ismét hívta az ördögöket. Az ördögök meg dobálva őt elmondták, amiért a novgorodi idejött. Azután a novgorodi megkérdezte a varázslótól: »Miért félnek az ördögök attól, akinek a keresztjét magunkon hordjuk?« Az pedig azt mondta: »Ez az égi isten jele, akitől a mi isteneink félnek.« A novgorodi meg azt mondta: »Milyenek a ti isteneitek, hol laknak?« A varázsló meg azt mondta: »A mélyben. Ábrázatuk fekete, szárnyuk, farkuk van; az égig is felszállnak, hogy meghallgassák a ti isteneiteket. Merthogy a ti isteneitek az égben vannak. Ha valaki meghal a ti embereitek közül, azt az égbe viszik, ha meg valaki a mieink közül hal meg, azt a mi isteneinkhez viszik, a mélybe.« Így is van: a bűnösök a pokolban vannak, az örökös kínokat várják, az igazak pedig az égi lakban lakoznak az angyalokkal.”

Persze a krónikaíró szerzetes végül a keresztény hitet hozta ki győztesnek, de álláspontja mit sem változtat azon a tényen, hogy egykor karjalai és csúd sámánok vállán (is) nyugodott a novgorodi nép lelki gondozásának terhe.

21 megjegyzés:

Fejes László írta...

"A Rurikot és testvéreit behívó csúdok feltehetőleg a mai észtek elődei" -- ez miből következik? A legnyugatibb település Izborszk, ami ma Oroszországban található, és korábban is Észtország legkeletibb határvidékén volt. Később az észtek még sokáig folytattak függetlenségi harcokat. Nekem úgy tűnik, hogy a csúdokat egy a Pejpusz-tótól keletre élt néppel azonosíthatjuk, akik talán a vótok elődei, talán kihaltak (ha egyáltalán el lehet őket különíteni egymástól ebben a korban). De akárhogy si, a leírtak alapján nekem sehogy sem illenek ide a mai észtek elődeinek tekinthető, a Pejpusztól nyugatra élő balti-finnek.

Az idézett szöveg nem tudom, mennyire hiteles. Nagyon szélsőséges keresztény álláspontot tükröz. Persze pusztán az a tény, hogy ilyen propagandára szükség volt, mutatja, hogy a sámánok (?) aktívan működtek.

nincs írta...

Ezen a helyen: http://finnugor.elte.hu/forrasok/novgorodfgrvonat.htm ezt olvastam: Novgorod a közvetlen környezetének uralmáért folytatott harcban egyre-másra ismeri meg a különböző balti finn etnikai csoportokat. A csúd népnév önálló használata visszaszorul a krónikában: mindig mellétársul valamilyen jelző vagy magyarázat. 1179-ben a csúdok ocsel nevű csoportját támadják meg a novgorodiak. A megtámadottak földjeiket elhagyván a tengerhez menekültek. 1212-ben a novgorodiak a csúdok ellen mentek, „kiknek torma volt a nevük”. A tormák elleni akció után a novgorodiak Medvefő városára támadtak. 1214-ben „Msztyiszlav fejedelem a novgorodiakkal a Csúdföldön át a tengerhez ment a csúd jerevák ellen”. Bevették Vorobiin „városát” is, amely a Harju tartományban található Varbola földvárával azonos. A megnevezett csúd csoportok az ocselek kivételével az észt tartományok lakóival azonosíthatók, orosz elnevezésük egyes települések, illetve a tartományok nevéből ered.
Ezt olvasván arra következtettem, hogy az észtek elődeit csúdoknak nevezték. Az idézett helyen lábjegyzetben ott van, hogy Torma település Vaiga tartományban található, a Peipusz-tótól nyugatra, a jerevák neve pedig feltehetőleg Järvamaa tartomány nevéből ered.

Hogy érted azt, hogy mennyire hiteles az idézett szöveg? Ez a hír abba a forráscsoportba tartozik, amely folklorisztikus beszámolókat tartalmaz a finnugor népekről. E híradások valószínűleg a beloozerói lázadást leverő adószedőtől, Jany Visaticstól származnak. Feltehetőleg annyi mindenképpen igaz lehet a tárgyalt hírből, hogy egyszer egy novgorodi ember elment egy csúd varázslóhoz. Hogy aztán mi történt köztük, az már kérdéses. Mindenesetre a híradás a finnugor mitológia bizonyos ismeretéről tanúskodik: az elhunytak ártani is képes szabadlelkét az alvilágba helyezni nem tévedés.

Fejes László írta...

"„Azt mondták a ruszoknak a csúdok, a szlovének, a krivicsek meg a veszek: »Földünk nagy és bőven termő, de nincs rajta rend. Gyertek uralkodjatok és birtokoljatok bennünket.«" -- Ehhez képest az észtként azonosítható csúdok nem igazán látszanak alávetni akaródni, amint az újonnan idézett szöveg is mutatja. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az észtek elődeit nem nevezhették csúdoknak, én úgy képzelem, hogy ez a balti-finnek, esetleg azok egy szűkebb csoportjának elnevezése volt. De a 862-ben csúdoknak nevezettek a leírás szerint nem a mai Észtország területén éltek, és lehet, h én vagyok tájékozatlan, de arról nem tudok, hogy Észtország területén uralkodtak volna a varégok (a keleti csücsköktől eltekintve). (Egyébként meg nagyon nem biztos, hogy a 12. század második felében ugyanazokat takarja a népnév, mint 300 évvel korábban.)

A "sámán"-szöveg hitelességét meg ott kérdőjelezném meg, hogy a varázsló éppen olyannak írja le az isteineiket, mint ahogy a keresztények az ördögöt elképzelik. Ebből arra következtetek, hogy egy keresztény adja a szájába a szöveget, azt bizonyítandó, hogy az ördöggel cimborál. (Ráadásul kevesebbet nyom egy kacsánál.)

nincs írta...

Valóban, a csúd egy gumifogalom, időről-időre más-más kisebb-nagyobb balti finn egység értendő alatta. A 862-es hírt én úgy értelmezem, hogy a Rurikot behívó csúdok azok a Novgorod környéki balti finnek (feltehetőleg észtek ők is), akik hamar eloroszosodtak. A csúd semmiképpen sem lehetett kizárólag a Peipusz-tótól keletre élő kisebb balti finn csoport.

A sámán szájába a krónikaíró szerzetes nyilván a saját szája íze szerint adta a szavakat.

Fejes László írta...

Hát, jó kérdés, hogy a Pejpusztól keletre élő balti-finneket nevezhetjük-e észteknek. Elég bizonytalan, hogy az észtekről mint nemzetről, sőt, mint népről mikortól kezdhetünk beszélni, ill. hogy milyen balti-finn törzseket tekinthetünk a mai észtek elődeinek. Én azért a Pejpusztól keletre nem mennék ebben, tekintve, hogy tudtommal a történeti források sosem kezelték a Pejpusztól keletre és nyugatra élő balt-finneket egy népként. (A csúd inkább több balti-finn törzs összefoglaló neve.)

Az azonban igaz lehet, hogy abban a korban nem volt élesebb identitásbeli határ a Pejpusz mentén, mint attól nyugatra a tartományok között.

A varázslóvval kapcsolatban meg kezdettől erre céloztam.

nincs írta...

Vajh mi lehet hiteles egy nem tudni mikor és miért írt szövegben?

Fejes László írta...

Kérdés, hogy a leghitelesebbnek tűnő forrás is lehet hamisítvány. Ha azonban a forrásban olyan motívum észlelhető, amely egy későbbi korban értelmezhető, akkor az mindenképpen hamisításra utal.

h031109 írta...

Hm. ezek szerint a "tíz" az karjalaiul is "tíz"? Furcsa.

Fejes László írta...

Nem, a '10' karjalaiul kümne vagy hasonló. Ez érdekes, nem tűntr fel, de ha így alaposabban nézem, több furcsa dolog is van benne. A mai finn megfelelők és jelentésük:

Jumalanuoli -- Jumalan nuoli 'isten nyila'
tíz -- ???
nimizsi -- nimesi 'neved'
nouli -- nuoli 'nyíl'
sze han -- sehän 'az bizony'
oli -- oli 'volt'
omo -- oma 'saját'
bou -- ???
jumola -- jumala 'isten'
szougyni -- *
iohovi -- **

Fordítása: „Az isten nyila (villáma) a te tíz neved. Az a nyíl istené. Az ítélkező isten küldi.”

* Talán az orosz суд 'bíróság' szóval függ össze, de fura, rejtélyes alak.
** A -vi végzódés megfelel egy egyes szám harmadik személyű, jelen idejű ige végződésének. A tövet nem ismerem fel, de talán a johta- 'visz, vezet' igével függ össze. Kíváncsi vagyok, Zegernyei rendelkezik e információkkal az olvasatot illetően...

Fejes László írta...

Megnéztem, a karjalaiban nem rövidült a '10' alakja, ugyanaz, mint a finnben: kümmenen. Bár feltételezem, hogy ez legalább a nyelvjárások egy részében [kümmenyen]-nek, esetleg [kümmenyeny]-nek hangzik.

nincs írta...

Eleinte nem értettem, hogy a könyvben a karjalai szöveg közlésében miért szerepel magyarul a tíz szó. Nos, szerintem azért, mert az számmal van kiírva. Éspedig a tíz egy függóleges vonal, fent mindkét oldalán egy-egy pöttyel (balról a 11. jel az első sorban).

h031109 írta...

Érdekes lenne ennek a rovásírásnak jobban utána menni. A magyar rovásírásról most ugyanis az a "hivatalos" álláspont, hogy reneszánszkori hamisítvány: http://irodalom.elte.hu/villanyspenot/index.php/0800:_A_sz%C3%A9kely_rov%C3%A1s%C3%ADr%C3%A1s_%C3%A9s_a_latin-magyar_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9 (Ez a Szegedy-Maszákék-féle új egyetemi tankönyv online változata.)

Fejes László írta...

Áááá! Nekem eszembe sem jutott elolvasni a szöveget, mert úgy gondoltam, biztos valami ismeretlen írással van. Mondjuk akárhogy is, de célszerűbb lett volna számmal átírni, vagy [tíz]-nek írni. Az is csak most tűnt fel, hogy a nUOli másodszorra nOUli alakban szerepel. Egyébként a görögből a korai orosz írás is átvette, hogy az [u]-t оу jelöli (ez látszik a соудь-ban is), tehát itt lehet [nuli] is az olvasat, és a боу is lehet [bu], bár ettől semmi nem lesz világosabb.

Előkerestem a könyvet, hát, ezt a fordítást eléggé kinyilatkoztatásszerűen közli. Engem azért érdekelne, mi lehet a megkérdőjelezett alakok magyarázata...

(Vicces a könyv fordítása, mert az orosz olvasó nyilván ért valamit az óorosz szövegekből, de a magyar olvasónak az éppolyan halandzsa lenen, mint az idézett karjalai.)

Fejes László írta...

Kedves h031109!

A rovásírásról majd tervezek posztolni az írásokról szóló sorozatban, éppen az idézett cikk alapján.

De amint veled párhuzamosan írtam: bár első pillantásra nem feltűnő, de ez az írás közönséges cirill, ráadásul elég jól olvasható...

h031109 írta...

Tényleg cirill, és én se olvastam el. :D Nagyon várom a rovásírásos posztot!

Fejes László írta...

Kedves h031109!

Ha már olvastad a belinkelt cikket, akkor sok újat ne várj a rovásírással kapcsolatban!

h031109 írta...

Ezt szomorúan hallom.

nincs írta...

A hasonmásban közölt, nyírfakéregre írt szöveg a katalógusokban a 292-es számmal szerepel. Könnyen elérhető ismertetése (hivatkozásokkal) itt található: http://www.aroundspb.ru/history/wricorela/gramota.php

nincs írta...

Pardon, az around és az spb között is pont van, tehát a helyes cím: http://www.around.spb.ru/history/wricorela/gramota.php

Unknown írta...

A 292-s számú nyírfakéreg értelmezéséről ld. http://www.kotikielenseura.fi/virittaja/hakemistot/jutut/vir99laakso.html . Többen elemezték az utóbbi években, de egyértelműen elfogadható értelmezés még nincs.

Fejes László írta...

Kedves Johanna, köszönjük a megjegyzést. Ezek szerint az olvasat igencsak bizonytalan. Igazán azon gondolkozom, hogy ha nyelvemléknek nevezhetjük is, nyelvtörténeti forrásnak aligha, legalábbis addig, amíg nem találunk egy többé-kevésbé elfogadhatónak tűnő olvasatot.