Vízcsepp – kortárs manysi líra magyarul

A Szegedi Egyetemi Kiadó és a Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó gondozásában nem mindennapi könyv látott napvilágot: Szvetlana Gyiniszlamova manysi költőnő Vízcsepp című verseskötete. Több tényező is különlegessé teszi ezt a kiadványt. Először is, örvendetes, hogy beszélhetünk kortárs manysi szépirodalomról, méghozzá olyanról, amely manysi és nem orosz nyelven született, illetve születik. További örömre ad okot az a tény, hogy Gyiniszlamova verseit most már magyar nyelven is olvashatjuk. Ráadásul a szóbanforgó kötet két nyelvű, a magyar fordítások mellett a manysi eredetiket is megtaláljuk benne. A könyv végén a versek szóanyagát tartalmazó manysi–magyar szószedet segíti az eredeti szövegekkel való mélyebb ismerkedést, ami a magyarhoz legközelebbi rokon nyelv iránt érdeklődők (egyetemisták, nyelvészek stb.) számára igazi kinccsé teszi ezt a kötetet. Különleges ez a kiadvány azért is, mert a Nagy Katalin által készített magyar műfordítások – hála a Szegedi Tudományegyetem Finnugor Tanszékének manysiul tanuló hallgatóknak és tanáruknak, Sipőcz Katalinnak – magyar és nem orosz nyersfordítások alapján születtek. Az egyébként igazán tetszetős külsőben megjelentetett kötetet a szerzőnő saját illusztrációi gazdagítják. És még egy igazi érdekesség: a könyvhöz hangos melléklet is készült, amelyben maga a költőnő olvassa fel verseit. Ez a melléklet letölthető az internetről, vagy CD formájában is beszerezhető. A könyv előszavában sajnos tévesen jelent meg annak a honlapnak a címe, ahol a melléklet elérhető – a helyes cím: http://www.kiado.jgypk.u-szeged.hu/letoltesek.htm. E sorok írója nem ismeri a CD-melléklet anyagát, az interneten elérhető fájlokkal kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy nem tartalmazzák a kötet minden versét.

A kötethez Sipőcz Katalin írt előszót, amelyből egyebek közt megtudhatjuk, hogy Szvetlana Gyiniszlamova ápolónőként és hivatalnokként is dolgozott, tanult a szentpétervári Herzen Főiskolán, jelenleg pedig a hanti-maszijszki Jugria Egyetem manysi tanszékének munkatársa. Főleg anyanyelvén, azaz manysiul ír. Vízcsepp című kötetét elhunyt édesanyja, Tatyjana Romanovna Szadomina emlékének szenteli.

Jó anyácskám sok éneket énekelgetett,
Drága anyácskám sok mesét mesélgetett.
Eme bölcs nőre fényes gondolattal gondoljatok,
Ki nem mondott szavaira hallgatva hallgassatok.

A versek tartalmilag olyan témaköröket érintenek, mint például a szülőföld, az otthon, a város, a természet, az élet, vagy akár a szerelem, de a domináns motívumok egyértelműen a költőnő édesanyjához kötődnek. A versek mindegyikében (sokszor hangsúlyos) szerephez jutnak különböző természeti képek – ami egyáltalán nem meglepő, figyelembe véve a manysi irodalom gyökereit, illetve a manysik életterét.

Folyóparton sirály hangoskodik,
Azt kívánom, hogy legyen így mindig,
A folyócska lassan folydogáljon,
Erdőben a szellő fújdogáljon.

Az írások stílusa (is) jobbára az obi-ugor folklórszövegekre emlékeztet, sok bennük a párhuzamos szerkezet és a figura etimologica, valamint számos olyan, az obi-ugor népköltészetből ismerős jelzős szerkezettel találkozhatunk, mint például a táplálékos-halas földem.

Magas házak orosz módra,
Vasas házak orosz módra,
Egykoron, ím megépültek,
Egykoron, ím felépültek.
Az emberek beköltöznek,
Az emberek bennük élnek.

A műköltészet főleg azokban a versekben mutatkozik meg, amelyek nem a költőnő édesanyjáról szólnak. E versek nemcsak szerkezetükben mutatnak bizonyos eltéréseket a jellegzetes obi-ugor népköltészeti formákkal szemben, de az alkalmazott képek és jelzők viszonylagos kötetlensége, szabadsága szintén az egyéni költői hangnemet erősítik. Fontos megemlíteni azonban, hogy mind a versek formavilágát, struktúráját, mind azok tartalmát illetően valamilyen mértékben mindig tettenérhetők a manysi (obi-ugor) folklórirodalom jellegzetességei.

Elszelelt az éjszaka.
Látszik a hajnal pírja.
Felkeltek a szúnyogok is,
Foglyaikat nem engedik.

Szúnyoghad támadt rám,
Futkosok táncolván.
Hűs tóvízben megmosakszom,
Magam miattuk csapkodom.

Ezt támasztja alá bizonyos mértékben a kötet egyetlen szerelmes verse is (81. o.):

Fekete ribizke szemem
Egyre csak téged nézeget,
Ügyes-szorgos két kezem
Téged bizony el nem ereszt.

[...]

Ragyogó fekete szemed
Engemet folyvást hadd nézzen,
Ügyes-szorgos két kezed
Engemet erősen öleljen.

[...]

Másokra jó szemmel néző
Társacskám van bíz énnekem,
Csak engem váró-szerető
Társacskára ráleltem.

Érdekes megjegyezni, hogy a kötetben egyetlen olyan vers szerepel, amely az anyanyelv kérdését érinti. A kötet címadó költeményéről van szó, annak is az első versszakáról.

Én, földdel bíró nő – némán nem élhetek,
Amíg csak élek őrzöm anyanyelvemet.
Vajban úszó gondolatom szövi beszédem
Vajban lakó szívem szövögeti beszédem.

Olyan költeményt nem találunk a kötetben, amely kifejezetten az anyanyelvet magasztalná, noha ez a téma még napjainkban is gyakorinak mondható az oroszországi kis uráli népek költészetében.

Mindenképp szólni kell a műfordításról is. A versek szépen szólnak magyarul, olvasásuk kifejezetten nagy élményt nyújthat bárkinek – hála Nagy Katalin munkájának. A kötet magyar szövegei azonban sok esetben folklorisztikusabb képet mutatnak, mint amilyenek a manysi eredetik valójában. Több esetben ott is párhuzamos szerkezet szerepel a magyarban, ahol eredetileg nem volt (pl. 9. o.: Igrimnek földecskéjén anyja szülte lány, / Mészig falucskában apja nevelte lány; 13. o.: Jó, hogy szoszvai lánynak rendeltek engem, / Jó, hogy ékes-fényes névvel neveztek engem; 37. o.: Lám, dicső lány lett belőled, / Lám, eszes lány lett belőled; 43. o.: Mint a vízcsepp csepeg a mi pénzünk, / Mint a folyó folyik el a pénzünk stb.). Gyakran az eredetitől eltérő szerkezetű párhuzamos szerkezetek olvashatók magyarul, sor eleji pozícióból rímpozízióba helyezve az ismétléseket, ezáltal önrímeket létrehozva és eltolva a sorok hangsúlyát (pl. 9. o.: Anyácskám, jég-szívem kienged közeledben, / Gondolatom Szoszvaként árad közeledben; 27. o.: Posaltit faluban éldegéltünk hajdan, / Szüleink tüzénél üldögéltünk hajdan. stb.). Néhol kényszeredettek a rímek, vagy az imént említett – s az eredetiben nem létező – sorvégi párhuzamos szerkezetek okán (önrímek, pl. 49. o.: énrám – énrám; akartok – akartok), vagy pedig azon okból kifolyólag, hogy mindössze egy magánhangzó egyezésére épülnek (pl. 43. o.: vízcsepp – bennünket; pénzdarabka – ide-oda), de találkozhatunk feleslegesen archaizáló nyelvezettel, helyenként pedig nyelvjárási formákkal is (pl. 55. o.: köszöntöm – szeretöm; 69. o.: boltba’ – mutatna; ígyen – megyen). A fordítók gyakran kényszerülnek a rímképletek megváltoztatására, s erre (természetesen) ebben a könyvben is akad példa: a manysi eredetikre jellemző páros, kereszt-, illetve bokorrímek helyett néha másik rímképlet fordul elő a magyar fordításokban. Ez azonban – tekintve ezen esetek csekély számát a kötetben – semmiképp sem róható fel negatívumként.

A Vízcsepp című kötet fontos könyv, valódi érték. Csak örülhetünk, hogy megjelent!

Az életünk – tiszta vízcsepp
Széles folyó visz bennünket.
Az életünk – pénzdarabka,
Sodortatunk ide-oda.