Jelentés a gyilkosság éjjeléről

Ahogy az egyik szombati posztban már hírt kaphattunk róla, szeptember 26-án a Goethe Intézet szervezésében Murder Night néven bűnügyiregény-estet tekinthettek meg a Ráday utca 58-ba látogatók. A rendezvény a Baltic Sea Festival programjába illeszkedett bele, ugyanakkor kapcsolódhatott volna a Nyelvek Európai napjához is (European Day of Languages), amelyet szintén szeptember 26-án ünneplünk, hiszen nyelvek sokasága képviseltetett ezen az éjszakán. Elsősorban természetesen a Balti-tenger partján beszélt nyelvek, közülük is az észt, a finn, a dán, a svéd, a német és a lengyel. Emellett a bevezető beszélgetés Bocsor Péter vezetésével angolul folyt (magyar szinkrontolmácsolással), valamint az egyes felolvasások során a közönség az eredeti szöveg mellett a magyar fordítást is láthatta-hallhatta.

A bevezető beszélgetésben szó volt arról, hogy mi teszi olyan sikeressé ezeket a műveket, mennyire fontos a táj, akár a Balti-tenger maga a művekben. A legtöbb író számára fontos volt a helyszín, a lengyel Mariusz Czubaj például kijelentette, hogy művei nem is játszódhatnának máshol, mint Lengyelországban, míg a svéd Håkan Nesser fiktív környezetbe is helyezte már a szereplőit, ha azt a történet úgy kívánta meg. Indrek Hargla, a sci-fi műveiről ismert észt író számára is lényeges, hol játszódnak a történetei, az Ingellik olevus (Angyali teremtmény) című munkáját, amelyet a Murder Night keretében a magyarországi közönséggel is megismertetett, például Budapestre helyezte, mert ennek a városnak a hangulatát érezte a a barokk zenéhez szorosan kapcsolódó kisregény atmoszférájához illőnek.

Szó volt ezenkívül például arról is, hogy a kevésbé vallásos világképpel rendelkező országokban, ahogy ezt Leena Lehtolainen a finnekkel kapcsolatban felvetette, nagyon fontos a gyilkosság felderítése és a gyilkos bűnhődése, mivel az olvasók nem számítanak arra, hogy az elkövető majd a túlvilági életben bűnhődik. A gyilkosságnak a bűnügyi regényekben betöltött szerepéről pedig úgy nyilatkoztak a szerzők, hogy azért elengedhetetlen a mű szempontjából, mert ez ad bizonyos mélységeket a regénynek, hiszen a maga visszafordíthatatlanságával az életről-halálról való elgondolkodásra készteti az olvasót. Arról, hogy hány embert lehet megölni egy regényben, Håkan Nesser az izlandi írót, Halldór Laxnesst idézte, mondván: Don't kill more people than you are ready to eat.

A közös beszélgetés után következtek az egyes felolvasások, sajnos a finn, az észt és a lengyel, majd a svéd, a dán és a német egyidőben zajlottak. Az estet jazzkoncert zárta.