NRVV 13. – Hanti-Manszijszk, főtér 2.

A sportolók emlékművétől a főtérre visszatérve a bal oldalon, a Népek Barátságának Háza oldalában találjuk minden orosz(országi) város elmaradhatatlan tartozékát, a Győzelem parkot. Az oroszok minden, a második világhágháborúhoz köthető eseményt, tárgyat stb. vallásos tisztelettel vesznek körül, az egész világtörténelmet gy szemlélik, mint ami a második világháborban csúcsosodott ki, hogy az ő dicsőséges
győzelmükkel érjen véget. Érdekes módon ugyanazok az emberek, akik tisztában vannak a sztálini elnyomás, a lágerek, a kitelepítések, a kulákosítás minden szörnyűségével, attól a pillanattól kezdve, hogy az első német katona átlépte a Szovjetunió nyugati határát, csak mint a sötét és a tiszta erők közötti küzdelemről képes bezélni. (Azt pedig, hogy ez a nyugati határ azért volt ott, ahol, mert korábban Hitlerrel a legnagyobb barátságban felosztották Lengyelországot,
képesek teljesen kizárni a tudatukból.) Az elesett hősök emlékművei egyfelől személyes kegyeleti helyek – sokan megtalálják saját szüleik, nagyszüleik nevét a névsorokon –, másfelől egyfajta államvallás kultikus helyei: az iskolásokat kiküldik hozzájuk díszőrségbe stb. A hanti-manszijszki Győzelem park leginkább egy mari vagy udmurt szent ligetre emlékeztet, magas nyírfákkal sűrűn
beültetett, elkerített terület, kellemes pihenőhely, kifejezetten kulturált, ami a hasonló jellegű helyekről nem mindig montható el.

Finnugor szempontból számunkra érdekesebb a tér túloldalán álló áruház, mely a Gosztyinnij Dvor (kb. Vendégudvar) nevet viseli. A város kiemelkedő pontján álló épületnek mindenképpen valamilyen helyi
jelleget szerettek volna adni, ennek köszönhető a sátrat felidézni igyekvő bejárat, illetve az épületet borító mozaikok sora. Utóbbiak a hagyományos hanti-manysi életmódot elevenítik meg, külön kiemelve a réntartást, mely Hanti-Manszijszk környékén egyáltalán nem jellemző. (Igaz, a nemzetiségi körzeten belül vannak olyan területek, ahol nagyon is.) Az áruházra belülről ugyanaz jellemző, ami a múzeumra, s általában az oroszországi középületekre: a térkihasználása nagyon rossz. Valójában az áruház inkább különálló kis boltok sora, a
plázákhoz hasonló, de semmiféle plázabenyomást nem kelt, hiányoznak a plázákra jellemző közös pihenőterek. Inkább mintha egy irodaházban nyitottak volna boltokat az irodák helyén. Az önkiszolgáló élelmiszerbolt belső tere viszont nem tér el a hasonló magyarországi boltokétól.