Finnugorok a határon II.

Az észtek sajátos humorukkal olykor Észtország legnagyobb városának nevezik Valgát, hiszen a település olyan nagy, hogy nem fér el egy országban, a fele átlóg a hat lábujjúak birodalmába, ahogy az észtek jószomszédhoz illő objektivitással a letteket becézik.

Valga-Valka 2009. január 1-je óta ismét összenőtt, vagy összenövőben van, miután mindkét ország bekerült a schengeni övezetbe. Sic transit... vagyis inkább úgy mondanám, sick transit, ha eszembe jut a magyar útlevelünket tanácstalanul lapozgató észt határőr, aki egy utcasaroknak álcázott határőrbódéból bukkant elő, majd hosszú percekre vissza is húzódott oda, hogy kiguglizza, honnan is jöttek ezek a gyanús alakok, akik mintha észtül beszélnének, de mégse.

A várost 1226-ban alapították a Riga és Dorpat (Tartu), valamint Pszkov közti kereskedelmi út védelmére. A források először 1286-ban Walk formában említik a települést, azzal összefüggésben, hogy a rigai érsek a Kardtestvérek és a Dorpati Püspökség közti határviták megoldására a Béka-patak (Konnaoja) mentén húzta meg a határt. A település egyik magyar vonatkozása az, hogy városi jogait Báthori Istvántól kapta 1584-ben.

A város címerében is magyar szablyás kar látható. Ha hiányolnánk a másik kart, természetesen azt is a letteknél kell keresnünk. Valka város címerében ugyanis az észt tükörképe látható, ugyan némiképp díszesebb ruhában és elegánsabb szablyával, igazolva az észt népi megfigyelést, hogy a letteknél minden fordítva van. (Részletesebb adatokért ajánlom az olvasó figyelmébe az észt író, Kivirähk idevonatkozó észrevételeit.)

Története során Valga–Valka–Walk állt svéd (1626–1710) és orosz uralom alatt (1710–1920). A függetlenség kivívása után a vitákat megoldandó a határt újra a patak mentén, az 1286-os elveket követve húzta meg S. G. Tallents brit ezredes 1920. július 1-jén. A városban a legmeglepőbb helyeken húzódó határról Jan Krogh készített néhány évvel ezelőtt fényképeket.

Lettországhoz a Lugazi tér és körülbelül 80 faház kerül, 2500 lettet pedig áttelepítettek az észt részről. A temető viszont az észt részen maradt. A szovjet megszállással, 1940-től kezdve ismét egyesült a két város, a szovjet idők alatt sokan a lett részre költöztek, hiszen ott olcsóbbak voltak az ingatlanok. A két ország függetlenné válásával és az 1920-as határok újrahúzásával sokan a másik országban rekedtek, és egészen az uniós csatllakozásig (2004), illetve a schengeni övezetbe való bekerülésig (2009) komoly problémákat okozott mind a letteknek, mind az észteknek, hogy megbirkózzanak a bürokráciával és a nyelvi nehézségekkel, ha az anyaországukba szerettek volna utazni. Vasútállomás például csak Valgában volt, a rigai vonat így csak Lugažiig közlekedett.

A város másik magyar vonatkozása az, hogy a második világháborúban a Valgában létesített szovjet fogolytáborban magyar katonák is voltak. A valgai temetőben található 27 magyar sírról részeletesebben itt olvashatunk.

A Finnugorok a határon I. posztban bemutatott Haparanda és Tornio egyébként Valga és Valka testvérvárosai.