A lívek tüzes hava

A korábbi posztomban, részben észtországi rajongói kapcsán, szóba került a lív nép és nyelv. Itthon viszonylag keveset tudunk a lívekről. Az iskolából eszünkbe juthat esetleg az az elmés mondás, hogy a vótok csak vó’tak, a lívek pedig lettek lettek. Ha mást nem is, a nyelv veszélyeztetettségét mindenképpen kihámozhatjuk ebből az állításból.

A lív nyelv (saját elnevezéssel Līvõ kēļ vagy rāndakēļ) a balti-finn nyelvcsaládba tartozik, anyanyelvi beszélőinek számát 10 körülre teszik. Az utolsó egynyelvű beszélője, Viktor Berthold, aki az egyik észt napilap, az Eesti päevaleht tanúsága szerint az iskolában találkozott először a lett nyelvvel, 2009. február 28-án hunyt el, ahogy erről a Rénhírek is beszámolt. Lív nyelvi táborokban a lív nyelvet lelkesen újratanulókkal együtt sem valószínű, hogy a beszélők száma meghaladja a 100 főt. Észtországban különösen lelkes támogatókra találnak a lív „aktivisták”, mind tudományos, mind kulturális-nyelvi szinten. Ennek egyik legjobb példája a Tulli Lum (’forró/tüzes hó’) elnevezésű zenekar, amely észt zenészekből és a lív származású énekesnőből, Julgi Staltéból áll össze.

Az 1999-ben alakult zenekarnak egy albuma készült el eddig, számos koncerten és fesztiválon vettek részt együtt. Az énekesnőről, a lív nyelv és kultúra újraélesztéséért és megőrzéséért folytatott munkájáról film is készült. (Egyébként Julgi szülei is lív népzene népszerűsítői a Skandinieki együttes tagjaiként, amelyben Julgi maga is zenélni kezdett.) Az albumon található dalok szövege Oskar Loorits Volkslieder der Liven című gyűjteményéből származik, és tematikájában meglehetősen vegyes, tartalmaz ugyanis Szent Iván-éjén énekelt daloktól elkezdve (Jōņ loul, Līgō), esküvői nótát és altatódalt is. Tulli Lum együttes néhány számát az interneten is meghallgathatjuk, többek között az Eijō című altatódalt, amelyet az albumborító tanúsága szerint még mindig énekelnek a gyerekeknek, olyan szülők is, akik a nyelvet magát már nem beszélik.