NRVV 39. – Troica

A folyami villamos végállomása Troica.

Itt sem csinálnak nagy ügyet a kikötőből, de a hajó legalább egy pontonhoz érkezik,
melyről viszonylag kényelmesen lehet a partra kászálódni.
(A háttérben a lugovszkojei toronydaruk láthatók.)

Az utas homokos, vizes síkra ér...

...melyről az út egy töltésen keresztül kanyarodik be a faluba.

A part a falu felől nézve.

Troica feltehetően mindig elsősorban orosz falunak számított (bár ma nagyon sok, a környékről ide telepített vagy önként ideköltözött eloroszosodott hanti lakja), a hanti kultúra szempontjából mégis jelentős. Itt állt ugyanis az a templom, ahová az Irtis-torkolat környékén lakó hantik egyházadójukat megfizetni jártak. A templom a hantik számára is szent hely volt, főleg, mivel a keresztény isten (ill. az egyes szentek) is a hanti panteon része lett, orosz isten(ek)nek hívták (őket). Természetesen ugyanúgy áldoztak neki(k), mint bármely istenségnek: a templom előtt gyakran áldoztak fel állatokat. Ezt a papok hol szigorúan tiltották, hol megengedték. Hasonló szokások szinte mindenhol előfordulnak, ahol pogány (főként többistenhívő, természeti vallású) népeket térítenek meg. Hasonló eseményeket jegyeztek fel a lappok körében is.

A troicai templom a szovjet időkben természetesen nem templomként működött, hanem művelődési házat csináltak belőle, míg aztán valamikor a hetvenes években le nem égett. A helyiek ezt az eseményt szinte legendaként tartják számon, mivel erős szél fújt, ennek ellenére a tűz egyenesen égett, „mint a gyertya” s a mellette álló épületeknek nem lett semmi bajuk.

Ma a templom helyén kis elkerített emlékhely áll a második világháborúben elesettek emlékére,
megőrizve a hely szakrális jellegét.

Mellette áll az új művelődési ház.


Az aznapi programot efféle táblák hirdetik.

A település építészeti értékei közül talán egyedül ez a torony emelhető ki:
ez az ivóvíznyerőhely.

A faluban még egy emlékművet felfedezhetünk, ez a temetőben áll,
láthatóan használaton kívül.

Jellegzetes hanti sírokat itt sem találunk, viszont az egyik sírra olyan kendőt kötöttek,
amelynek hímzésmintája jóval nyugatabbi eredetre vall.
(Kérjük, aki közelebbről azonosítani tudja a típust, jelentkezzen!)

Sajnos Troicából hajóval nem lehet más irányba menni, mint vissza Hanti-Manszijszkba. (A kétezres évek elején a hajójárat még továbbment a kisebb folyóágakon megközelíthető, azóta kihalt Matkába, ill. az időközben közúton is elérhetővé vált Jagurjahba. Ez utóbbiba remélhetőleg még mi is eljutunk.) Ha azonban az Obon északra szeretnénk folytatni utunkat, más hajóra kell szállnunk. Második kiruccanásunk Hanti-Manszijszkból ezennel végetért.