NRVV 43. – Bolsoj Atlim

Bolsoj Atlim (azaz Nagyatlim) több más környékbeli településsel együtt közigazgatásilag Malij Atlimhoz (azaz Kisatlimhoz) tartozik. Bolsoj Atlim a nevével ellentétben kisebb Malij Atlimnál. Az anomáliát az okozza, hogy a települések a folyókról kapták a nevüket, és a Bolsaja Atlimka (Nagy-Atlimka) valóban nagyobb a Malaja Atlimkánál (azaz a Kis-Atlimkánál). A két települést egyébként a köznyelvben csak Batlimként, illetve Matlimként emlegetik.

Bolsoj Atlimban még néhányan beszélnek hantiul, de nem a helyi, atlimi nyelvjárást, hanem a kazimit (amely egyébként a legéleterősebb nyelvjárás, de innen többszáz kilométerre északra beszélik). A helyi kazimi beszélők egyrészt olyanok leszármazottai, akik még a 20. század elején (esetleg még korábban) vándoroltak le a Kazim folyó mentéről: a parttól távolabb, az erdők mélyén a kazimi réntartók szállásai álltak. Őket aztán a huszadik század közepén falvakba vonták össze, végül az Ob-parti falvakba telepítették. E falvakban a gazdaság már a helyi oroszságéhoz hasonlított, a halászat és vadászat mellett elsősorban szarvasmarha- és sertéstartásból látták el magukat. E településeken a közép-obi nyelvjárás változatait, így az atlimit beszélték, de az eloroszosodás folyamata sokkal hamarabb elindult. A kazimiak még egy-két generációval tovább beszélték a nyelvet, közülük néhány idősebb és középkorú ma is él. Emellett van olyan is, aki a Kazim vidékéről költözött a faluba (ide jött férjhez), ezért beszéli a nyelvet.

Batlimban egyébként semmiféle különleges látnivalóra nem számíthatunk, viszont kellemes a környék, szép a táj.

A Szotnyikovói taxi természetesen a falu motorcsónak-kikötőjébe érkezik meg.
Mivel a faluban nincs sok munkalehetőség, a halászat igen fontos megélhetési forrás.
A közeli szigetekre kacsavadászatra is járnak.

A falu a magasparton helyezkedik el, meredek lépcsőkön lehet megközelíteni.

Ezek igen szűkek és mérsékelten karbantartottak,
a rajtuk való közlekedés körültekintést igényel.

A kikötő mellett áll a Szopka, mely valaha szent áldozóhely volt,
de ma már inkább szánkódombnak használják.

Innen gyönyörű kilátás nyílik a folyóra...

...és a távoli erdőkre, melyek különösen ősz elején színpompásak.
A sárgás, időnként vöröses levelű nyírek keverednek a sötétzöld fenyőkkel.

A falu takaros, rendezett, és a magasabb pontjairól fantasztikus panoráma nyílik az Obra.


Batlim nincs rákötve a nagy villanyvezeték-rendszerekre, hanem maga állítja elő az áramot.
2008-ban a transzformátor elromlott, és hetekig tartott,
míg a faluba eljuttatták a szükséges alkatrészeket: addig a falu áram nélkül maradt.
(Viszont ha van áram, működnek a mobiltelefonok is.)

A tehenek önállóan járnak ki a környező legelőkre, ill. térnek haza, ha eljött a fejés ideje.
Ennek köszönhetően gyakran találkozhatunk a falu belterületén sétáló szarvasmarhákkal.

Sőt, időnként egy csapat ló is átvág az utcákon.
A képen a háttérben az új iskola épülete látható.
Ez a település legnagyobb épülete, kollégium (internátus) és „kórház” is van benne.
Oroszországban azonban a kórház (bolnyica) inkább csak olyan intézményt jelöl,
ahol felügyelnek a betegekre, a falvakban természetesen nincs magas szintű orvosi ellátás.

Az iskolának van múzeuma is, ennek azonban jóval nagyobb a híre, mint a gyűjteménye.
Legértékesebb kiállítási tárgya néhány agyagedény-töredék, amelyet a környéken találtak.
Természetesen a tárgyak kontextusa elveszett a régészettudomány számára,
s a múzeumban is csak találgatnak, honnan és mikorról származhatnak.

Finnugor vonatkozású tény, hogy a múzeum birtokában levő két vinillemez egyike éppen észt:
az észt rádió zenekara és Georg Ots orosz nyelvű felvételei hallhatók rajta, többek közt ez a dal: