Furcsaságok a karjalaiakról

A nyest.hu rendeszeresen jelentet meg nyelvvel kapcsolatos, ám nyelvész szemmel igencsak kifogásolható megfogalmazású híreket. A legutóbb például nyelvrokonainkról, a karjalaiakról eresztett el egy írást Németh Niki. Lássuk, miket „tudhatunk meg”.

Ma három különálló csoportban élnek, egymástól távol, és küzdenek nemzeti értékeik fennmaradásáért.

Majd:

Finnország és Oroszország határán, két külön csoportra szakadva élnek, és a finn területen élő karjalaiakat már nem is tekintik külön népnek: a finntől alig eltérő nyelvükkel beolvadtak, mondhatni elfinnesedtek.

Akkor most három vagy két csoportra szakadva élnek, vagy már csak egy csoportjuk van? A megfejtés az, hogy három csoportjuk van, ebből az egyik csoport tagjai találhatók meg Finnországban, ill. Tver környékén is (ők az északi vagy tulajdonképpeni – és nem tényleges – karjalaiak, a másik kettő (az olonyeci/aunuszi karjalaiak, ill. a lűdök) Karjalán belül él. Ők a többiektől földrajzilag elszakadtak ugyan, de egymás szomszédságában élnek, csupán nyelvileg különböznek. A megoldás tehát: 1. északiak a. Karjalában, b. Finnországban, c. Tver környékén; 2. olonyeciek/aunusziak; 3 lűdök: azaz 3 vagy öt csoportról beszélhetünk nyelvileg. (Földrajzilag viszont inkább másik négyről: 1. finnországiak, 2. észak-karjalaiak, 3. dél-karjalaiak, 4. Tver környékiek.)

Amint említettük, a finnországi karjalaiak az elmúlt évszázadok alatt fokozatosan beleolvadtak a finnségbe, és ma már finn nyelvjárásokat beszélnek.

Mivel a karjalai és a finn nyelvjárások között fokozatos az átmenet, valójában meg sem lehet mondani, hogy hol a határ. Legfeljebb annyit lehet mondani, hogy ezeket a nyelvjárásokat a szakirodalom ma finn nyelvjárásként tárgyalja (és persze az is igaz, hogy közeledtek a finn nyelvjárásokhoz).

Néhány határ menti falu számít csak hagyományosan karjalainak, valamint két finn megye, Dél- Karjala és Észak- Karjala őrzi a valamikor független és egységes nép emlékét.

A „hagyományosan karjalai” falu megfogalmazást már korábban sem értettük, és továbbra is homályosnak tartom. Arról, hogy a karjalaiak valaha „független és egységes” népet alkottak volna, nem tudok.

Sajnálatos tény, hogy néhány finnugor nyelv esetében a kihalás veszélye áll fent, sőt a merját és a muromát ma már senki sem beszéli.

A tájékozatlan olvasó ebből arra következtet, hogy a merja és a muroma is mostanában halt ki: valójában legalább 400–500 éve.

Az 1989-es adatok szerint Karjala lakosságának mindösszesen tíz százaléka vallotta magát karjalainak, belőlük pedig ötven százalék vallotta anyanyelvének a karjalait. Ennek több oka is lehet; például az asszimilációt erőltető szovjet nemzetiségi politika, és emiatt a félelem a diszkriminációtól.

Itt két tény keveredik: hogy valójában mekkora a karjalaiak aránya, ill. hogy a karjalaiak közül sem merik magukat mind karjalainak vallani. Nem világos, miért a szovjet politikáról van szó: ma talán nincs asszimiláció (l. pl. a nemzetiségi oktatás helyzetét, pontosabban hiányát)?

Akárcsak az észt, a karjalai nyelv is igen közeli rokonságban áll a finnel, habár annak 19-20. századi változásait nem nagyon követte.

A karjalai sokkal közelebbi rokona a finnek, mint az észt; ráadásul a mondat azt sugallja, hogy az észt követte a finn változásait, ami nemhogy nem igaz, nem is igazán értelmezhető.

Lassan annak is itt az ideje, hogy újra megteremtsék a karjalai nyelv írott formáját.

A három nagy nyelvjárás közül legalább az északinak van írott formája: közös irodalmi nyelvet viszont ma aligha lehetne létrehozni.

Nem világos, mi a cikk célja, ha a karjalaiakról szóló információkat magának a szerzőnek sem sikerült rendszereznie.

Megjegyzendő továbbá, hogy a szöveg forrásaként blogunk is meg van jelölve, úgy teljes egészében. Mint arról sikerült meggyőződnöm, a cikk szó szerinti idézeteket is átvesz a forrásokból, anélkül, hogy ezt jelölné.