2010. július 13., kedd
Finnugor hírek az Oroszvilág.hu-n
A posztszovjet térség híreit közvetítő Oroszvilág.hu rendszeresen közöl finnugor vonatkozású híreket is. (Úgy tűnik, a híreket szinte kizárólag a finugor.ru-ról veszik.) A rovat néhány napja elérhető a Rénhírek oldalsávjából, a Kapcsolódó honlapok közül is.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
13 megjegyzés:
A kérdésem nem a cikkhez kapcsolódik,viszont érdekes:az egyik netes portál (mult-kor.hu) fórumán szóbakerültek a magyar nevek,és a"hun" álnevű hozzászóló érdekes témára irányította a figyelmet (idézet tőle):
"Kicsit körbejártam a dolgot, de most visszakanyarodom a lényeghez: az, hogy a mai magyar gyakorlatban nem használunk finnugor eredetű neveket (vagy így hisszük), többféleképpen is magyarázható:
1. ilyenek nem is voltak soha,
2. voltak, de az ősi magyar személynevek többségével együtt kikoptak az idők során a használatból (azoknál is eredményesebben és gyorsabban, hiszen már a honfoglaláskor is nagyon ősiek, ennél fogva kevésbé divatosak voltak),
3. voltak, de az idők során a változó nyelv hatására megváltozott a hangalakjuk (azaz a "finnugor" nyelvű, teszemazt "farkas" jelentésű név átalakult mondjuk törökös vagy más nyelvű "farkas" jelentésű névvé; maga a név a hozzá kötődő névadási szokásokkal, rituálékkal és érzelmi háttérrel együtt megmaradt tehát, de a hangalakja megváltozott),
4. voltak, ma is vannak, de a közös ősnévhez képest annyira megváltozott a magyar és a finn alakjuk, hogy ma már nehéz párhuzamot vonni közöttük,
5. voltak, ma is vannak, csak jelenleg tévesen más eredetűnek gondoljuk őket.
Ráadásul előfordulhat az is, hogy egy név hasonló hangalakkal fordul elő két népnél (jelen esetben mondjuk a magyarban és a finnben) , de a valóságban semmi közük egymáshoz, mert teljesen más a jelentésük és a gyökerük, azaz csak véletlen alaki egyezésről vagy hasonlóságról van szó. Szóval a nevekkel sok a probléma, könnyen félrevihetnek bennünket."
"Tömören" fogalmazva: vannak-e finnugor eredetű ősi magyar neveink ?
Minden emberi közösség elnevezi a családtagjait,rokonait,bizonyosnak tekinthetjük (szerintem),hogy már az ősi uráliak,finnugorok is nevet adtak egymásnak.
A legtöbb névnek jelentése van (sokszor összetett is)pl: Ádám (emberek),Adél (nemes),Fodor (göndör hajú),Hetény (a hetedik gyermek),stb (vagy gondoljunk az indián nevekre: "Ülő Bika","Nyugodt Folyó",stb).Szerintem a finnugorok is hasonlőan valamilyen külső vagy belső tulajdonság alapján,vagy esetleg mitológiai jelentés alapján nevezhették el egymást.
Csoda lenne,hogy ha ezek a nevek több ezer év alatt fennmaradtak volna.Ha jól gondolom,a máig fennmaradt "ősi" (kereszténység előtti és nem török eredetű) magyar név közül csak az lehet "finnugor",amely a finnugorkori elemekből épül fel,pl:Lehel,Hetény,stb.
Ha helyes az elméletem,akkor csak így lehetnének "finnugor" neveink?
Gondolom az alapnyelvre képtelenség személyneveket rekonstruálni a fennt leírtak miatt.
Köszönöm a választ.
FunkTazmagora:
Én alapvetően rossznak tartom a kérdésfeltevést, ugyanis a névadás nem nyelvi, hanem kulturális jelenség. Teljesen műveltségfüggő, hogy hol milyen neveket használnak, s ennek semmi köze hozzá, hogy milyen nyelven beszélnek. Eredendően igyekeznek értelmes, közvetlenül érthető jelentéssel bíró neveket használni (hisz a névnek rendkívül fontos szerepe lehet a személy szempontjából, s általában egy kultúrában is), de nem feltétlenül csak a saját nyelvük szavaiból választanak. Ha épp a saját nyelvükön adnak nevet, akkor a név nem egy külön kategória a nyelvben, hisz sima közszavakból áll, amik a nyelv változásával együtt változnak. Ugyanakkor lehetnek a nyelvnek olyan elemei, melyek tipikusan nevekben fordulnak el, pl. névképzők. Pl. a mongolok nevei jórészt ma is ilyenek, azaz érthetők (transzparens, de nem szeretem ezt a szót :)), így együtt változtak a nyelv változásával, pl.: Boldbaatar (bold 'acél' + baatar 'vitéz, hős'), Altanceceg (alt/an/ 'arany' + ceceg 'virág'), Narantuyaa (nar/an/ 'nap' + tuyaa 'sugár'); de lehetnek "szokatlanabbak" is, pl. óvónevek: Enebiš (ene 'ez' + biš 'tagadás' = 'ez nincs'), Nergüi (ner 'név' + -güi 'fosztóképző' = 'névtelen'), Baast (baas 'ürülék' + -t 'ellátottságképző' = tkp. 'szaros'), stb. Van példa névképzőre is, pl. --lan/len/lun/lün régen női nevekben fordult elő (Temülün = temür 'vas' + -lün, Altalan = alt/an/ 'arany' + -lan) vagy a -dai/dei meg férfineveknél.
Ugyanez a magyarban is megfigyelhető valamelyest, de kisebb mértékben használunk mai közszavakból álló neveket: Farkas, Csillag, Bátor, Virág, Hajnal, Ibolya, stb. Ezek mint név azonban nem minősíthetők finnugornak kulturális értelemben (hisz fogalmunk sincs, hogy finnugor népek hajdanán milyen nyelvű és rendszerű neveket használtak), hanem csak nyelvi értelemben lehetnek azok (az adott szó finnugor eredetű-e), azonban műveltség szempontjából nyelvi eredetüktől függetlenül alkotnak egységet (közszóból álló transzparens nevek), hisz ma már mindegyik szó a magyar nyelv része, ezért igazából teljesen mindegy, hogy milyen eredetű szavak ezek, a lényeg hogy ma magyarul érthetők.
Előfordulhatnak olyan, eredetileg értelmes nevek, melyek az idők során elveszítik érthetőségüket (intranszparensek lesznek), pl. mert az adott szó kikopott a nyelvhasználatból vagy a név elemei közti kapcsolat elhomályosult, s más hangtani változásokon mentek keresztül mint közszó megfelelőik.
FunkTazmagora:
folyt:
Az idegen eredetű neveknél is megfigyelhető az értelmességre való törekvés kezdetben, még ha az a nép nem is minden tagja számára érthető. Az idegen nevek használatának rengeteg oka lehet, külső kulturális befolyás, presztízs, de akár saját szokásrendszerből is eredhet. Pl. előfordul sok helyen, hogy ha a szülők nem azonos nemzetiségűek, akkor az egyikük (pl. az anya) nyelvéből választanak nevet az utódnak, még ha nem is nevelik olyan nemzetiségűnek (lásd pl. I. László királyunk is szláv nevet kapott, bizonyára szláv anyjának köszönhetően, stb.). De más oka is lehet, pl. névmágia: Dzsingisz kán eredeti neve Temüdzsin (< temür 'vas' + -čin 'foglalkozásképző' = 'kovács'), de ez nem az ő nyelvében feltételezhető temürčin alakban van, hanem egy más nyelvjárásbeli (tatár) alakban. Azért kapta ezt a nevet, mert születésekor apja épp egy Temüdzsin nevű tatár foglyot vitt haza (így tkp. akármi is lehetett volna a neve, nem a jelentése számított).
Szóval idegen neveknél is számít kezdetben a jelentés, még ha nem is mindenki érti, csak a beavatottak (pl. keresztény neveknél a papok, török neveknél a török nyelvet értő/beszélő elit tagjai). Pl. a magyarok által használt török nevek is sok mindenkinek (de legalábbis a névadóknak) érthetők voltak kezdetben (Saroldu 'fehér menyét', Karoldu 'fehér menyét', Tas 'kő', Ajtony 'arany', stb.), de aztán egyrészt a török nyelv eljelentéktelenedésével és elfelejtésével a jelentésük feledésbe merült, s többnyire ki is koptak a használatból. Vagy ha nem felejtették is el, akkor is az új keresztény műveltség igényeinek való megfelelés miatt kikerültek a használatból, hisz a névnek nagyon fontos jelzés értékű szerepe van, nagymértékben mutatja, hogy ki a viselője. Márpedig mikor fontos különbségtétel a keresztény vs nem keresztény, akkor a névvel is hangsúlyozni kell ezt. Manapság pl. ez már nem annyira kérdés.
Viszont ha egy nevet nem értenek, mert vagy idegen nyelven van, vagy a saját nyelvükből ered ugyan, de különböző okokból már nem transzparens, akkor is használhatják, de ebben az esetben a névadáskor már a jelentés nemigen számít, inkább az számíthat, hogy ki viselte a nevet korábban, meg hát valamelyest a hangzás is (ez utóbbi inkább manapság). Így van ez a keresztény műveltséghez köthető nevek jó részénél (pl. az számít, hogy milyen szent viseli a nevet, nem az, hogy milyen eredetű és jelentésű maga a szó), de a manapság felelevenített régi neveknél is (pl. az Attila, Árpád, Géza, Szabolcs, Koppány, stb. neveket sem a jelentésük miatt kezdték újra használni sok évszázad után, hanem hajdani viselőik, illetve a hozzájük köthető "feeling" miatt). Ugyanez kisebb léptékben még gyakoribb (manapság is): az számít, hogy ki viselt egy nevet a családban korábban. Így kerül elő újra a nagypapa és nagymama neve vagy más rokoné.
Kicsit hosszan sikerült ragoznom, de a lényeg, hogy mindez kulturális kérdés, így nem lehet a névhasználatot vmiféle ősi eredetre visszavezetni, hisz fogalmunk sincs, hogy ebben a távlatban milyen rendszerű névadás volt használatban.
Egyébként ha már a finnugor, török és más nyelvi eredetű nevek előkerültek, akkor lehet némi különbséget találni a hajdani használatukban a társadalmi helyzet szempontjából. Pl. korai forrásokban, névjegyzékekben számtalan közszói eredetű, transzparens nevet lehet találni, de ezek jellemzően a köznép által használt nevek (szolganévnek is szokták nevezni), míg az uralkodó osztály tagjai inkább idegen eredetű neveket használnak (nem feltétlenül csak származásuk miatt). De ez máshol is megfigyelhető, pl. a türk uralkodók nevei kezdetben nagyon úgy tűnik, hogy nem török nyelvűek, hanem iráni (szkíta?) eredetűek voltak, s csak később váltottak törökre (aztán még később meg arabra, perzsára, stb.). Ez megint csak kulturális hatás és jelenség.
Gondoltam, poszt lesz a válasz, de így már felesleges. :)
Köszönöm!
Köszönöm a választ Tenegri.
Ha már (részben) szóba kerültek a tatárok, én úgy tudom,hogy azok a türk nyelvű tatárok,akiket ma így hívunk,tkp. nem sok közük van a Dzsingisz kán idejében élt mongóliai tatárokhoz.
Az "eredeti" tatárok mongol nyelvűek voltak,és a mai tatár nevű népek csak átvették e nevet, miután a mongolok-tatárok alávetették őket (a sztyeppei népek szokása volt,hogy az alávetett népek felveszik a meghódítójuk nevét "presztizsből" vagy azonosulásból).
Ha ez így volt,akkor a mai krími,volgai,szibériai,stb. török nyelvű tatárokat nem is tekinthetjük egy azonos népnek?Valójában különböző,különálló török törzsek vették fel a tatár nevet,vagy pedig csak egy török nép vette fel a tatár nevet,melynek tagjai később szétvándoroltak egymástól ?
Én a tatár elnevezés gyökereibe nem mennék bele, mert a népnevek ide-oda csapódnak. Az azonban biztos, hogy a (volgai) tatárok éppen a mongolokkal kerültek mai lakhelyükre, és ha nem tévedek, a krímiek is.
Az is biztos, hogy a ma tatároknak nevezett nép(ek?) nyelvileg nagyon közel állnak egymáshoz, ilyen alapon tekinthetjük őket egy népnek. A döbntő azonban az, hogy ők egy népnek tekintik-e maguknak. Nem mondhatjuk egy szlováknak sem, h figyelj má, te végülis cseh vagy, csehül beszélsz, még ha egy kissé furcsán is...
FunkTazmagora:
A Dzsingisz korabeli tatár nép mongol nyelvű volt, de Dzsingisszel (Temüdzsinnel) ellenséges viszonyban. Ő persze különösen pipa volt rájuk, mert az apját tatárok mérgezték meg. Érdekes történet a tatároké, mert az MTT (Mongolok Titkos Története, 13. század) szerint tkp. kiirtották őket, aztán mégis feltűnnek itt-ott. Mikor meghódították őket, Temüdzsin úgy döntött, hogy tengelyszeghez állítják őket, azaz odaállítják a kocsi kerekéhez és aki magasabb a tengelyszeg magasságánál (tkp. a gyerekek kivételével mindenki), azt megölik. De valaki kifecsegte a döntést és a tatárok felkészültek, elhatározták, hogy "párnát visznek a másvilágra", kést rejtettek a ruhájukba, s mikor jöttek értük leszúrták a kivégzőiket. Lett is nagy bunyó, egy csomó mongol meghalt mire legyűrték a tatár lázadást és tényleg sikerült a tengelyszeghez állítani őket. A fecsegőt persze aztán elővették. Na, szóval érdekes történetek vannak :)
Mindenesetre a mai tatároknak nincs sok közük közvetlenül az eredeti tatárokhoz, a név vándorolt. Persze az Aranyhorda területén valamelyes mongol népességnek be kellett olvadnia, de nem lehettek sokan. A tatár név amúgy nem feltétlenül köti igazán össze a viselőit, s meglehetősen sokféle török népre alkalmazták már. Egy időben az oroszok szinte minden török népecskére ezt az elnevezést húzták. A kazanyi tatárok amúgy részben a volgai bolgároktól származtatják magukat (ebben lehet is valami), de erős a kipcsak hatás. Ez a nyelvükön is látszik, hisz nem bolgár-török nyelvet beszélnek, hanem egy kipcsak csoportba tartozó nyelvet. Ennek különféle változatait beszélik még Szibériában itt-ott szétszórt kis török csoportok. A krími tatár nyelvileg is különbözik, meg aztán az sem igazán egységes. A Krímben vannak tkp. oszmán-török dialektust, meg kipcsakos nyelvváltozatokat beszélők is. Igazából a volgai tatárok és a krímiek is meglehetősen heterogének, s mindig is azok voltak. Az, hogy ma így vannak csoportosítva, inkább hajdani politikai, mint etnikai egységből ered (az Aranyhorda felbomlása után kialakult Kazani és Krími kánságok, amik hát nagyon nem nemzetállamok voltak). Vannak még tatárok egyébként mindenfelé a környéken, Litvániában, Lengyelországban, Romániában, Törökországban, stb. Megkönnyíti a tatár elnevezés ráhúzását sok népcsoportra, hogy nyelvileg nem különböznek túl nagy mértékben. A kipcsak nyelveket nagy területen beszélik, s hogy ezek közül mit tekintünk külön nyelvnek, s mit csak nyelvjárásnak, az leginkább az önmeghatározáson múlik (meg pl. a hajdani szovjet politika oszd meg és uralkodj hozzáállásán, ami miatt tkp. egyazon nyelven beszélő népeket választottak szét közigazgatásilag, s külön ábécé meg irodalmi nyelv kialakításával.
Összességében egyébként elmondható, hogy Közép-Ázsia etnikai képe (beleértve a tatárokat is) a mongol korig vezethető vissza, a mongol korban történt változások hatását láthatjuk jórészt ma is. Akkor a népek meglehetősen összekeveredtek a nagy zűrzavarban, amire amúgy a mongolok is ráerősíthettek, mert szokásuk volt a meghódított népeket szétszórni a birodalomban, így szakítva szét a korábbi törzsi kötelékeket, s gyengítve ezzel a szervezett ellenállás esélyeit. Helyenként külön kegy volt, ha egy önként behódolt népcsoport együtt maradhatott.
A TESz szerint a tatár eredetileg mongol 'dadogó ember', egy másik forrásom szerint török 'idegen ember'. (Nyilván a 'dadogó' is olyan értelemben, h aki nem tud beszélni, tehát idegen. Marad a kérdés, hogy kitől. :)
Az ilyen anekdotikus történeteket nem kell komolyan venni, amikor azt írják, hogy mindenkit kiirtottak, az nyilván csak a vezetőkre vagy egy-egy csoportra vonatkozik. Ritka az, hogy valóban mindenkit kiirtanak (ekkor viszont a gyerekeket sem tanácsos megtartani).
Tatárnak az oroszok neveztek mindenféle nem szláv népet a birodalomban, így a finnugorokat is.
Lehet, hogy a (kazanyi) tatár meglehetősen heterogén eredetű, de a leírások szerint ma meglehetősen homogén, sőt, a szibériai tatárt is ennek nyelvjárásának tekintik. Kétségtelen, hogy olvasztottak be magukba volgai bolgárokat, de szerintem ezt úgy beállítani, hogy a tatárok a volgai bolgárok utódai kb. olyan, mint ma azt mondani, h a magyarok tulajdonképpen szlávok, vagy mint amikor a kunságban azt mondják, hogy ők a kunok leszármazottai. A krími tatárról viszont tényleg azt írják, hogy egyes "nyelvjárásai" különböző török ágakhoz tartoznak.
További érdekesség, hogy korábban egyik tatár csoport sem használta kizárólagosan a tatár nevet, hanem inkább mesernek, nugajnak, illetve kipcsapnak, nogajnak, krími töröknek nevezték magukat egyes csoportjaik. A krími tatárok korábban kifejezetten elutasították a tatár elnevezést.
Persze hogy nem kell szó szerint venni az ilyen történeteket, csak mint érdekességet írtam le :) Az MTT-t amúgy is érdemes elolvasni, mert jó kis kalandos történet.
A kazáni tatárok és a volgai bolgárok viszonyát szerintem ők maguk sem tudják eldönteni, kb. úgy lehetnek ezzel, mint a bulgáriai bolgárok - a politika és a nacionalizmus befolyásolhatja a pillanatnyi véleményüket. Tudományosan meg hát itt is többszempontú a dolog: nyelv, kultúra, genetika - amiből a nyelv kihúzható, szerintem jórészt a kultúra is, a genetikai leszármazás pedig azon a vidéken is nagyon kevert lehet, hisz mindenféle törökök, finnugorok és szlávok vegyesen fordultak elő arrafelé. Önidentitásuk részeként mindenesetre szerintem nem régi a bolgárok felbukkanása.
És persze a krími tatárok is külön történet, hisz az terület is egy jó kis átjáróház volt mindig is. Népek jöttek és mentek, ment a keveredés ezerrel.
A "tatár" megnevezés egyébként az európai népek számára egyfajta gyűjtőfogalom volt a keleti nomád sztyeppei népek megnevezésére.B.Szabó János A tatárjárás-A mongol hódítás és Magyarország c. könyvében(10.old) így ír (és egy érdekes dolgot is említ még):"Úgy tűnik,hogy a 13.században a tatár és a tartar elnevezés-vagy a régebbi népvándorlások okán,vagy a mongóliai tatár törzs hosszú ideig tartó dominanciája miatt- a messzi keletről érkező,mongol nyelvű népek egyik gyűjtőneve lehetett Kelet-Európában.Nem ez lenne az egyetlen ilyen eset,hiszen a középkori magyar krónikák vizsgálata során kiderült,hogy a régi magyarok sem csak egyetlen népet hívtak kunnak.(Sőt,újabban még arra is fény derült,hogy a 13.század közepén beköltöző kunok nem is nevezték így magukat-a komondor kutyafajta nevén kívül azonban nemigen őrzi hazánkban más saját nevük,a kumán emlékét)."
Gondolom más keleti nomád népeket is ezzel a "kun" megjelöléssel illettek.Tudom,hogy eleinte a kunokat és a velük bejövő jászokat egységesen a kun névvel illették,nem különböztették meg őket ( először egy 14.századi oklevélben említik a jászokat külön népként),viszont olyan forrást,írást ahol a mongolokat,tatárokat "kunnak" nevezték volna,még nem olvastam.
A kunok (kumánok) és a jászok megnevezésén kívül mely népeket nevezhettek "kunnak" a régi források,leírások?
Ha már a török népeknél tartunk:a mai baskírnak nevezett nép etnogenezisében mekkora szerepet adhatunk (ha adhatunk egyáltalán) a keleti magyar néptöredékeknek?
A 9.-es tankönyvem (Száray Miklós-Történelem I. Középiskolák)így ír:
"A XIII.században még élt az emléke a leszakadt,keleten maradt testvéreknek.IV.Béla király szerzeteseket küldött felkuatatásukra,hogy megtérítse,és a tatárok ellen országába hívja őket.A szerzetesek második vállalkozása sikerrel járt,s egyikük,Julianus az Etil (Volga) folyó mellett megtalálta az elszakadt testvéreket.JUlianus hazatért,azonban sajnos második útja alkalmával már nem sikerült eljutnia hozzájuk,mert a tatárok feldúlták országukat.Felthetőleg a későbbiekben beolvadtak a baskírok közé.Ennek emlékét őrízheti két baskír törzs neve:Jenő és Gyarmat.A magyarság Volga-vidéki jelenlétére utalnak még XVI.századi orosz források."
Én úgy tudom,h. a Jenő név török eredetű átvétel (azt hiszem a Gyarmat is).Ráadásul nem hinném,h. ezek a nevek baskírül is "Jenőnek" vagy "Gyarmatnak" hangzanának (mivel a türk nyelvekben nincs gy hang).Biztosnak mondhatjuk-e,hogy e két baskír törzs ősei magyarok voltak (részben) ?
Ezt is írja a könyv:" A magyar törzsek baskíriai jelenlétét a VI-VII.században a permi nyelvi hatás is igazolja.Számneveink -nc,-van,-ven,és főnévi igeneveink -ni végződése,valamint a kenyér szavunk permi eredetúek."(192.old)
Tehát innen rémlett nekem a számneveknél a permi hatás.
Igaz amit a tankönyv állít? (Ha nem,az blama lenne a szerzők számára...és nem csak nekik.)
FunkTazmagora:
Hogy a kunok pontosan mikor és hogy nevezték magukat, abban én nem vagyok szakértő. Annyi bizonyos, hogy etnikailag és nyelvileg nem egységes népről van szó, a kun/kuman/polovec/stb. összefoglaló elnevezése egy lazább törzsszövetség tagjainak, akik több rokon etnikai elemből (pl. sárga ujgur?) álltak össze, de pontos összetételüket szerintem nem lehet tudni.
"olyan forrást,írást ahol a mongolokat,tatárokat "kunnak" nevezték volna,még nem olvastam"
A tatárjáráskor érkező mongol seregekben bizonyára voltak kunok is, s a tatárjárás előtt Magyarországra beköltöző majd kivonuló kunokkal szembeni ellenérzés némileg ebből is eredhetett (más okok mellett). Bizonyára volt, hogy egy kalap alá vették őket.
"mai baskírnak nevezett nép etnogenezisében mekkora szerepet adhatunk (ha adhatunk egyáltalán) a keleti magyar néptöredékeknek?"
Hát, ezt szerintem nagyon nehéz lenne eldönteni. Valakikbe beolvadtak az ottani magyarok, így bizonyára a mai baskírok elődeibe is, de ugyanúgy pl. a volgai tatárokba is, meg más környékbeli népekbe. A volgai tatárok mišer/meščer nevű csoportját szokták időnként összefüggésbe hozni a nevük alapján a beolvadó magyarokkal, de az oroszok által možar néven ismert népet is szokás a volgai magyarokkal azonosítani.
"Én úgy tudom,h. a Jenő név török eredetű átvétel (azt hiszem a Gyarmat is)"
A Jenő a török ïnaq (egyfajta cím) szó megfelelője (vagyis annak egy bolgáros változatáé). A Gyarmatnál is török eredetet feltételeznek, de a pontos etimológia vitatott.
"Ráadásul nem hinném,h. ezek a nevek baskírül is "Jenőnek" vagy "Gyarmatnak" hangzanának (mivel a türk nyelvekben nincs gy hang)."
A Gyarmatnak baskírban a Yurmatï, a Jenőnek pedig a Yeney név felelne meg. Németh Gyula egyébként még több magyar törzsnév nyomát is megtalálni vélte a baskíroknál.
"Biztosnak mondhatjuk-e, hogy e két baskír törzs ősei magyarok voltak (részben) ?"
Ki tudja :) A név megvan, de tudjuk, hogy nevek jönnek és mennek - csupán a névből sosem fog kiderülni, írott források, illetve régészeti adatok lennének hasznosak.
A minap kezdtem el olvasni Hajdú Mihály a Családnevek enciklopédiája című könyvét,és a bevezetésben a következőket olvastam:
"Az kétségtelen,hogy Európában csak a magyar nyelv használta vezetéknévül a családi nevet,hiszen csak nálunk előzte meg a családnév a keresztnevet.Ennek oka az,hogy a magyar finnugor nyelv,s nem tartozik az indoeurópai nyelvcsaládba,mint az európai nyelvek túlnyomó többsége.A két nyelvcsaládnak pedig egyik különbsége a mondatok fölépítésének grammatikájában rejlik:nevezetesen a finnugor nyelvekbena jelző megelőzi a jelzett szót,az indoeurópai nyelvekben pedig inkább követi azt.A családnevek kijelölő jelzők,vagyis több azonos keresztnevű közül kiemelik,megkülönböztetik azt,akiről szó van,akire vonatkoznak,szakkifejezéssel:akit pontosan identifikálnak,azonosítanak.Természetesen felmerül a kérdés,hogy miért használ a finnugor nyelvek mindegyike fordított,indoeurópai névsorrendet,nem a magyarral megegyezőt.Ennek magyarázata a magyarok esetében az a ritka szerencsés történelmi helyzet,hogy amikor a családnevek éppen kialakultak (nálunk a XIV-XV.században),még még idegen nyelvi és közigazgatási hatástól függetlenek voltunk,érvényesülhetett a magyar nyelv törvényszerűsége:a jelző-jelzett szó sorrend. Finn és lapp nyelvrokonaink a családnevek kialakulásakor svéd,az észtek német,a többi kisebb finnugor nyelv (vogul,osztják,zürjén,votják,mordvin,cseremisz,stb.) orosz kultúrális és közigazgatási hatás alatt alakította ki családneveit,és hivatalos sorrendje a fölöttük uralmat gyakorlók nyelvi szokásrendjéhez igazodott." (7.old.)
Szerintem ez az állítás kicsit sántít:a germán nyelvekben (és azt hiszem néhány szláv nyelvben is) a jelző megelőzi a jelzett szót,pl: grosse Haus,blaue Augen,stb.A keresztnév mégis megelőzi a családnevet.
A török nyelvek agglutinálóak,a jelző ott is megelőzi a jelzett szót ,mégis a családnév a "keresztnév" után következik.Az oszmán-törökök soha nem voltak idegen uralom alatt (csak a szeldzsukok alatt,de az meg rokonnép),mégis az (indo)európai névsorrendet követik.Sőt,a délszláv,román,görög és albán népeket több száz éven át hódoltatták,ezen nyelvek közül pedig mindegyikben megelőzi a keresztnév a vezetéknevet.
A délkelet-ázsiai népek (egykori Indokína) sokáig francia uralom alatt voltak,mégsem vették át az európai névadási szokásokat.
Ezenkívül sok agglutináló nyelvben (attól függetlenül,h. a jelző a jelzett szó előtt vagy után áll) a "keresztnév" a családnév előtt áll.
A különböző népek névadási szokásainak vizsgálatakor érdemes-e egyáltalán az általuk beszélt nyelv grammatikájából kiindulni ?
Milyen más magyarázat van még arra,hogy a magyaroknál a családnév megelőzi a keresztnevet?
Köszönöm a választ.
Picit előnyösebb lenne, ha megjegyzésként csak a posztra vonatkozó kérdések érkeznének, az egyéb kérdéseit pedig mindenki levélben tenné fel.
Egyébként persze tökéletesen igaz, Hajdú túlságosan leegyszerűsíti a kérdést. A magyarban valóban azért áll a vezetéknév a keresztnév előtt, mert a jelzőből alakult ki. Az indoeurópai nyelveknél viszont akkor is utána áll, ha jelző előtte, de ez részben azzal magyarázható, hogy a vezetéknevek sokszor elöljárószós szerkezetből alakultak ki (gondoljunk az olyanokra, mint de, van, von stb.), részben pedig más nyelvek mintájára kerültek hátra (nem feltétlenül megszállók hatására).
De az sem ritka, hogy a jelző a jelzett szó előtt és után is állhat, de a két sorrend között funkcionális megoszlás van (pl. a lengyelben vagy a franciában): ilyen speciális funkciónak tekinthető a személynév is. Egyébként az sem igaz, hogy máshol ne állna elöl, pl. az oroszok nagyon szokszor kezdik a vezetéknévvel a nevet. A nyelvtani rendszer tehát figyelembe vehető (bár az agglutinálást nem keverném ide), de más tényezők is közrejátszhatnak.
Ezt viszont nem értem: "Európában csak a magyar nyelv használta vezetéknévül a családi nevet, hiszen csak nálunk előzte meg a családnév a keresztnevet." Ez valami ollyasmit sugall, hogy a vazetéknév olyan családnév, ami megelőzi a keresztnevet. Szerintem viszont nincs különbség a kettő között.
Egyébként ilyesmiket érdemes a nyest.hu-n kérdezni: szerkesztoseg [kukac] nyest [pont] hu
Megjegyzés küldése