A magánhangzó-harmónia: kitérő

A hétfői posztban esett arról szó, hogy a magyarban bizonyos ragok önálló szavakból, névutókból fejlődtek. De honnan tudjuk, hogy mely ragok ezek? És honnan tudjuk, hogy pl. a -ról és a -ről között melyik az eredeti?

A megoldásban a mai névutók segítenek. A személyes névmások (én, te, ő, mi, ti, ők) a névutóval alkotott szerkezetekben nem úgy viselkednek, mint más névszók esetében (a ház mellett, ki helyett?, aki után, négy előtt): nem *én mellett, *te helyett, *ő után, *mi előtt stb., hanem mellettem, helyetted, utána, előttünk. A személyes névmások ragozott alakjai is rendhagyóak: nem *énről, hanem rólam, nem *tetől, hanem tőled, nem *őhöz, hanem hozzá stb. Ez azért van, mert ezek a ragok névutóból fejlődtek. Azonban nem mindegyik. Ugyan nem mondjuk azt, hogy *ént, *tet (*tét?), *mit, *tit, hanem ehelyett engem, téged, minket, titeket, de ezekben nem találunk olyan töveket, mint az előző példákban, ráadásul harmadik személyben a többi névszóhoz hasonló alakok állnak: őt, őket. A tárgyeset ragja tehát nem névutóból fejlődött. Az -on/-en/-ön szintén nem névutóból fejlődött: a személyes névmásokkal alkotott szerkezet helyén ugyan egy névutóhoz hasonló forma áll (rajtam, rajtad stb.), de ennek történetileg semmi köze a raghoz: nem n van benne, hanem r, és a -ra/-re raghoz (ill. a személyes névmásoknál a rám, rád stb. formákhoz) kapcsolódik. Az -ig, a -vá/-vé és a -ként szintén nem névutóból keletkezett, és nem csak szabályos (*igem, *vám/*vém, *kéntem stb.) alakja nincs, hanem semmilyen más. (Az -ig és a személyes névmás kapcsolatának pótlására néha egyesek használnak olyan furcsa szerkezeteket, mint a hozzámig, de ezen látszik, hogy a hozzám-ból keletkezett.) Ahol tehát a személyes névmás ragozott alakja a névutókéhoz hasonló, és a tő alakja hasonlít a rag alakjához, ott a rag névutóból fejlődött.

A személyes névmás és névutót kapcsolatát helyettesítő alakok között vannak olyanok, amelyekben a magánhangzó elöl képzett (velem, nekem), és vannak olyanok, amelyekben hátul képzett (rólam, hozzám). Ezek a mindig az eredeti alakot tükrözik. Ha tehát azt szeretnénk megtudni, hogy a -tól és a -től alakváltozatok közül melyik az eredeti, meg kell nézni, hogy melyik van a személyes névmásoknál: tőlem, tőled, tőle stb.: tehát a -től az eredeti alak. A -nál/-nél esetében viszont nálam, nálad a megfelelő alak, ebből tudjuk, hogy a -nál az eredeti.