A 2. világháború egyik mellékhadszínterén, a finn–szovjet határon elterülő Karjalában 1939–1944 között súlyos harcok folytak. E szörnyű események a Ribbentrop–Molotov paktum megkötésével kezdődtek. A titkos paktumot 1939. augusztus 23-án írták alá. A finn–szovjet háborúkat kirobbantó esemény közelgő évfordulója kapcsán emlékezünk most meg a fegyveres konfliktusról.
A náci Németország és a bolsevik Szovjetunió közötti érdekszférákat felosztó Ribbentrop–Molotov paktum aláírása után nem sokkal mindkét ország megindította fegyveres erőit: augusztus 31-én Németország megtámadta Lengyelországot. Szeptember 17-én a Szovjetunió is csatlakozott az agresszióhoz. A rövid és egyenlőtlen küzdelem után a támadó felek felosztották egymás között Lengyelország területét. E hadjáratot éppen csak lezárva a Szovjetunió azonnal ultimátumot intézett Finnországhoz. Ugyanolyan „segítségnyújtási szerződést” kívánt a finnekre ráerőltetni, mint aminek megkötése alól Észtország, Lettország és Litvánia nem tudott kibújni. Finnország azonban ellenállt. Erre jó oka volt, hiszen a Szovjetunió nemcsak csatlósává kívánta tenni, hanem jelentős területeket is követelt tőle. Az eredménytelen tárgyalások október 12-től november 13-áig tartottak.
A szovjet hadsereg november 30-án indította meg támadását. A várt gyors győzelem helyett azonban sorozatos kudarcok érték a támadókat. Rengeteg szovjet katona halt meg, és nagyok voltak a veszteségek a hadianyagokban is. A szovjet kudarc a gyenge kiképzés és a teljesen alkalmatlan parancsnoki állomány miatt következett be. Nyilván más lett volna a helyzet, ha Sztálin egyeduralmát féltve 1937-ben nem számolt volna le szinte teljes vezérkarával.
1940 februárjában a szovjet csapatok áttörték a Mannerheim-vonalat. Finnország nem tudta tovább tartani magát a túlerő ellen. Március 13-án megkötötték a békét Moszkvában. A Szovjetunió 40 ezer km2-nyi területet szerzett és haditengerészeti támaszpontként 30 évre bérleti jogot szerzett a Hanko-félszigetre is. Ezzel lezárult a finn–szovjet háború első szakasza, a téli háború.
A téli háborúról jó szakirodalom található magyarul az interneten, fotókkal, térképekkel:
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9li_h%C3%A1bor%C3%BA
http://finnugor.elte.hu/egyesnepek/Finn/talvisota.htm
http://www.shift.sk/military/sifoner/mil/ww.html
és a Magyar Nagylexikonban is található róla egy szócikk (17. kötet, Szp–Ung, Bp. 2003. 291–292.)
1997-ben megjelent a legendás finn hadvezér, Carl Gustav von Mannerheim visszaemlékezése is: A téli háború (139–1940), Püski. Bp.
A náci Németország és a bolsevik Szovjetunió közötti érdekszférákat felosztó Ribbentrop–Molotov paktum aláírása után nem sokkal mindkét ország megindította fegyveres erőit: augusztus 31-én Németország megtámadta Lengyelországot. Szeptember 17-én a Szovjetunió is csatlakozott az agresszióhoz. A rövid és egyenlőtlen küzdelem után a támadó felek felosztották egymás között Lengyelország területét. E hadjáratot éppen csak lezárva a Szovjetunió azonnal ultimátumot intézett Finnországhoz. Ugyanolyan „segítségnyújtási szerződést” kívánt a finnekre ráerőltetni, mint aminek megkötése alól Észtország, Lettország és Litvánia nem tudott kibújni. Finnország azonban ellenállt. Erre jó oka volt, hiszen a Szovjetunió nemcsak csatlósává kívánta tenni, hanem jelentős területeket is követelt tőle. Az eredménytelen tárgyalások október 12-től november 13-áig tartottak.
A szovjet hadsereg november 30-án indította meg támadását. A várt gyors győzelem helyett azonban sorozatos kudarcok érték a támadókat. Rengeteg szovjet katona halt meg, és nagyok voltak a veszteségek a hadianyagokban is. A szovjet kudarc a gyenge kiképzés és a teljesen alkalmatlan parancsnoki állomány miatt következett be. Nyilván más lett volna a helyzet, ha Sztálin egyeduralmát féltve 1937-ben nem számolt volna le szinte teljes vezérkarával.
1940 februárjában a szovjet csapatok áttörték a Mannerheim-vonalat. Finnország nem tudta tovább tartani magát a túlerő ellen. Március 13-án megkötötték a békét Moszkvában. A Szovjetunió 40 ezer km2-nyi területet szerzett és haditengerészeti támaszpontként 30 évre bérleti jogot szerzett a Hanko-félszigetre is. Ezzel lezárult a finn–szovjet háború első szakasza, a téli háború.
A téli háborúról jó szakirodalom található magyarul az interneten, fotókkal, térképekkel:
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9li_h%C3%A1bor%C3%BA
http://finnugor.elte.hu/egyesnepek/Finn/talvisota.htm
http://www.shift.sk/military/sifoner/mil/ww.html
és a Magyar Nagylexikonban is található róla egy szócikk (17. kötet, Szp–Ung, Bp. 2003. 291–292.)
1997-ben megjelent a legendás finn hadvezér, Carl Gustav von Mannerheim visszaemlékezése is: A téli háború (139–1940), Püski. Bp.
A téli háborúban magyar önkéntesek is részt vettek. Erről a Wikipédia idézett szócikkén kívül itt található szakirodalom: Ruprecht Antal: Magyar önkéntesek a Téli háborúban. Hadtörténeti Intézet és Múzeum. Bp. 2003.
Bejegyzések
1 megjegyzés:
A cikk aktualitását az adja, hogy Szaakasvili grúz elnök egy interjúban arról számolt be, hogy a finn--szovjet hárorú történetét tanulmányozta (http://index.hu/politika/kulfold/vili7821/).
Természetesen az akkori finn--szovjet konfliktus sok szempontból eltér a jelenlegi grúz--orosz háborútól. A legfontosabb különbség, hogy itt belekeveredik a történetbe egy harmadik nép, az oszétok (ill. egy negyedik, az abházok), és legalábbis formálisan egy harmadik vagy negyedik állam létrejöttének a lehetősége áll a vita középpontjában.
Jelentős különbség az is, hogy menynire eltérő terepen vívják a háborút. Grúziát elvebn jól védi a Kaukázus-- addig, míg az oroszok be nem jutnak mögé -- és a terep egyébként is hegyektől szabdalt. Ezzel szemben a finn--szovjet konfliktus sík terepen játszódott, és a fagy beálltával már a tavak, mocsarak sem jelentettek valódi akadályt.
Természetesen jelentősen eltér a két fél helyzete is. Finnország megtámadása előtt Sztálin éppen lefejezte a Vörös Hadsereg vezérkarát, és ezzel megelőlegezte a kudarcot. Pillanatnyilag ilyenről szó sincs.
Ami viszont figyelemreméltó párhuzam, hogy a Szovjetnió agresszív fellépésével Finnországot Németország szövetségesévé tette. Oroszország pedig azzal, hogy a kilencvenes évek eleje óta a szakadárokat támogatja, Grúziát egyre inkább a NATO-hoz és az EU-hoz közelítette. Most viszont már fenyegetésekkel és erővel próbálja megakadályozni, hogy valaha is tag lehessen...
Megjegyzés küldése