A magánhangzó-harmónia 7. A manysi

A manysi négy fő nyelvjárása közül (északi, nyugati, keleti, déli) egyedül az északit ismerjük alaposabban, magánhangzó-harmónia viszont kizárólag a déliben (tavdaiban) van – pontosabban volt, hiszen ez a nyelvjárás már a 20. század közepe táján kihalt.

Erről a nyelvjárásról nagyon kevés adat áll a rendelkezésünkre: a 19. század végén Munkácsi Bernát kb. 30, a 20. század elején pedig Artturi Kannisto kb. 60 oldalnyi szöveget gyűjtött. Kannisto külön cikket is szentelt a magánhangzó-harmóniának, ismertetésünket erre építjük.

A tavdai magánhangzók leírására olyan bonyolult, mellékjeles betűket (ezeket a nyelvészek maguk is „karácsonyfák”-nak csúfolják, mivel a betű köré mindenféle mellékjel van aggatva) is használnak, melyeknek reprodukálására itt esélyünk sincs. Éppen ezért egyszerűbbnek látszik, ha a szokásos részletes ismertetés helyett csak annyit mondunk, hogy a tavdai magánhangzó-rendszer igen gazdag, hat elöl és hat hátul képzett magánhangzó van benne, továbbá a svá (ə – l. a mariról és a hantiról szóló korábbi írásainkban). Az elöl képzett magánhangzókat csak elöl képzettek követhetik, a hátul képzetteket pedig csak hátul képzettek. Kivételt képez egy középső nyelvállású, hátul képzett, de kerekítetlen magánhangzó, melyet egyes szavakban elöl, másokban hátul képzett magánhangzók követnek. Ha az ə az első szótagban áll, akkor csak elöl képzett magánhangzók követhetik, de nem első szótagban akár elöl, akár hátul képzett magánhangzó után is állhat, és ilyenkor tlátszóan viselkedik: ha elöl képzett magánhangzók állnak előtte, mögötte is azok lesznek, ha viszont hátul képzettek előzik meg, hátul képzettek fogják követni is.

Kannisto áttekinti azt is, hogy a toldalékok milyen alakjai váltakoznak. Ebből az derül ki, hogy váltakozhatnak egymással alsó nyelvállású magánhangzók (á-szerű magánhangzó nyílt e-szerű (ä-szerű) magánhangzóval. Ha azonban az elöl képzett változat nem alsó nyelvállású, akkor felső nyelvállású elöl képzett magánhangzó váltakozik középső nyelvállású hátul képzett magánhangzóval, méghozzá ajakkerekítés szempontjából azonos minőségűvel (tehát i-szerű magánhangzó hátul képzett e-szerű magánhangzóval, ill. ü-szerű magánhangzó o-szerű magánhangzóval), ill. középső nyelvállású váltakozik alacsony nyelvállásúval (tehát e-szerű magánhangzó á-szerű magánhangzóval – igaz, nem ugyanazzal, mint amelyik az első párban szerepel, hanem annál hátrébb képzettel). A toldalékokban az ə sosem váltakozik.