Így épül az udmurt faház

Egy korábbi posztomban a közép-udmurtiai Muvyr példáján keresztül már bemutattam, hogyan szokás Oroszországban vasbetonból kis paneltömböt varázsolni egy-egy szép fekvésű falucska valamely szegletébe. Ezúttal – szintén néhány Muvyrben készült fotóval illusztrálva – azt fogom szemléltetni, hogyan építenek Udmurtiában – és alighanem Oroszország sok más részén – rönkházat a sokkal hagyományosabb építőanyagnak számító fából.

Udmurtia fenyvesekben gazdag vidék, így érthető, hogy a falvakban a fa jóval gyakoribb építőanyag, mint a tégla vagy a vasbeton. Muvyr lakosságának egy része a környékbeli fatelepen dolgozik. A fenyőfákat a kivágás után hasonló méretű gerendákra fűrészelik, kérgüket lehántják. A gerendákat ezután a jobb oldali képen látható módon, a leendő ház szerkezetének megfelelő elrendezésben egymásra fektetik–egymáshoz illesztik, és hónapokon át állni hagyják. Erre azért van szükség, mert a frissen kivágott fa viszonylag rövid idő alatt is jelentős mértékben veszít nedvességéből, ami azt jelenti, hogy formája, tartása is megváltozik. A gerendák így azonban „összeszoknak”, érintkező felületük egymáshoz idomul. A gerendákat az illeszkedést segítő kivágásoknál, az ún. bütüknél megszámozzák, hogy majd a tényleges építkezés során és helyszínén is a „szoktatási sorrendben” illeszthessék őket egymáshoz. (A kész házaknál a számokat általában lefestik, ahogy az a bal oldali képen is látható: a festés így egyszerre díszít és eltakar.)

A ház alapját téglából, kőből vagy akár betonból készítik, és általában jóval magasabbra építik, mint Magyarországon: Udmurtiában ugyanis sokkal több hó esik télen, mint nálunk, a fagerendáknak pedig nem tenne jót, ha közvetlenül érintkeznének a leesett hóval. Az udmurt házak bejáratához ezért általában kis lépcsősor vezet. A magas alapzat azért is előnyös, mert a pincét így elég csak félig a földbe építeni, másik fele kilátszódhat a földből, olykor még ablakot is kaphat.

A fagerendák összeillesztéséhez kötőanyag nem is szükséges, hiszen a formára vágott és megfelelően összeszoktatott gerendák súlyuknál fogva stabilan megtartják egymást. (Néha esetleg ún. ácskapoccsal segítik a rögzítésüket.) Az összeállított falakból azután kivágják a leendő ajtók, ablakok helyét. A jobb hőszigetelés elérése végett a gerendák közé mohát szoktak tömködni.

Manapság nem ritkán emeletes házakat is találhatunk az udmurt falvakban. A bal oldali képen látható farakás közepén húzódó gerenda is valószínűleg arra utal, hogy ebből a házkezdeményből alighanem kétszintes ház fog épülni: erre a gerendára fogják majd keresztben ráilleszteni a felső szint padlóját tartó további gerendákat.

Az udmurt házak tetejét korábban deszkákkal, ma már inkább az ennél kevésbé esztétikus pala- (olykor hullámpala-) lemezekkel fedik be. A házak legfőbb jellegzetességei talán a színes, díszes ablakkeretek: valójában azonban ezek sem tipikusan udmurt „specialitások”, hiszen az ehhez hasonló ablakkeretek szerte Oroszországban elterjedtek. Gyakran magát a házat is színesre, akár többszínűre festik, külső falait pedig néha parkettaszerű lécezéssel burkolják be – de a festetlen és burkolatlan házak sem ritkák.