Kihnu, a sokszínű észt sziget

Kihnu Észtország hetedik legnagyobb szigete, területe mindössze 16,4 négyzetkilométer (7 km hosszú, 3,3 kilométer széles). Lakosainak száma 600 körül mozog, többségük Kihnun lakik, 40-en a Kihnuhoz tartozó Manija szigetén élnek. Ez a kis közösség olyan egyedülálló hagyományait tekintve, hogy az UNESCO kulturális térként a védelme alá vette a szigetet. A következő oldalon megtekinthető a népviselet, amelyet a lakosok még ma is hordanak: http://portal.unesco.org/e_cards/showphoto.php?photo=345

(A kép akár elektronikus képeslapként is elküldhető.)

A jellegzetes piros csíkos, szőttes szoknyákból Anu Raud, észt textilművész, 1995-ben kompozíciót készített az ENSZ számára Emapuu ’Anyafa’ nevet adta. (Ez a szó az észtben a hajógerincet és a szélmalmok tengelyét is jelentheti.) A képen magát a művészt is láthatjuk (a kép forrása: http://movies.ee/film/936/). A színek összeállításának nagy jelentősége van a kihnui népművészetben. A piros és a rózsaszín, a rózsaszín és a fehér, valamint a zöld és a sárga a leggyakoribb „színszomszédok”, a cél, hogy minél vidámabb kompozíciót adjon. A temetéseken azonban általában zöld alapszínű szoknyákat viselnek a nők, a ruhán nem lehetett piros vagy rózsaszín az alapszín. Ugyanakkor a gyászszertartáskor viselt népviseletre is csempésznek egy piros csíkot a szövőnők. Erről a piros vonalról a szigeten úgy tartják, hogy szerencsét és boldoságot hoz, valamint védelmező szerepe is van. A csík a kesztyűkön is megtalálható, a változatos, általában fekete-fehér minták alatt (a kép forrása: https://www.amk.fi/bin/get/id/5bQCMUaGr).

A halászat mellett a fókavadászat tartozott a hagyományos megélhetési formák közé a szigeten. Az évszázadok során kialakult közösségi halászatot a kolhozosítás sem tette tönkre, hiszen nem változtatta meg a gazdasági szerkezetet. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet időszak alatt is jól működött a helyi gazdaság. Emellett a szigetiek viszonylagos elzártsága miatt a hagyományok jobban megőrződtek, a nyelvjárási különállás nyilvánvalóbb, mint a szárazföldi észtek esetében (természetesen a dél-észt nyelvjárásokat kivéve). A szigetlakók ortodox vallásúak.

Az egyik leghíresebb kihnui lakos, Enn Uuetoa (1848–1913), ismertebb nevén Kihnu Jõnn, aki hajóskapitányként járta a Balti-tengert. Híres volt arról, hogy mindig meglehetősen rossz állapotú hajókkal szállt tengerre. Ő is nagy mértékben hozzájárult a Hemingway által mondottak igazságához: „in every port in the world, at least one Estonian can be found” (’legalább egy észt található a világ minden kikötőjében’). Juhan Smuul színdarabot is írt Kihnu Jõnn életéről, amelyet a Vacsora öt személyre című kötetben magyarul is olvashatunk, Kihnui Jõnn, a zugkapitány címmel, Bereczki Gábor fordításában.

A sziget zenei hagyományairól is híres, mind a régebbi runóénekek, mind az újabb rímes énekek szempontjából. A következő honlapon meghallgathatunk egy kihnui dalt a VLÜ együttes előadásában: http://www.vly.ee/sonad/kihnuv.htm.

További részleteket olvashatunk a sziget kulturális örökségéről a következő oldalakon:

http://www.kihnu.ee/ (észt, finn és angol nyelven)

http://www.unesco.ee/kihnu.pdf