2008. december 12., péntek

Réntartás a Szinja vidékén

Az északnyugat-szibériai Szinja – az Ob egyik mellékfolyója – mentén élő hantik egy része ma is réntartással foglalkozik. A rénpásztorok és családjaik ún. brigádokba tömörülnek, és saját rénjeik mellett az állami gazdaság, a szovhoz rénszarvasait is őrzik, terelik. Télen a szinjai hantik kicsi, néhány faházból álló településekben laknak, a rénpásztorok pedig a falu közelében tartják réncsordájukat. Nyáron azonban a folyóparti, mocsaras területeken elviselhetetlenül sok a szúnyog, úgyhogy a rénpásztorok felhajtják csordájukat az Urál vonulataira, s velük együtt vándorol – gyerekestül, sátrastul, holmistul – egész családjuk.

Az itt látható felvételek zöme a 4-es számú réntartó brigádnál készült 2005 nyarán. A brigád akkor négy családból állt, akik három kúpsátorban laktak. A családok kíséretéhez tartozott még mintegy fél tucat kutya, akik a „házőrzésen” kívül a mintegy 2000 fős réncsorda terelésében, őrzésében is részt vettek.

A férfiak ún. ügyeleti rendszerben dolgoznak, azaz amíg egyikük a réneket legelteti a hegyekben, a többiek a szállás körüli férfimunkákat látják el (például szánt készítenek); az asszonyok pedig a gyerekekre vigyáznak, tűzifát gyűjtenek, főznek, varrnak, bőrt puhítanak. Az utóbbi egyébként különösen jellemző elfoglaltsága idősebb, fiatalabb nőnek egyaránt: az itteni nők ugyanis – mihelyst szerét ejthetik – kisebb-nagyobb rénbőrdarabokat vesznek a kezükbe s azt puhítgatják, dörzsölgetik, még beszélgetés, pihenés vagy akár hegymászás közben is. A rénszarvas bőrét, prémjét a hantik ugyanis igen széleskörűen felhasználják: bundát, csizmát, táskát, sátorponyvát készítenek belőle. Sokszor még a varráshoz használt cérnát is magának a rénszarvasnak az inaiból állítják elő. A rénszarvas húsát gyakran nyersen fogyasztják a hantik, mivel ezen a kopár vidéken igen kevés a fa, amiből tüzet lehetne rakni (a nyers rénhús felszolgálásának és fogyasztásának módjáról egy korábbi posztomban olvashatnak az érdeklődők).

A bal alsó kép az Urál lejtőin kavargó réncsordát szemlélteti, amint éppen a völgy felé terelik őket, a jobboldali felső fotón pedig azt vehetjük szemügyre, amint a hanti férfiak lasszóval befogják a kiszemelt egyedet az esti rénvacsorához. A jobb alsó felvételen pedig az 5-ös számú réntartó brigád réncsordája és szálláshelye látható.
(Fotók: Sipos Mária, Kováts Zsófia)

6 megjegyzés:

Simon Zsolt írta...

Ez roppant érdekes! Található a szakirodalomban valamilyen részletes leírás e hanti nomadizmusról?

Asztalos Erika írta...

Kedves Zsolt, elnézést, hogy ilyen későn reagálok. Sikerült megszereznem egy könyv bibliográfiai adatait, amely ugyan főként "a tundrai nagynyájas
réntartás kialakulásáról és az arktikus halász-tengeri vadászkultúráról" szól, ám részletesen lehet benne olvasni magáról a réntartásról is. Az angol nyelvű kiadás adatai:

Arctic Adaptations
Native Whalers and Reindeer Herders of Northern Eurasia. Expanded English ed.
Igor Krupnik; Marcia Levenson, trs.; Marcia Levenson, ed.

Arctic Visions Series
Dartmouth College Press
University Press of New England
1993 • 375 pp. 5 1/2 x 8 1/2"
Arctic Studies / Anthropology

Azt nem sikerült kiderítenem, hogy Magyarországon elérhető-e az angol nyelvű változat; az eredeti, orosz nyelvű viszont megtalálható az Akadémiai Könyvtárban.

Simon Zsolt írta...

Köszönöm!

Asztalos Erika írta...

Szívesen. :) Nálam hozzáértőbb informátorom (Ruttkay Eszter) azt mondja, hogy orosz nyelven további szakirodalmat is tud ajánlani... Érdekli Zsoltot?

se írta...

Mindenhol a "lasszó" szót használod. Szerintem ez az eszköz a "pányva", a lasszó kifejezetten és csak amerikai.

Asztalos Erika írta...

Oké, a "lasszó" szó valóban westernes asszociációkat kelt... De ha a lasszó kifejezetten és csak amerikai, a pányva ugyanennyire alföldi, legalábbis a Magyar Néprajzi Lexikon szerint (http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-350.html). Talán a belinkelt szócikkben felbukkanó "fogókötél" szót kellett volna használnom a szóban forgó eszközre... (?)