9:15 Havas Ferenc a finnugor mesterképzés (MA) helyzetéről szólt. Azoknak a tanszékeknek, amelyek azonos témában MA-képzést szeretnének indítani, konzorciumot kell létrehozniuk. Az ELTÉn egy finnugor mesterképzés indul, tehát nem lesz finn és észt szak, csak szakirányként. A felvételi vizsgák a szakirányokra közösek.
Bakró-Nagy Marianne és Mészáros Edit a Szegedi Egyetem nevében számolt be arról, hogy ott is elindul a finnugor MA, itt
Maticsák Sándor a Debreceni Egyetemről szólva elmondta,hogy egy, fennisztika szakirányban indul MA-képzés.
Csúcs Sándor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nevében arról számolt be, hogy csak a magyar szakon belül van finnugrisztika szakirány. Havas Ferenc és Bakró-Nagy Marianne elmondta, hogy hasonló
magyar szakos szakirány van az ELTÉn és Szegeden is.
Pusztai János elmondása szerint a szombathelyiek még nem döntöttek, de finnugor BA valószínűleg lesz.
9:35 Csúcs Sándor lépett a pulpitusra. A tudósító sajnos nem tud az előadásról beszámolni, mivel egészségügyi okokból távoznia kellett.
10:05 Kozmács István számolt be a Finnugor Írók Világtalálkozójáról. A magyar csoport delegáltakból és meghívottakból álltak. A delegátusban az írószövetségek képviselői voltak, nekik az tünt fel, hogy rengeteg volt a protokoláris rész, nem volt érdemi vita, kevés szó esett valódi irodalmi kérdésekről. Egyébként a Finnugor Világban Nagy Katalin beszámolóját ajánlja.
10:10 Hoppál Mihály beszélt az Uráli Mitológiák könyvsorozatról. Hosszas bevezetője után, melyben az is elhangzott,hogy az 1994-es konferencián még nem láthatták előre a Szovjetunió szétesését, lassan rátért a sorozatra. Oroszul 1999-ben jelent meg a komi, majd a következő években a hanti és a manysi kötetek. 2003-tól az Akadémiai Kiadónál angolul is megjelentek. Hoppál
szerint a cél az lenne, hogy a saját nyelvükön is megjelenjenek. (A tudósító a manysi és hanti kötettel kapcsolatban kénytelen kétkedését kifejezni.) 2004-ben megjelent egy udmurt mitológia is, de a sorozaton kívül, Hoppál szerint az udmurtiai szakemberek személyes ellentétei miatt. Hasonló okokból a sorozaton kívül jelent meg a mordvin mitológia is. Jelent meg szölkup mitológia is, szintén a sorozaton kívül. Várható egy mari mitológia megjelenése is.
Mint Nagy Katalin hozzátette, 2006-ban kolai lapp mitológia is megjelent.
10:50 Lázár Katalin ismertette a Sudár fenyő nőtt az erdőn című köteről. A hatvanas években Vászolyi Erik által gyűjtött 158 dalból álló komi népdalt, amit az MTA Néprajzi Intézet
őrzött. Lázár Katalin ezt az anyagot, ill. a Vászolyi Erik által adott további dalokat dolgozott fel a kötetben. A kötet nem tartalmazza a teljes anyagot, az egyértelűen orosz dalokat a kötetből kihagyták. A két népdalkincset nem lehet egyértelűen elválasztani. A kötetbe végül 103 dallam került be. Orosz hatásra a kétszólamú dalok is elterjedtek a komik körében, de a kétszólamúság másképp működik a komiknál, mint az oroszoknál. A bizonyos dallamok nagyon népszerűek, ezeknél inkább a szövegek fontosak, sokszínűek.
11:10 Kávészünet
11:50 Pusztay János a Collegium Fenno-Ugricum működéséről számolt be. Az intézmény Badacsonytomajon működik, célja hogy segítsége nyújtson az oroszországi finnugor népeknek. Így részt vesznek ezeken a nyelveken tudományos terminológia kialakításában, hogy ezzel is segítség az anyanyelvi oktatás elindítását. (Az orosz alkotmány szerint ugyan negyedik osztály felett csak oroszul lehet tanulni, de pl. Baskíriában és Tatarsztanban érettségiig is lehet anyanyelven tanulni.) Kiadnak egy könyvsorozatot az oroszországi uráli népekről, ez oroszul, angolul és az adott népek nyelvén is megjelenik. A tervek szerint minden monográfia meg fog jelenni lehetőleg mindenolyan nyelven, amely népről monográfia készült. A következő program az adott területről szóló zsebenciklopdiák kiadását célozza.
Ezután a hozzászólások és a válaszok hosszú időt vettek igénybe, ezek ismertetésétől itt a tudósító eltekint. Ezután a szűkös fennmaradó időre való tekintet nélkül Szíj Enikő hosszasan évfordulókat, konferenciákat és kiállításokat sorolt fel, ill. kitért Lomonoszov Budapesten az 1860-as években felállított szobrára.
12:50 Mácsai Boglárka számolt be a baskírai udmurtok között 2008. augusztusában végzett terepmunkáról. Tatjana Minjahmetova meghívására négyen vettek részt. A hét, udmurtok által lakott
baskortosztáni járás közül négy járásban jártak. Felkerestek tisztán udmurt és vegyes (udmurt–tatár) falvakat is. Felkeresték a szent helyeket. Ezek igen sokszínűek, egyes helyek elkerítettek, imaházak is vannak, ás szent helyek az erdőben vannak, építmények nélkül. A terepmunka inkább feltérképező jellegű volt. A tervezett kutatások a terület gazdasági, vallási kérdéseket, ill. azt kívánják vizsgálni, hogyan formálódik a nemzeti öntudat ezen a többnemzetiségű területen. Megemlítette, hogy a baskíriai tatárok száa igen magas, ők követelték is a tatár nyelv hivatalossá tételét az orosz és a baskír mellett. Baskíria egyébként a központtól legnagyobb függetlenséget kivívott köztársaságok egyike, emellett az etnikai tudatot egyik legerősebben ápoló köztársaság is. Ez a folyamat erősítette az udmurt
nemzeti öntudatot, ill. az udmurt pogány vallás gyakorlását is. (Hasonló folyamat figyelhető meg a baskíriai mariknál is.) Az imahelyeket jól láthatóan jelenítik meg, egyfajta etnikus szimbólumként. Beszámol a második világháború, ill. az afganisztáni és a csecsen háború halottairól való kultikus megemlékezés. Ez a fajta kultusz egyfajta összoroszországi nemzettudat megkonstruálását szolgálja. A hazára való hivatkozás, a hazafias cselekedet (értsd: hősi halál)
szinte vallásos megjelenítése egyfajta életprogrammal szolgál. A kutatás a későbbiekben az udmurt identitás és az oroszországi hivatalos identitásépítés viszonyát kívánja vizsálni.
Mivel a szervezők hibájából az utolsó két előadásra már nem maradt elég idő, az utolsó előadás főszerepői inkább lemondták előadásukat, hogy az utolsó előtti előadás teljesen egészében lemehessen.
A tudósító nem tudja, örüljön-e vagy szomorkodjon, de meg kell állapítania, hogy a két nap tudományosan legmagasabb színvonalú előadását egy diplomával még nem rendelkező hallgató tartotta. Az azonban a hazai finnugrisztika számára mindenképpen elgondolkodtató tény, hogy ő sem finnugor szakról került ki.
Bejegyzések
10 megjegyzés:
A finnugor mitológiai sorozattal kapcsolatban megjegyezném, hogy a Szelkup mitológia (N.A Tucskova, Tomszk 2004.) a sorozaton belül jelent meg, angol fordítása jelenleg folyamatban van.
Fejes László részletes beszámolója megbízható képet nyújt a Finnugor szeminárium eseményeiről. Kommentárjai is hasznosak. Remélem az enyémekről is így fognak az olvasók vélekedni. A második napi beszámolóhoz csatolva mindkét napról írok.
1 nap/11:30 – Kapitány Ágnes és Gábor előadása: Valóban, ahogy Fejes László írja, az elhangzottak nagy része kézenfekvő megállapítás volt. Az előadás mögött azonban ott lehetett érezni a társadalmi folyamatok teljes ismeretét, továbbá ugyanezt 1000 évre visszamenőleg, azt, hogy az előadóknak semmi erőfeszítésükbe sem kerülne e témáról is könyvet írni.
1/15:20 – Schiller Mariann teátrális, magamutogató előadásmódja nehezítette véleményének kihámozását, szövegének értelmezését, noha éppen a szövegértés tanítása mellett is érvelt (ha jól értettük).
1/16:20 – Vígh József és Reichenbach György eltérő vizsgálati eredményeire lásd az előző naphoz fűzött megjegyzésemet.
Az első nap krónikája után olvasható értékelésről:
„A hallgatókat kellő felkészítés nélkül küldik ki száz ember elé előadni” – beszélgetésünk alapján tisztázódtak előttem Fejes László konkrét kifogásai, remélem, jól adom vissza őket. Csatolom kommentárjaimat.
1. Korenchy Krisztina hányaveti kiállású, laza tartásban támaszkodott az asztalra.
Ezt én is láttam, Fejes László megfigyelését még azzal egészíthetem ki, hogy szóhasználata, mondatfűzése is tükrözött egyfajta fiatalosságot, könnyed stílust. Ha majd több előadását látjuk, komolyabb témákról, nem baráti összejövetel jellegű rendezvényeken, hanem tudományos konferenciákon, akkor eldönthetjük, hogy ez jó-e neki és nekünk. Most kellemes színfolt volt, ahogy egy fiatal középiskolai tanár megosztotta velünk első tapasztalatait.
2. A diákok nem mondták el előre, hogy miről fognak beszélni, nem volt jól bevezetve az előadásuk, a vetített bemutató egyes elemei rosszul voltak kiválasztva, mást és másként kellett volna illusztrálni.
Fejes László Korenchy Krisztinát és Dyekiss Virágot is a hallgatók közé értette beszélgetésünk során. Ők már doktori iskolások. Önmagukat formáló kezdő szakemberek, ezért az ő előadásaik esetében az oktatási intézménynek legfeljebb az előadás témájával kapcsolatban vethető fel a felelőssége, az előadásmód kapcsán nem.
Nekem nem tűnt föl, hogy az előadók rosszul vezették volna föl a mondandójukat. Ha így is volt, ez egy tanulási folyamat közepén lévő tudóspalántánál elnézhető. Szoktuk nekik tanítani, hogyan épüljön föl egy előadás.
Sziráki Zsófia esetében fölmerülhetett, hogy a vetített képek kevés háttérinformációval szolgáltak a felmérés kérdéseiről, a válaszok megoszlásáról. Csakhogy a szükséges adatok a tanszéki folyosón már a szeminárium kezdetétől mindenki által megtekinthetők voltak, így ez ügyben hiányérzetünk mégsem lehetett.
Dyekiss Virág és Vígh József előadása közben diagrammokon is bemutatta az egyes kérdésekre adott válaszok eredményeit.
Amiről a felmérések kapcsán Fejes László nem szólt, de érdemes megemlékezni róluk:
Sziráki Zsófia finoman ironikus stílusa kellemes meglepetés lehetett azoknak, akik még nem ismerték őt ezen oldaláról. Dyekiss Virág már gyakorlott előadó. Vígh József meg volt illetődve. Kérdései azonban szakszerűbbek voltak, mint a Sziráki Zsófia és Reichenbach György által feldolgozott felmérés (ez utóbbit Klima László ismertette) kérdései.
„Az azonban, hogy … a szakma leglecsúszottabb elemeit állítja a kívülállók elé, a szervezők legmagasabb fokú hanyagságáról és felelőtlenségéről tanúskodik.”
Az első napi programról írt ismertetését olvasva, Fejes László itt Simoncsics Péterre gondolhat. Nevezett kutató előadását ismertetve bírálata szakmai keretek között maradt. E megjegyzése azonban ellenkezik a Rénhírek moderálási alapelveivel:
„Minden durva hangnemű, személyeskedő, valaki személyes méltóságát sértő, rasszista vagy más módon kirekesztő hozzászólást tartalmától függetlenül törlünk.” Így törlendő.
2. nap/10:50 – Lázár Katalin könyvismertetése: Fejes László megjegyezhette volna, hogy ez az ismertetés túl hosszú volt. Itt fölvethető a szervezők felelőssége: a további szemináriumokon könyvismertetésre maximum 10 percet kellene engedélyezni.
Pusztay János előadásának ismertetése után azt írja Fejes László, hogy „a szűkös fennmaradó időre való tekintet nélkül Szíj Enikő hosszasan évfordulókat, konferenciákat és kiállításokat sorolt fel…” E megjegyzés burkolt bírálatot tartalmaz. Egyetértek. Az ilyen közleményeket kell kiakasztani a faliújságra és közzétenni az interneten. Ezek mellett még el is mondani teljesen fölösleges.
2/12:50 – Mácsai Boglárka előadása: Valószínűleg erre az előadásra vonatkozik Fejes László beszámolójának utolsó bekezdéséből a következő rész: „a két nap tudományosan legmagasabb színvonalú előadását egy diplomával még nem rendelkező hallgató tartotta. Az azonban a hazai finnugrisztika számára mindenképpen elgondolkodtató tény, hogy ő sem finnugor szakról került ki.”
Véleményem szerint ennek az előadásnak ilyen formában nem lehetett volna teret adni a Finnugor szemináriumon. Ugyanis tudományos konferencián lett volna a helye. Merthogy a Finnugor szeminárium nem az. Vegyes jellege elbír, mindig is elbírt egy-egy tudományos előadást, de nem egy olyat, amely csak távolról érint finnugor témát, ráadásul a szűk szakma nyelvét használja. Az előadás jellegének egy szakmai probléma tárgyalása helyett inkább a kutatási beszámoló/úti jelentés műfajába kellett volna illeszkednie. Amikor az előadó túllépte a megadott időt, és a levezető elnök félbe akarta szakítani, akkor legélesebben Nagy Zoltán tiltakozott (felteszem, az előadó tanára), arra hivatkozva, hogy ez egy tudományos konferencia, tehát akkor hangozzék el minden tudományos előadás teljes terjedelmében. Vagyis a Finnugor szeminárium szerepét, jellegét illetően ő is tévedésben van.
Annak ismeretében, hogy a levezető elnök megpróbálta félbeszakítani a túl hosszúra nyúlt előadást, de az a résztvevők ellenállásán megbukott, téves Fejes Lászlónak az az állítása, hogy a szervezők hibájából nem maradt elég idő az utolsó két előadásra. Mindannyian bűnösök vagyunk (írta Teleki Pál búcsúlevelében, majd főbe lőtte magát).
Nem szervesen kapcsolódik ide, de ezt nem tudom megállni szó nélkül:
"Ők doktori iskolások. (...) Szoktuk nekik tanítani, hogyan épüljön fel egy előadás" (Zegernyei).
Na ne. Ha egy PhD-hallgató nem tudja, hogyan kell előadást tartani, akkor a mi a szöszt csinált egyetemi hallgató korában az öt év alatt??? És minek PhD-zik egyátalán? Egy PhD-hallgatónál az az elvárás, hogy nemzetközi konferenciákon adjon elő, ott meg azért ez előfeltétel.
PS. Amúgy rosszul vagyok a PhD-hallgatókat lenéző, lesajnáló hangnemtől. Vannak itthon az ELTE-n (sőt még a PTE-n is) komoly doktori iskolák komoly doktoranduszokkal, akik nemzetközi összehasonlításban is (ld. még publikációs jegyzékeik) megállják a helyüket.
Örülök Zegernyei megjegyzéseinek, bár belement néhány olyan kérdésbe, amit nem szerettem volna feszegetni.
Először is, igyekeztem kevéssé kritikusan viszonyulni az előadásokhoz, ezért adtam inkább csak tartalmi összefoglalót. Valódi kritikai megjegyzést valójában csak egy előadáshoz fűztem, azért, mert az minden kritikán aluli volt. Kapitány Gábor és Ágnes előadásával kapcsolatban én éppen azt éreztem, hogy lévén nagyon profik, valójában inkább rutinból beszéltek a kérdésről, mint valódi körültekintéssel. Nem kétlem, hogy ezzel a rutinnal színvonalasnak mondható könyvet is könnyen írnának a kérdésről, de véleményem szerint gyakorló finnugristák számára nem tudtak sok újadt mnondani.
Schiller Mariann előadása valóban meglehetősen túlfűtött volt érzelmileg, néhol talán csapongó is, de nagyon fontos dolgokról számolt be. A szakma számára mindenképpen tanulságos, hogy a szabályos hangmegfelelések lényegét tanító tankönyv nem finnugrista szakemberektől származik. (Emellett jegyezném meg, hogy pl. rekonstrukciós módszereket tanító egyetemi tankönyv sincs, pedig enélkül elképzelhetetlennek tartom a valóban színvonalas nyelvtörténeti képzést.)
Annak kevésébé örülök, hogy Zegernyei a diákokról mondott személyes közléseimet nyilvánossá teszi, én ugyanis úgy látom, a hallgatókért nem kevéssé tanáraik felelősek. De ha már Zegernyei mindezt leírta és közben bárki olvashatta is, nem kívánom törölni, hanem pontosítom. (Ezúttal elnézést kérek tőlük, amiért tematizálva lettek: kérem, értsék meg, mindez elsősorban nem az ő személyükről szól.)
Vigh József és Reichenbach György felmérését sem kritizáltam másért, mint hogy egymásnak látszanak ellentmondani. Vigh József "megilletődöttsége" ugyan könnyű céltáblám lett volna, de méltatlannak tartanám egy hallgatón köszörülni a nyelvem. (Ezzel szemben az első sorokban ülő tanáraik nem érezték méltatlannak kiröhögni saját tanítványukat.)
Korencsi Krisztina (a nevét a posztban rosszul írtam, elnézést) előadásmódja sajnos csak igen eufemisztikusan nevezhető fiatalosnak. Nem csupán testtartásáról volt szó, hanem arról, hogy miközben a személyes élmény fontosságáról szól (nagyon helyesen), közben stilisztikailag az előadás műfajához csöppet sem illő fordulatokat használ ("és annyira élvetzték, de tényleg, szóval látszott rajtuk, hogy érdekli őket, de tényleg") -- a kolokvialitásnak ez a szintje már egy szemináriumi kiselőadás során sem helyénvaló.
Sziráki Zsófia előadásáról én csak annyit mondtam, hogy viszonylag korrektnek tartom. Tény, hogy a vetítést illene profibban csinálni, de ezt az előadást nem tartottam kiemelendően rossznak. Dyekiss Virág előadása pedig minden elvárásnak megfelelt.
Nem érzem úgy, hoyg bármilyen sértőt írtam volna. Simoncsics Péter első előadását még hallgató koromban hallottam, már akkor csodálkoztam módszertelenségén, dadaista előadásmodján, sőt, kifejezetten a dilettáns nyelvészkedők érvelésére emlékeztető megnyilvánulásain. Úgy vélem, a rendezők tudhatták, mit várhatnak tőle, mégis meghívták. Ha valami ebben sértő, akkor maguk a leírt tények, nem pedig azoknak kimondása. Ha Simoncsincs Pétert nem kritizálnám, milyen alapon kritizálhatnám Bakayt, Maráczot, Badinyi Jóst? A szeminárium végi hozzászólásomban éppen erre a kettős mércére hívtam fel a figyelmet.
Ami a második napot illeti. Ha Lázár Katalin előadásával kapcsolatban megjegyeztem volna, hogy túl hosszú volt, akkor nem hallgathattam volna el ugyanezt Hoppál Mihály előadásáról sem. Úgy vélem, ha Zegernyei az egyik előadóról fontosnak érzi ezt megjegyezni, akkor nem hallgathatná el ugyanezt a másikról sem.
Ami Mácsai Boglárka előadását illeti. Sajnos részben egyet kell értenem Zegernyeivel: valóban nem illett ide, a többi előadáshoz képest túl színvonalas volt. Emlékeztetnék arra, hogy a Finnugor Szeminárium meglehetősen tág teret nyújt a tudományos és informális megszólalásoknak is. (Doktorandusz koromban pl. én is tudományos előadást tartottam egy finnugor szemináriumon.) Ha a szervezők más jellegű előadást vártak, akkor azt előre egyeztetni kellett volna az előadóval. Eghy mneglevő előadást félbeszakítani illetlenség. Hozzátenném, hoyg a moderátor idő előtt szakította meg az előadást. Legélesebben egyébként nem Nagy Zoltán tiltakozott, hanem az utolsó tervezett előadás előadói. Nagy Zoltán egyébként jogosan védte tanítványát, akivel méltatlanul bántak. (És nem kiröhögte.) Kifejezetten hamisnak tartom azt az állítást, mely az előadás témáját periferikusnak tűnteti fel. Az előadás olyan jelenségekről szól, amellyel minden oroszországba utazó finnugrista szembesül. (Nem véletlenül figyeltek akkora érdeklődéssel éppen azok, akik nemrég érkeztek haza terepmunkáról.) A téma ráadásul szorosan kapcsolódott azokhoz a problémákhoz, amelyekről a két nap során sok szó esett (megmaradás, nemzetté válás, etnikai öntudat és önkép).
De ha már itt tartunk, a posztból tapintatosan kihagytam, de most már leírom, hogy Szíj Enikő ezt a hallgatót megalázó hangnemben oktatta ki egy olyan terminológiai kérdésben, amelyben nem is volt igaza. Hol van ilyenkor a tanszékvezető által az előző nap végén hangoztatott udvariasság?
Megtévesztő egyébként az az információ is, hogy ha a közönség hagyja félbeszakítani az előadást, akkor mindenre jutott volna elég idő. Az utolsó előadást lemondók egyik indoka éppen az volt, hogy rájuk már amúgy sem jutna elég idő.
Ami Zsolt megjegyzését illeti: igen, úgy lenne ideális, ha a PhD-re felvételiző diák már gyakorlott előadó lenne. Ha azonban nem az, onnantól fogva a doktori iskola felelőssége, hogy ne maradjon meg olyannak.
kedves Zsolt, vicces vagy, néhány nyugalomba vonult professzor se tudja még, hogyan kellett volna pályafutása során előadnia. Egyébként, ha figyelmesen elolvasod a szöveget, látod, hogy a "szoktuk nekik tanítani" az összes diákra vonatkozik, nem csak a doktori iskolásokra.
Fejes László megjegyzéseit köszönöm. Nem éreztem, hogy beszélgetésünk során olyan titkokat mondott volna, melyek nem publikusak. Elnézést, ha megsértettem. A "leglecsúszottabb" jelző azonban változatlanul törlendő a szövegből.
Hát, rendben, elfogadtam Zegernyei véleményét, és módosítottam a megfogalmazáson.
Ellenben hangsúlyoznám, hogy nem titkokat mondtam, hanem diszkréten jeleztem, hogy a diákokkal ilyen szempontból többet kellene foglalkozni, és egyes előadásokra külön is felkészíteni őket, ha erre (mint az ábra mutatja) szükség van. Úgy érzem, ez tényleg nem tartozna a nyilvánosságra.
Ellenben azt hiszem, hogy nem lenne szabad arra hivatkoznunk, hogy hányan végezték be pályafutásukat úgy, hogy a tudományban töltött 40-50 év alatt sem tanultak meg előadni (az egyéb fogyatékosságokat hadd ne soroljam). Hozzátenném, az előadási módok, az előadási technikák az utóbbi tíz-húsz évben erősen megváltoztak, így lehet,. hogy aki harminc éve jó előadónak minősült, ma talán már nem tartjuk annak, pedig ő nem romlott, csak nem követte az idők változását. Ma is vannak olyan előadók, akik handout és vetítés nélkül is jó előadásokat tudnak tartani, ennek ellenére egy fiatal kutatót igenis meg kell tanítani a vetítménykészítés mesterségére. Túl könnyű lenne a dolgunk, ha mindig megkeresnénk, ki mit NEM tudott, és arra hivatkozva kibékülnénk saját vagy tanítványaink hiányosságaival.
Köszi, hogy átírtad, különben én nem írhattam volna tovább a Rénhírekbe. Amikor azt írtam, hogy öreg professzorok sem tudnak előadni, akkor egyéniségük korrigálhatatlan elemeire gondoltam. Vannak dolgok, amelyeket életünk végéig sem tudunk megtanulni. Ki ezt, ki azt.
Durvának találnám, ha valaki azért hagyná el a Rénhírek szerzői gárdáját, mert nem ért egyet a másik véleményével. Az egyetlen elfogadható indokot abban látnám, ha a posztok tudományos hátterével lenne baj.
Ami az előadó hallgatókat illeti, én egyiken sem láttam, hogy az az ember, aki alkatilag képtelen lenne előadni. Egyszerűen gyakorlatlanok voltak, és sokat segített volna rajtuk, ha szűkebb körben kétszer elő kellett volna adniuk ugyanezt, és tanácsokat kaphattak volna.
Egyébként ha abból indulunk ki, hogy bárki lehet alkatilag képtelen valamire, akkor senkiről sem lenne szabad megírnunk, kimondanunk, sőt, gondolnunk sem, hogy rossz volt az előadása. Márpedig azok a kollégák, akiknek tipikus előadói hibái szakmaszerte széles körben ismertek, nem feltétlenül azért követik el újra és újra ugyanazt, mert alkatilag képtelenek másra, hanem azért, mert soha (vagy legalábbis időben) senki határozottan meg nem mondta nekik, hogy valamit nem jól csinálnak.
Javítást kérek szépen: a Szegedi Tudományegyetemen szamojedológia szakirány nincs, helyette uralisztika van! Nem emelett, hanem ennek keretein belül lehet finnül vagy észtül és egy kisebb rokon (nemcsak finnugor, hanem szamojéd is) nyelvet tanulni, ezenkívül megjegyzendő, hogy voltaképpen nemcsak lehet, hanem mindez kötelező is.
A két nap eseményeiről szóló tudosítást jó lenne visszaolvasni és a hibákat (elgépelés, helyesírás) javítani.
Ami a szamojedisztikát illeti, a módosítást elvégeztem, de az biztos, hogy valamiylen formában ez is elhangzott, szóval örülnék, ha megtudnánk, hogy akkor végülis a szamojéd tanulmányok milyen módon vannak kiemelve Szegeden.
Ami a szükségesség és lehetőség kérdését illeti, szerintem a szöveg egyértelműen az előzőt mutatja: "finnül vagy észtül és egy kisebb finnugor nyelven kell tanulni". (De a pontosság kedvéért a finnugort ebben is urálira javítottam.)
A felfedezett gépelési/helyesírási hibákat természetesen folyamatosan javítom.
Megjegyzés küldése