A komi irodalmi nyelvek

A zürjének és a permjákok külön irodalmi nyelvet használnak. Ezek normáit a huszas években hozták létre (habár a mai helyesírás csak a negyvenes években szilárdult meg). Az irodalmi nyelvek a két főváros, a Sziktivkar és Kudimkar környékén beszélt nyelvjárásokon alapulnak. A komi-permják irodalmi nyelvet egyes vonásaiban mesterségesen közelítették, ill. távolították a komi-zürjéntől. Az előbbire a legjellemzőbb példa az eredeti l jelölése.

A jelenség megértéséhez kissé el kell merülnünk a komi nyelvjárástan rejtelmeibe. A komi nyelvjárások egy részében az eredeti komi l megmaradt, más nyelvjárásokban különbözőképpen fejlődött. A Sziktivkar környéki nyelvjárásokban azonban az l v-vé vált, ha mássalhangzó követte vagy ha szó végén állt. Így pl. az eredeti lol 'lélek' szó lov-vá vált, hasonlóképpen a loltög 'lélek nélkül' alakja lovtög-gé. Ellenben a 'lélekkel' jelentés lolön megmaradt. Ez tehát azt jelenti, hogy az ilyen szavak végén l ~ v váltakozás van. (A példákban az ö nem a magyar ö-höz hasonló, hanem a román ă-höz, észt õ-höz hasonló kerekítetlen, hátul képzett magánhangzót jelöl.) Mivel a zürjén irodalmi nyelv a Sziktivkar környéki változaton alapul, ez a váltakozás megvan a zürjén irodalmi nyelvben is.

A permják nyelvjárásokban ilyen váltakozás nincs. Az északi permják nyelvjárásokban megmaradt az l, délen viszont mindenhol v-vé vagy w-vé változott (a v és a w különbsége itt ugyanúgy értendő, ahogy az angolban). A déli permjákban tehát a fent bemutatott alakok így hangzanak: vov, vovtög, vovön (wow, wowtög, wowön). A különböző permják nyelvjárások között úgy vélték megtalálni a kompromisszumot, hogy átvették a zürjén váltakozási szabályt, így az eredeti l helyén hol az északi l, hol a déli v van. Igaz, ennek az az ára, hogy meg kell tanulniuk a váltakozási szabályt, amelyik egyikük anyanyelvjárásában sincs meg.

(Az érdekesség kedvéért ehhez hozzátehetjük, hogy a jazvaiban az l megmaradt, az izsmaiban viszont mássalhangzó előtt és szó végén teljesen kiesett, megnyújtva az előző magánhangzót. Az izsmaiban tehát három példaalakunk így hangzik: ló, lótög, lolön. Az ó itt úgy olvasandó, ahogy a magyarban.)

Ezzel szemben a permják helyesírás néhány olyan ponton tér el a zürjéntől, ahol ésszerű lenne inkább a hasonlóságra törekedni. Ez egyfelől igaz a lágyjel és a keményjel használatára, de ennek részleteitől olvasóinkat jelenleg megkíméljük. A másik eltérés a kettős betűk hosszú változatainak írásmódjában van. Mindkét irodalmi nyelvben van három kettős betű: дз, дж és тш. Az előző kettő két dzs-szerű, az utóbbi egy cs-szerű hangot jelöl. Ha ezek hosszúak, a zürjén helyesírás szerint, hasonlóan a magyarhoz, az első betűt kell megduplázni: ддз, ддж, ттш. Ezzel szemben a permjákban a másodikat: дзз, джж és тшш.

A két irodalmi nyelv között nyelvtanban csak minimális különbségeket találunk. Ezzel szemben a szókincsben már jelentős eltérés mutatkozik. Igaz viszont, hogy hasonlóan nagy szókincsbeli különbség van a zürjén irodalmi nyelv és egyes zürjén nyelvjárások, ill. a permják irodalmi nyelv és egyes (főként az északi) permják nyelvjárások között. Az északi permják nyelvjárások és a szomszédos zürjén nyelvjárások között azonban nincs jelentős különbség.

Mindez azt is jelenthetné, hogy a komik számára akár egy közös irodalmi nyelv is létrehozható lenne. Valójában azonban erre nincs igény, és nem is várható, hogy valaha lesz ilyen.