2009. február 18., szerda

Aki számi

Hogy milyen elemek alkotják egy nép identitását, meglehetősen összetett kérdés. Különösen egy olyan nép esetében, amely nem rendelkezik önálló államisággal, és négy ország területén szétszóródva mindenütt kisebbségi pozícióba kényszerül. A számi zászló, a himnusz vagy a nemzeti ünnep (február 6.) mellett különösen fontos, hogyan határozzák meg magukat a közösséghez tartozók, miben rejlik számukra a „számiság”. (A magyar átlagember számára bizonyára ismerősebben cseng a lapp, mint a számi elnevezés, utalva arra, hogy a külső megnevezések sokszor dominánsabbak a belső, a csoport által használt önelnevezésnél. Ugyanakkor Svédországban az 1960-as évek óta, a számi érdekvédő mozgalom megindulásának hatására, a számi elnevezés egyre inkább háttérbe szorítja a lapp népnevet.)

Ezzel a kérdéssel foglalkozik a stockholmi Nordiska Museet (Északi Múzeum) a Sápmi – Svédországban száminak lenni című kiállításán. (A Sápmi a számik lakta terület számi elnevezése.)

Különösen érdekes vonása a kiállításnak, hogy egymás mellett szólaltatja meg a kisebbségi és többségi közösség tagjait, és nem próbálja meg leplezni a negatív oldalakat, a konfliktusokat sem. Nem titkolja el a 20. század elején folytatott faji kutatásokat, amelyek során lefényképezték és megmérték a számi közösség tagjait, termetük és koponyaformájuk alapján alsóbbrendű fajként kategorizálva őket. A kor lózungja az volt, hogy a „lappok maradjanak lappok”, vagyis nincs szükség arra, hogy integrálják őket a modern társadalomba. A kiállítás anyagai közt meghallgatható Rose-Marie Huuva beszámolója a nagymamáját ért megaláztatásról és a fajkutató intézet által készített ártatlannak látszó családi fénykép hátteréről.

Emellett interjúrészleteket is megtekinthetünk, amelyekben a svédországi számi közösség különböző tagjait kérdezték meg arról, hogyan határoznák meg magukat, hogyan viszonyulnak számi gyökereikhez. A múzeum egyik oldalán két interjú meghallgatható (sajnos csak svéd nyelven). A kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány mindössze néhány gondolatot ragad ki ezekből az interjúkból. Van, aki azt hangsúlyozza, hogy svéd az állampolgársága és számi az identitása (Victoria Harnesk). Egy másik megszólaló szerint egyszerre többféleképpen is tudni kell száminak lenni (Lars-Marcus Kuhmunen). Az egyik legelgondolkoztatóbb véleményt Lotta Willborg Stoor fogalmazta meg, miszerint azt jelenti száminak lenni, hogy interjút akarnak készíteni az emberrel.

A kiállítás a személyes élettörténetek mellett bemutatja az anyagi kultúra változását, a számikat ért különböző kulturális hatásokat, és a nemzeti szimbólumok kialakulásának történetét, illetve jelenben való továbbélését. Az egyik legérdekesebb ilyen jellegű tárgy az egyik sportszergyártó cég által tervezett rénbőrből készült sportcipő, amelynek a fűzője számi színekben (piros-sárga-kék) pompázik. A cég az eladási bevételek öt százalékát egy fiatal számikat támogató szervezetnek ajánlotta fel.

Nincsenek megjegyzések: