Lyö aallot Äänisen aavan,
ne keinuu näin kertoen:
on uuden huomenen saava
maa Vienan ja Aunuksen.
Ne kuuli sorean soiton
min' taiston temmellys toi.
Nyt joukko horjumaton
sen rantoja taas vartioi.
Hiljaa tuutii Ääninen aaltojaan,
uupuu rantaan
satujen saarelmaan.
Sua kaukaa, armain,
täällä muistelen -
kerran noudan
onnemme venheeseen.
Lyö aallot Äänisen aavan,
ne keinuu näin kertoen:
toi heimo Karjalan maahan
nyt uuden jo kanteleen.
He kulki voitosta voittoon
ja löivät vihuripäin,
siks' kunnes koskematon
ja ihana maa tänne jäi.
Hiljaa tuutii Ääninen aaltojaan, ...
Hullámok csapkodnak az Onyega vizén,
ezt mesélve hintáznak:
új reggelre ébred
az Fehér-tenger és Olonyec földje.
Kecses dallamot hallottak,
melyet a harci zaj hozott.
Most a rettenthetetlenek csapata
őrizte megint partjait.
Csendesen ringatja az Onyega a hullámait,
a partra rogy
a mesék szigetecskéjén.
Rád, távoli, legkedvesb,
gondolok itt -
egyszer majd elhozom
boldogságunkat a csónakba.
Hullámok csapkodnak az Onyega vizén,
ezt mesélve hintáznak:
a rokonság Karjala földjére
most új Kantelét hozott.
Győzelmet győzelemre halmoztak
és szembeszálltak a viharral,
mígnem ezért érintetlen
és csodálatos föld maradt itt.
Csendesen ringatja az Onyega a hullámait ...
A szöveg arra utal, hogy a finn hadsereg a folytatólagos háború során elfoglalta Karjalát, így az Onyega (finnül Ääninen) tó északnyugati partjait és Olonyec (finnül Aunus) városát is (de a Fehér-tengerig nem jutottak el). A korábban látott szövegekhez hasonlóan itt is sztereotípiák állnak a szöveg középpontjában, a földrajzi nevek mellett ilyennek tekinthetjük a kantele említését is. Miközben a fő versszakok inkább propagandajellegűek és optimisták, a refrén a szerelmi bánkódás kliséit mutatja, ebben a jövőbeli boldogság inkább tűnik vágyálomnak, mint megvalósulandó állapotnak.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése