Hány uráli nép van? 9. A hantik

A hantikról mint egy népről, a hanti nyelvről mint egy nyelvről szokás beszélni. Ugyanakkor a hantik rendkívül szétszórtan élnek az Ob alsó és középső folyása mentén. Ha a legészakibb hanti településektől el szeretnénk hajózni a legkeletibb településeikig, akkor legalább 1500 kilométert kell megtennünk. A hantik azonban nem közvetlenül az Ob mentén élnek (a korábban itt álló településeikről szinte mindenhol kiszorították őket), hanem sokkal inkább a mellékfolyói mentén. A mocsaras területen nyáron csak a folyókon, csónakkal lehet közlekedni. (Télen a szán jobb közlekedési lehetőséget biztosít, a modern időkben pedig a helikopterek segítségével lehet viszonylag gyorsan távolabbra is eljutni.) Ráadásul a hagyományos életmód nagy területet igényel, ezért a népsűrűség alacsony, a kisebb, néhány házból vagy sátorból álló települések tucatnyi kilométerekre állnak egymástól. Mindennek az a következménye, hogy a hanti települések lakossága viszonylag ritkán érintkezett más településekkel, akkor is inkább csak a szomszédosakkal. Ennek következménye, hogy a hatalmas hanti területen dialektuskontinuum alakult ki: a szomszédos falvak nyelve között nem volt jelentős különbség, ám az egymástól néhány száz kilométerre élő hantik már nehezen értették meg egymást.

A hanti nyelvjárásokat három nagy csoportra oszthatjuk: északira, délire és keletire. Az lényegében azt mutatja, hogy az Irtis torkolatától milyen irányban helyezkednek el. Valójában az Irtis torkolata és Hanti-Manszijszk környékén a déli nyelvjárást beszélték, így az északi és a keleti nyelvjárások beszélői igen ritkán érintkezhettek. (Habár az Obtól távolabb, attól északra ez is előfordult.)

Az déli és az északi, ill. a déli és a keleti nyelvjárások között folyamatos volt az átmenet, voltak olyan nyelvjárások is, amelyeket átmenetinek nevezünk: ezekben a tipikus északi és déli, ill. keleti és déli vonások keveredtek. Ennek ellenére a tiszta északi, déli és keleti nyelvjárások között olyan jelentősek voltak a különbségek, hogy akár három külön nyelvről is beszélhetnénk. Azonban a 20. század során fokozatosan kihaltak a déli nyelvjárások. Ez azt jelenti, hogy eltűntek azok a nyelvjárások, amelyek az átmenetet képviselték. Eközben az északi és a keleti alnyelvjárásai közül is több eltűnt, az északiak közül éppen a déli felé átmenetet képezők. Mára tehát csak északi és keleti nyelvjárások maradtak, ezek pedig igencsak különböznek egymástól, teljes joggal tekinthetnénk őket két nyelvnek. Sőt, egyes ma is beszélt északi nyelvjárások között is van akkora különbség, hogy akár különböző nyelveknek is tartsuk őket.

Itt kell megemlíteni, hogy a hantik számára sosem hoztak létre egységes irodalmi nyelvet, inkább különböző nyelvjárásokra építve olyan irodalmi normát próbáltak kialakítani, mely érthető és könnyen elsajátítható a szomszédos nyelvjárások beszélőinek is. A gyakori változások azonban arra utalnak, hogy ezek a próbálkozások nem voltak sikeresek. Később az anyanyelvi iskoláztatás teljes felszámolásának és a nagyfokú oroszosításnak köszönhetően erre nem is volt szükség. Ma, amikor szórványosan jelennek meg hanti könyvek, illetve helyi újságok vagy orosz nyelvű újságok hanti nyelvű rovatai, általában mindenki a saját anyanyelvjárását használja. A helyesírás sehol sem szilárdult meg, de az egyes területeken a hangjelölésben vannak bizonyos hagyományok, amelyekhez mindenki igyekszik alkalmazkodni.

Kérdés azonban, hogy egy népnek látják-e magukat a hantik. Három adminisztratív körzetben élnek: a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzetben, a Hanti-Manysi Autonóm Körzetben és a Tomszki Területen. A jamali és a hanti-manysi körzet határán egymáshoz viszonylag közel élnek, nem érzik magukat nagyon különbözőnek egymástól. A keleti hantik tomszki területi csoportja, a vaszjugáni hantik viszont kevésbé érintkeznek a hanti-manysi körzetbeliekkel, ráadásul nyelvjárásuk is jelentékenyen különbözött a tőlük északnyugatra élőkétől. Erről a problémáról olvashatunk Nagy Zoltán olvasmányos cikkében. Sok érdekes adalékkal szolgálhat Sipos Mária összefoglalója egy, az obi-ugor népek helyzetével foglalkozó konferencián elhangzott beszélgetésről.