Az Urálig és azon túl...

Sorozatunk korábbi részeiben olyan dalokat mutattunk be, melyek Finnország védelmét, ill. a finnségi népek lakta területek „felszabadítás”-át helyezik a középpontba. A mai dalunk azonban egyértelműen egy hódító ábrándjait mutatja be, utolag is látszólagos alapot adva azoknak a szovjet fantazmagóriáknak, hogy Finnország az Urálig szeretne terjeszkedni. (A valóságban Finnország a folytatólagos háborúban is viszonylag hamar leállította az erőlenyomulást, és pl. nem vett részt Leningrád ostromában sem.)

Uraliin, taakse sen, juokseen vanjat
kuuluu vinha läiske tossujen.
Miksi niin, Englantiin, uskoi Stalin
huokaa hiuksiansa repien:
"Miksi Suomi kuunnellut ei Tiltua ja Äikiää,
vaikka juttu oli sota sekä tarpeeks' räikiä?"
Uraliin, Uraliin,
nyt on kimpussa jo itse Suomikin.

Auttakaa Iivanaa,
Suomen hirmut kohta sotkee koko kaalimaan.
Eipä vaan, auttavan, näy
vaikka jenkit tarjoo myötätuntoaan.
Sillä japsit pistää länteen asti minkä ennättää,
Saksa liittolaisten tonnistoja ilmaan lennättää.
Uraliin, siin on työ,
vanjat juoksee, että tossut tulta lyö.

Az Urálig és azon túl futó Ványáék
szapora papucscsapkodása hallik.
Miért hitt annyira Angliának Sztálin,
most haját tépve nyög:
„Miért nem hallgatott Finnország Tiltura és az Äikiäre,
habár háborúról és recsegésről volt szó.
Az Urálig, az Urálig,
most már maga Finnország is támad.

Segítsetek Ivánon,
Mindjárt Finnország szörnyei tapossák az egész káposztaföldet.
Azonban nem jön senki segíteni,
csak a jenkik ajánlják fel együttérzésüket.
Hiszen a japcsik nyugatra tartanak,
Németország a szövetségesek rakományait a levegőbe repíti.
Az Urálig, ott van dolgunk,
Ványáék futnak, hogy szikrázik a papucsuk.

A szöveg maró gúnnyal ecseteli a háborúban éppen vesztésre álló oroszok menekülését. Előkerülnek az ismert sztereotípiák, az orosz keresztnevek, a káposztaföldek. A szövegben emlegetett Tiltu és Äikiä a szovjet rádió finn nyelvű propagandaadásainak műsorvezetői voltak. Utóbbi neve rímelt a finn räkiä (tkp. 'recsegés') szóra, így ez vált a gúnynevévé. (Egyébként 1940-ben a Karjalai-Finn Socialistan Szovjet Köztársaság Legfelső Tanácsának is tagja volt, ő írta ennek himnuszát.) Ebben a dalban egyedül az ő említésük utal arra, hogy Finnország egy agresszió áldozataként sodródott a háborúba. Hozzátehetjük: Finnországban nem tiltották a szovjet propagandarádiók hallgatását, joggal építettek arra, hogy polgárik nem fognak felülni az agitációnak.

Mivel az önálló Finnországot létezése során egy állam fenyegette, de az létében is, ez pedig a Szovjetunió volt, nem csoda, ha a finnek örömmel fogadták ezen állam megsemmisülésének lehetőségét. Bár a szöveg meglehetősen kíméletlen és a dallam is lendületes, az előadásba mégis valamilyen szomorúság vegyül...